Szeretem az olyan könyveket, amelyek valamilyen negatív utópiát mutatnak be. Sok esetben írnak egy világról, amiben senki nem szeretne élni, de amint olvassuk, mégis azt veszi észre az ember, hogy a jelen világról van benne szó. Ilyen George Orwell: 1984 c. könyve is. (Vigyázz, spoiler!)
Egy olyan világról szól, amelyben három világhatalom verseng egymással. Főhősünk az egyik hatalom hivatali gépezetében dolgozik, és szemtanúja lehet minden nap annak, ahogyan a történelmi tényeket megmásítják. Egy olyan világ ez, ahol Nagy Testvér az ember életének minden egyes részletét megfigyeli, ellenőrzi és irányítja. Ha kell, a múltat is megmásítják, csak hogy a jelen eseményeinek megfeleljen. Aki pedig nem ért egyet, vagy ellenáll, arra a gondolatrendőrség vár. Érdekes, hogy magát a nyelvet is úgy igyekszenek megreformálni, hogy még gondolni se lehessen államellenes dolgokra, és beszélni se lehessen róluk.
Két okból is közel áll hozzám a könyv. Egyrészt a tanús múltam gyakorlatilag egy olyan rendszerben zajlott, ahol ilyen diktatúra volt. Még az emberek gondolatait is szabályozták. Kiképeztek bennünket, hogy csak a megfelelő kérdéseket tegyük fel, és azokra a megfelelő válaszokat adjuk önmagunknak. Ha pedig valami tévedés volt, akkor visszamenőleg megmásították, hogy nyoma se legyen.
Másrészt a mai világ is halad ez irányba. Az emberek esetében sikerült elérni, hogy szabályozzák azt, miről gondolkodjanak. A média olyan dolgokat tár eléjük, ami kellőképp lefoglalja őket ahhoz, hogy ne törődjenek más, sokkal fontosabb dolgokkal. Aki pedig mer másról és máshogyan gondolkodni, az a rendszer “ellenségévé” válik, vagy legalábbis akadékoskodó különccé. Mondanom sem kell, a kereszténységben is fellelhető ez a fajta hozzáállás. A bevált és ismert szólamokat hangoztatjuk, de amikor a hagyományostól eltérő véleményt kezd el valaki képviselni, akkor ott mások rossz szemmel fognak rá nézni.
A könyvből film is készült, ami a youtube-on részletekben megnézhető. De mindenképp a könyvet ajánlanám először. Orwell Állatfarm c. könyvecskéje is remek írás, kora eseményeit nagyon jól megörökíti. Mindkettőt szívesen ajánlom elolvasásra.
3 hozzászólás
10/07/2009 at 5:15 pm
Nekem hasonló élményem Bacsó Péter Főműve, “A Tanú” című filme. Nem csak a címe miatt jut eszembe időnként “poros Jehova-tanúja” múlt. A koncepciós perek természetes dolgok voltak,és a megfigyelések….előre eldöntött ítélet a “bírói bizottság” részéről…. Jahveh Úristennek hála-ez már a Múlt…-részemről.Bárcsak minél többen szabadulnának,és gyógyulnának!
10/07/2009 at 7:13 pm
Én pedig az Innerpartysystem nevű banda Don’t Stop című klipjét tudom javasolni. Eléggé ütős vizuális elemekkel megspékelt kritika a média agymosó, bálványozott szerepéről. A srácok a bandanevet is Orwelltől kölcsönözték.
A klip gyengébb idegzetűeknek és a villódzások miatt epilepsziás rohamra hajlamosaknak NEM ajánlott!
10/07/2009 at 8:05 pm
Érdekes szám, köszi az ajánlást. Kifejező a szövege.
http://www.youtube.com/watch?v=JGuKCj26ClE&feature=fvst
http://www.lyricstime.com/innerpartysystem-don-t-stop-lyrics.html