Épp most értem haza az Avatar c. filmről. A 3d-s változatot néztem meg, ami nem volt annyira látványos, mint amire számítottam (ami a 3d-t illeti, ettől a film nem veszít az értékéből). Ennek ellenére a film nagyon is élvezhető volt, és voltak benne látványos jelenetek.
![]()
Az Avatar egy idegen bolygón játszódik, melyen egy rendkívül összetett és egymásra épülő ökoszisztéma létezik. Ennek részei a filmben szépen kidolgozott navik (egy humanoid faj), ill. a növények és állatok, melyek teljesen eltérőek a Földön élőktől. James Cameron egy olyan világba kalauzol el, amelyben a különböző életformák egy csodálatos szimbiózisban és békében élnek együtt. Olyan állapotok ezek, mint amilyenek az Édenben uralkodhattak. Amikor a vadászat megjelenik a filmben, az is egy szertartásos cselekedet, mely ennek a szimbiotikus együttélésnek a szerves része. Az élőlények rendelkeznek egy bizonyos kollektív tudattal, és egy speciális szerv segítségével egymás tudatába is be tudnak férkőzni, így az együttélésük és egymásra utaltságuk még szorosabb.
Ezzel szemben megjelenik az ember, mint egy olyan társadalomforma ura, amely minden és mindenki kizsákmányolását tekinti életcéljának. Amint beteszi a navik világába a lábát, az ember pusztítani kezd, csak hogy a saját, gazdagság utáni vágyát kiélhesse. Épp emiatt a film nagyon jó kritika az emberi viselkedéssel szemben, amely a körülötte lévő világ elpusztítására képes csak. Az embert a saját ’szentháromsága’ irányítja: én, engem, enyém. Semmire és senkire nincs tekintettel.
Nem árulok el titkot azzal, hogy a filmben az emberek részesévé válnak ennek az idegen civilizciónak — mely leginkább a törzsi társadalmakra emlékeztet. És ez sokak értékrendjét és viselkedését átformálja. Mindenképp ajánlom a filmet megnézésre. Megfelelő alkalmat nyújt arra, hogy egy másk világból, külső szemmel pillantsunk az emberre, és értékeljük át életformánkat. (És a végére egy kis igei ‘bátorítás’ életmódunkkal kapcsolatban: “Itt az idő, hogy elpusztítsd azokat, akik a Földet pusztítják.” [Jel 11:18b, EF])

Az
Nemrégiben elkezdtem olvasni Csia Lajostól A jelenések könyve a mai kor tükrében c. könyvet (Százszorszép Kiadó, Bp. 2001.). Ebben érdekes gondolatot fogalmaz meg Csia a társadalom és a világ ‘fejlődésével’ kapcsolatban. Az alábbi idézetet ő kifejezetten a Jelenések könyvével kapcsolatban írta, de véleményem szerint nem ellenkezik a mondanivalójával, ha a teljes Bibliára kiszélesítjük a képet.
A másik könyv pedig az
“[Jézus] egy eldugott falucskában született egy parasztasszony gyermekeként. Egy másik faluban nőtt fel, ahol harmincéves koráig egy ácsműhelyben dolgozott. Azután három évig vándorprédikátor volt. Egyetlen könyvet sem írt. Semmilyen tisztséget nem töltött be. Sosem volt családja és saját otthona. Nem járt egyetemre. Egy nagyvárost sem keresett föl. Sosem utazott 360 kilométernél messzebbre a szülőhelyétől. Semmi olyat nem tett, ami általában együtt jár a nagysággal. Egyetlen ajánlólevele önmaga volt.