“De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8b, EF).
Érdekes, amit Jézus mond ebben a versben. Annál is inkább, mivel a “nagy ébredések” korát éljük. Annyi biztos, hogy akkor, amikor Jézus visszajön, tényleg keresnie kell majd a hitet. Addig pedig nem lehet tudni, mi történik majd azokkal, akik ‘keresztényekké lettek’.
Senki megtérését nem akarom elvitatni, de mégis látható, hogy vannak ún. divatkeresztények. Olyan emberek, akik egy ideig fogékonyak Jézus követésére, de idővel mégse érdekli őket. Olyan ez, mint a mag Jézus egyik példázatában, amely hamar szárba szökött, de aztán mégis elhalt. Ismerek olyan embereket, akik jól indultak, de idővel valami történt velük. Van, aki egyszerűen csak közönyössé vált, és nem érdekli tovább Isten. Ő inkább éli a maga életét. Egyiküknek a személyes üzenete msn-en valami ehhez hasonló volt pár napja: “egyszerre három pasi… szabadság… így kell élni.” Mások elkezdték tagadni, hogy létezne Isten. Volt egy srác, aki fokozatosan hagyott abba minden keresztény elfoglaltságot, nem járt gyülekezetbe, nem olvasta már a Bibliát, végül pedig az imádkozást is abbahagyta. Az utolsó imáját követően ezt mondta: “Most már tudom, hogy nem is létezett soha senki, aki meghallgatta volna az imáimat.”
Egy másik példázatában Jézus arról beszélt, hogy az ellenség konkolyt szórt a búza közé, és azok együtt nőnek az aratásig. Ez alapján az Egyházban ma is vannak olyan emberek, akik kereszténynek látszanak, de nem azok. Isten látja csak a szíveket, ezért emberként nem tisztem megítélni őket. De a kérdőjel bennem van, hogy valaha is keresztény volt-e az, aki ilyen szinten kezdi el tagadni Istent és Jézust (pl. azt mondja, hogy Jézus nem is létezett soha).
Nyilván sok oka lehet, ha valaki ilyen hullámvölgybe kerül a hitéletében, és nem is szabad általánosítani. De megnézve néhány ember életét, valóban elgondolkodunk. Nem is az jut eszembe, amit talán sokan mondanának, hogy elveszítették az üdvösségüket. Inkább arra gondolok, hogy nem is volt soha. Ha lett volna egy élő barátságuk Istennel, az nem valószínű, hogy ilyen irányba ment volna el. Csak a felületes kapcsolatok tudnak így megfenekleni — legalábbis ha Istenről van szó.
4 hozzászólás
09/07/2009 at 1:24 pm
Hát igen… Nekem sem tisztem szelektálni, hogy ki az aki keresztény és ki az, aki eljátssza… Általában az “eljátszós” embereknél tartós völgy van, tehát nem ideiglenes hullámvölgyben vannak, hanem csak abban élnek. Inkább az a nehéz kérdés, ha valaki nem akar hinni, az miért nem megy el és minek kínozza magát az Egyházon belül? Fenti ismerőseid, akik elhagyták a hitet, legalább következetesek ebben a tekintetben – ettől persze amit tettek, még nem elfogadható számomra.
De az a legrosszabb, amikor valaki nem vállalja fel a döntését.
Szerintem több okból is tehet ilyet: 1. vezető beosztásban van, pl. pásztor, pap, presbiter, stb… Vagyis a megélhetése függ attól, hogy “kilép” vagy sem. 2. azt hiszi, hogy hisz. :-), 3. igazán sosem tudta meg mi a megtérés. 4. beképzelt és inkább gondolja azt, hogy az egész Egyház téved, de ő akkor is hívő, stb, stb…
Még valami: fontos, hogy az Istenben való hitet NE keverjük össze az Egyházban, egyházi szolgálatokban, személyekben való hittel. Én bevallom őszintén már nagyon sokszor megcsömörlöttek ettől az egésztől (amit gyülekezetnek, egyháznak, “szentek közösségének” nevezünk). Ebben benne van a sok marhaság, a fárasztó emberek, a sok szabályrendszer, a sok teológia, meg a sok személyes marhaságaim is.
De azt tudom, hogy amikor mindezekre NEM koncentrálok és az Igével foglalkozom, az épít.
09/07/2009 at 1:26 pm
megcsömörlöttek=megcsömörlötteM
09/07/2009 at 4:06 pm
Szerintem sok lány azért hagyja el Istent, mert nem talál “menőpasit” férjnek.
Pl…
10/07/2009 at 6:14 am
Ismerek ilyen embert is. Nem keresztény vőlegénye van, mert megcsömörlött a keresztény srácoktól, és most nem jár gyülekezetbe. Régebben viszont nagyon aktív emberke volt. Másrészt viszont _általánosságban_ ha valaki egy férfi/nő miatt hagyja faképnél Istent, annak – szvsz – nem is volt élő kapcsolata vele.