Isten a középpont

Pál apostol a Római levél három fejezetén keresztül fejtegeti a zsidók és pogányok kapcsolatát az üdvösség tekintetében. A teológiai értekezése után pedig annyira magával ragadja Isten csodája, hogy a jól ismert doxológiába kezd a Róm 11:33-36-ban. Ennek egy részlete különösen megtetszett — ahogyan Isten központi jelentőségéről beszél:

“Belőle fakad, rajta át halad, beléje torkollik a mindenség” (Balázs Károly).
“Bizony őbelőle indul ki, őrajta halad át és őbelé tér vissza a mindenség” (Konkordáns).
“Mert belőle jött elő, rajta keresztül megy és ő felé halad minden” (Csia).
“Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik” (EF).
“Mert minden tőle származik, az ereje által létezik, és a dicsőségéért jött létre” (NLT).
“Mert minden dolgot ő teremtett, és minden dolog általa és érte létezik” (GNB).
“Mert tőle és általa és neki létezik minden dolog” (NIV [1984]).
“Minden tőle származik, minden általa történik, minden benne végződik” (MSG).