Az alábbiak Adrian Plass könyvéből származnak. Szerintem jól összefoglalja azt, miért látunk olyan sok furcsaságot a kereszténységben napjainkban. Jól magyarázza a torontói áldás és egyéb hasonló ‘újhullámos’ jelenségek eredetét. Érdemes legalább átgondolni.
– Őszintén, Edwin — kérdezte Anne –, mi ez az egész? Elég röhejesnek tűnik, ha csak úgy belecsöppensz a közepébe, ahogy az velünk történt ma délelőtt.
Edwin vállat vont, és egy kicsit aggódva jegyezte meg:
– Örülök, hogy rákérdeztél, Anne. Tudod, hogy vannak a dolgok. Isten elkezd valami tényleg jót, aztán… hát, néhányan közülünk, hívők közül, hogy is mondjam, eltérítik, úgyhogy megpróbálnak neki olyan formát és nevet adni, aminek semmi köze az egészhez, aztán mások azt gondolják, ehhez mi nagyon értünk, és leutánozzák a hibáinkat, de egy kicsit változtatnak rajta, aztán mások meg őket utánozzák le, minek következtében a végén már nehéz megmondani, vajon ez tényleg az-e, aminek az egész elindult. Olyan ez, mint az a játék, amikor súgva kell valamit továbbadni, aztán a végén valami egészen más lesz belőle. Az ég szerelmére, úgy értem, ami eredeti ebben a dologban, az eredetileg Istentől van, és nem Vietnámból.
(Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér, Harmat, Bp. 2002. p. 162.)
