Kapcsolat

Hozzászólások megtekintése

Az 1997-es Kapcsolat (Contact) c. film Jodie Foster és Matthew McConaughey főszereplésével a keresztény filmklubok elmaradhatatlan része. A film alapgondolata egy, az űrben lévő fejlettebb intelligenciától fogott adás, mely alapján elkészítenek egy szerkezetet, hogy kapcsolatba léphessenek velük. Megjelenik benne a teizmus és ateizmus, tudomány kontra vallás, hit (akármiben) kontra hitetlenség kérdése.

A valóságban is – a főhősnőhöz hasonlóan – keresnek a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) program keretében más intelligenciákat, vagy azokra utaló jeleket. Kiinduló gondolatuk talán ugyanaz lehetne, mint Eleanor Arroway-é (a főhősé) volt a filmben: kár lenne egy ilyen hatalmas univerzumot ‘elpocsékolni’ ilyen kevés ember számára.

A csillagászok által megadott számadatok az átlagemberek számára felfoghatatlanok. Becslések szerint ha minden csillagot lekicsinyítenének akkorára, mint egy homokszem, az kb. megegyezne a Föld összes tengerpartján található homok mennyiségével, vagy meghaladná azt (ld. 1Móz 22:17). Ennyi csillagból álló univerzumunkban (aminek közel sincs vége ott, ameddig ma “ellátunk”) vajon van máshol is élet? A tudósokat és keresztényeket egyaránt megosztja ez a kérdés. Vannak tudósok (és laikusok), akik töretlenül keresik a Földön kívüli életet, míg mások – figyelembe véve a földi élet fennmaradásához adott szűk határokat és feltételeket – kezdik azt gondolni, hogy egyedül vagyunk. Keresztények között is vannak, akik hiszik, hogy van élet a Földön kívül is (és itt nem a szellemi dimenziókról van szó), míg mások szerint nincs.

Személy szerint én afelé hajlok, hogy egyedül vagyunk. Természetesen abszolút igazságként kijelenteni, hogy nincs (vagy van) élet a Földön kívül két okból sem lehet: (1) nincsenek ezt egyértelműen bizonyító tudományos felfedezések, és (2) nem ír róla konkrétan a Biblia. Azonban a Szentírásból össze lehet szedni némi információt, ami segít elindulni.

A Biblia hallgatásának oka az extraterresztriális életről valószínűleg az, hogy a megírás idejében nem merült fel a kérdés. Továbbá két másik jellemzőt is észre kell venni; az egyik az emberi életforma páratlanságára, a másik pedig a teremtett univerzum céljára vonatkozik.

Egyrészt Isten különlegesnek alkotta meg az embert. Az 1Móz 1 beszámolója szerint Isten szólt, és létrejött minden. A szava által teremtette meg a világot, és töltötte azt meg élettel. Ezt megelőzően még az angyalokat is a szavával teremtette meg (Zsolt 148:1-5). Az embernél azonban más a helyzet: “Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2:7). Az embert nem a szavával teremtette, hanem megformálta a két kezével, majd saját magából lehelt bele, hogy életre keljen. Így elmondható, hogy az ember a teremtés koronája. Továbbá a szellemvilág is embercentrikus: Sátán figyelme az emberekre irányul (ld. Jób könyvét, 1Pt 5:8), az angyalok is  érdeklődnek az emberek iránt (1Móz 6:1-4, 1Kor 4:9), és Isten a maga képmására alkotott minket (1Móz 1:26-27). Így látható, hogy a Biblia elmondása alapján a világmindenség (annak szellemi és fizikai dimenziójával együtt) emberközpontú. Erre azonban ellenérvként el lehetne mondani, hogy a Biblia azért emberközpontú, mert nem beszél más helyen lévő civilizációról; de attól még létezhetnek.

Erre azonban második gondolatként meg kell vizsgálni, hogy mit mond a Biblia az univerzum céljáról. A teremtésnél a Nap, a Hold és a csillagok (az univerzum közeli és távoli része) egyaránt azt a célt szolgálják, hogy “meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek” (1Móz 1:14). Isten nem azt mondta a teremtésnél, hogy lakóhelyül alkotná meg az univerzumot, hanem inkább naptárnak. Másrészt Isten dicsőségét szolgálja az univerzum, és a Teremtőről beszél: “Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsolt 19:2). Célja, hogy az emberek azt vizsgálva eljussanak a felismerésre: létezik egy Alkotó (Róm 1:19-20). A Préd 3:11 szerint Isten az örökkévalóságot is elénk tárta, de úgy, hogy alkotásait ne érthessük meg teljesen. Hasonló funkciója lehet a végtelen világűrnek is: amikor látjuk, és egyre inkább felismerjük végtelen nagyságát és kikutathatatlanságát, akkor az ember végességével összevetve alázatosan ismerjük el, hogy a Teremtő még ettől is hatalmasabb és kiismerhetetlenebb. Az emberi elferdült gondolkodás hibája azonban, hogy ezt a tanúságtételt látva nem a Teremtőt kezdi el keresni, hanem tovább kutatja a teremtményt, figyelmen kívül hagyva annak valódi célját.

Ezen igei alapok miatt gondolom, hogy egyedül vagyunk a világűrben. Ha más élet is létezne, számos kérdést felvetne: ők is Isten képére teremtettek? Ők is elbuktak? Ott is testé lett a Fiú, és meghalt értük? Másrészt ha Isten több életet akart volna létrehozni, miért nem egy nagyobb bolygót alkotott? Vannak akkora csillagok, amelyekbe a Napunk és a belső kőbolygók teljes pályájukkal elférnének. Egy ekkora bolygón elfért volna sokkal több ember. Mi lett volna a célja Istennek azzal, hogy az embertől függetlenül egy másik civilizációt is elindít?

“A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké” (5Móz 29:28). Ami biztos: nem az a feladatunk, hogy a Földön kívüli élet után kutassunk, hanem hogy a Földön élőkhöz vigyük el az evangéliumot (Mt 28:18-20, ApCsel 1:6-8). Gondolkodni és kutatni persze szabad, csak közben ne feledjük a célt, ami nem más, mint Isten dicsőségére élni és hirdetni az üzenetét.

2 hozzászólás

Filed under filmajánló, teológia