Bűnvallás

A keresztény hit lényege az, hogy az ember bűnével önmaga nem tud mit kezdeni, csak Isten. Az ószövetségi talajon nevelkedett zsidóknak ez a gondolat teljesen egyértelmű volt. Az időről-időre bemutatott állatáldozatok emlékeztették őket arra, hogy a bűneiket rendezniük kell Istennel. Amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra, és azt mondta, hogy “Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1:29, 36), akkor a hallgatói számára teljesen nyilvánvaló volt, mire is utal.

Az Újszövetség is megerősíti az emberek bűnös voltát, bármennyire is tiltakozik ez ellen a humanista gondolkodás: “Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róm 3:23). Az egyetlen dolog, amit a bűneinkkel kezdhetünk az, hogy rábízzuk őket Istenre, és engedjük, hogy ő rendezze azokat, mert mi képtelenek vagyunk rá. János apostol ezt mondja erről:

“Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje” (1Jn 1:9-10).

Az itt megvallásnak fordított görög szó a ὁμολογέω [homologeó]. Ha egy kicsit boncolgatni kezdjük, akkor talán helyesebben fogjuk érteni, hogy mit is jelent a bűnvallás. Ez azért is fontos, mert a megbocsátáshoz vezető út ezzel a lépéssel kezdődik.

A szóösszetétel első tagja a ὁμοιόω [homoió] igéből származik. Ez a valamihez való hasonlóság gondolatát fejezi ki: hasonlónak lenni, vagy hasonlóvá válni. Az Újszövetségben főleg szenvedő igealakban jelenik meg, ez pedig arra utal, hogy a hasonlóvá válás elsősorban nem a tárgy munkájának köszönhető. Van a háttérben valami, vagy valaki, aki a hasonlóvá válást előidézi. Jézus tanításában is megjelenik, amikor a mennyek országát hasonlítja valamihez. Itt a hasonlóság értelemszerűen abból fakad, hogy Jézus tudatosan összepárosítja őket, és kiemeli azoknak egy hasonló vonását. A bűnvallás kifejezés első tagja e szó melléknévi alakjából, a ὁμοιοσ [homoiosz] kifejezésből származik. Ennek jelentése: “hasonló; bizonyos vonatkozásban ugyanaz, megjelenésre, jellemre” [1].

A hasonlatosságunk kérdése is fontos téma a Bibliában. Onnan indul, hogy Isten képmására lettünk megteremtve (Gen 1:27), azonban ez kezd kiveszni az emberből a bűneset miatt. Az Újszövetség pedig arra fektet nagy hangsúlyt, hogy ez a képmás, az isteni hasonlóság helyreálljon bennünk, és egyre inkább megnyilvánuljon rajtunk. Pál ezt mondja erről: “Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18). “És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol 3:10). János apostol pedig ezt írta: “Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn 3:2).

A bűnvallás tehát azzal kezdődik, hogy Istenhez kezdünk el hasonlóvá válni. Ez igaz az értékrendünkre, a gondolkodásunkra, a világlátásunkra. Amit talán korábban képtelenségnek gondoltunk (pl. önmagunk megtagadása Jézusért), az most az életünk részévé válik. Amit korábban normálisnak tekintettünk (pl. bizonyos bűnök, e világ értékei stb.), azokat most annak tartjuk, aminek Isten tartja őket. Ez lépésről lépésre történik egy lassú folyamat során, amelyet nevezhetünk a megszentelődésünknek. Ha komolyan vesszük ezt, akkor valóban azért imádkozunk majd, ami a Hillsong Hozsanna c. dalában van: “Fájjon, ami neked fáj!” (Eredeti: “Break my heart for what breaks yours”).

A kifejezés második része pedig a λέγω [legó], amely különböző gondolatok lefektetésére ill. továbbadására vonatkozik. Olyan erős érzelmi töltésű szavakkal lehet visszaadni, mint a mond, megmond, leszögez [2].

Ha a kettőt összekapcsoljuk, ebből kapjuk a bűnvallás szavát. Erős érzelmi töltésű megvallás, kinyilvánítás, melyben egyetértünk Istennel, és ugyanazt gondoljuk a bűnnel kapcsolatban, amit ő — tkp. kijelentjük, hogy neki van igaza. A szótárak így határozzák meg a ὁμοιόω [homoió] jelentését: “elismer, megvall; önkéntes, hálás hódolatból fakadó, Istennek tetsző megvallást, elismerést, helyeslést foglal magában” [3]. “Együtt mondani [Istennel], vallani, megvallani” [4]. “Megegyezik, egyetért; megvall, bevall; helyesel; ígér; a jogi nyelvben: vallomást tesz; nyíltan megmond, nyilatkozik” [5].

Az igazi bűnvallásnak tehát az az alapja, hogy ugyanúgy gondolkodunk az elkövetett tettünkről vagy a bejárt életutunkról, mint Isten. Ha ez az összetevő hiányzik, akkor mindaz, amit mi bűnbánatnak gondolunk, nem több üres vasárnapi vallásoskodásnál, amiben Isten sem leli kedvét.

[1] Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Budapest, Logos, 1998. p. 413.
[2] Uo. p. 355.
[3] Uo. p. 416.
[4] Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Ref. Zsin. Ir. Sajtóosztálya, Budapest, 1990. p. 436.
[5] Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Budapest, 1996. pp. 680.

About these ads

1 hozzászólás

Kategória: görög, teológia

One response to “Bűnvallás

  1. Úgy gondolom ez nem csak Isten felé van így, de a többi ember felé is. Olvasok egy könyvet, A belénk égett múlt a címe, és a megbocsátásról szól. Szerintem a megbocsátás szorosan kapcsolódik a bűnvalláshoz. A realitás az, hogy egy kapcsolat megromlásáért általában mindkét személy tesz, és ezért mindketten sérülnek, fájdalmas sebeket kapnak, és gyakran sértve érzik magukat. Ez pedig azt is jelenti, hogy mindkét fél meg kell bocsásson ahhoz, hogy valamelyest normalizálódjon a helyzet, még ha a kapcsolatuk nem is áll helyre.

    Szerintem ez Istennel is így van. Be kéne ismerjük, ha úgy érezzük, hogy az Isten vét ellenünk (teljesen mindegy ebből a szempontból a realitás, hogy teszi vagy sem), ahhoz, hogy valamiféle őszinte bűnvallást tudjunk tenni.

    Popper Péter szerint addig míg nem érezzük azt, hogy nekünk megbocsátott Isten vagy valamiféle szellemi erő, addig mi sem tudunk megbocsátani sem magunknak, sem másoknak. Ezért pedig rituálék sokaságát dolgozták ki a vallások.