Régóta terveztem már, hogy beszerzem és elolvasom az Ablak a végtelenre című könyvet (Helikon, Budapest, 2011). Ennek alcíme ez: Csaba testvér gondolatai Istenről, vallásról, életről, emberről… — és valóban erről van szó, Karikó Éva kérdéseire Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes válaszol. Mielőtt belépett volna a ferences rendbe, autóvillamossági szerelőnek tanult, majd bányász volt. Azok a gondolatok, amelyeket a könyvekben (eddig három kötet jelent meg) kifejt, nem a teológiáról származnak. Sokkal inkább tűnnek életből vett, megélt, a gyakorlatban kipróbált elveknek. Ő alapította a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, mely keretén belül hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, mely tevékenységét a kötethez fűzött ajánlóban Erdő Péter is elismeri.
A kérdező, Karikó Éva érdekes megállapítással kezdi a bevezetését: “Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el” (p. 9.). Ezt követően pedig a kérdéseit láncba fűzi az apostoli hitvallás alapján (“Hiszekegy”), és ezt körbejárva mondja el Böjte Csaba a gondolatait. Azért említettem meg a bevezető gondolatot, mert éles ellentétben áll a könyv további tartalmával. Valóban sokan vannak, akik egy hamis Istenképet láttak meg — és ez sok esetben a keresztények hibája. Azt az Istent, akit a szélsőséges fundamentalisták, a liberálisok vagy éppenséggel a szélsőséges karizmatikusok bemutatnak, én magam sem lennék hajlandó imádni. Ilyenkor mindig az 1Kir 19:9-14 jut eszembe. Némelyeknek olyan istenképe van, aki a földrengésben van benne, másoknak a tűzben vagy a szélviharban. Én viszont ahhoz vonzódom, aki ezek egyikében sincs ott, hanem szelíd és csendes hangon szólal meg.
Az az Isten, akiről Böjte Csaba ír, ilyen hangon szól, és megegyezik Thomas Merton, C. S. Lewis, Philip Yancey, Adrian Plass, Donald Miller Istenével — hogy csak néhányat említsek azok közül, akik az utóbbi időben a legnagyobb hatással voltak rám. Szomorú vagyok olyankor, mikor látom, hogy egyes embereket nem érdekli Isten, mert hamis képet láttak meg belőle. Ilyen szempontból Gandhi érdekes személyiség volt. Jézus tanítását követte, de a kereszténységet nem tudta elfogadni. Kora keresztényei indiában missziójuknak tekintették, hogy az áttért hindukat húsevővé és alkoholfogyasztóvá tegyék. Érthető, ha egy ilyen vallás nem ragadta meg őt. Ugyanígy lehetnek mások is, akik nyitottak lennének valamire, de olyan istenképet tártak eléjük, ami nem tölti be az űrt bennük. Számukra hasznos lehetne ez a könyv is, hogy elindítsa őket egy úton — melyen felül tudnák írni az Istenről és a kereszténységről alkotott hamis elképzeléseiket. Ha a keresés és az Istent megismerni vágyás az emberben is megvan, akkor ez a kapcsolat révbe fog érni: “A párbeszéd kicsiben kezdődik Vele: kérek Tőle valamit és megadja, Ő is kér tőlem valamit, én teljesítem. A bizalmunk, az egymás iránti szeretetünk elmélyül, kibontakozik és kiteljesedik. Ez csak akkor működik jól, ha ezt a kapcsolatot én is komolyan veszem, én is odafigyelek rá” (p. 14.).
Végezetül pedig álljon itt egy idézet, melyet a “Ki [számára] az Isten?” kérdésre adott válaszul:
“A gyerekkori barátaim kérdezték, mit jelent az, hogy vallásos vagyok, Istennel élem az életemet. Azt válaszoltam nekik: ‘Tudjátok, amíg távol álltam a kereszténységtől, azt éreztem, hogy egy nagy sötét erdőben járok, ahol a fák között mindenféle rémisztő, irtózatos dolgok léteznek: vadállatok, haramiák, csapdák, kiszámíthatatlan csapások… Látom őket, és félek, mert bármi megtörténhet velem. Kiszolgáltatottnak éreztem magamat.’ Vallásos emberként, élő hittel most azt érzem, hogy ugyanabban a rettenetes erdőben járok, ugyanazok a fák között, ugyanolyan veszélyek leselkednek rám, de nem félek, mert fogom a mennyei Atya kezét. Biztonságban érzem magam, mert az én Apukám a világon a legerősebb, a legjobb, gondomat viseli, törődik velem” (p. 25.).
rizsa
Endi, kérlek, hogy ha értelmes módon nem tudsz hozzászólni, akkor a továbbiakban ne kommentálj. Engem érdekel a véleményed, és emberként becsüllek is téged. De ha te ennyire vagy csak képes, akkor lehet, hogy félreismertelek, és az ilyen megállapításaidból nem kérek. Kommentáld az index fórumát, vagy ahol vevők a stílusodra. Én már ráuntam erre.
““Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el” ”
Valójában ez nincs így teljesen. Példabeszédek könyvében beszámol a bolond emberről, aki szívében gondolja ,hogy nincs Isten. Jézus földi szolgálata és az apostolok munkálkodása pedig megmutatja, hogy sok ember a helyes Istenkép bemutatása után is, inkább megmarad Isten ellenségének, mint sem megbékéljen vele. De az is igaz, hogy egy hamis evangélium, hamis Jézus és Isten, hátráltató és akadályozó tényező, de ezeket hamis munkásoknak nevezi az írás. Ezek nyilván az Isten ellenségei, sőt minden ember ellensége, bár ezeket ne nevezzük keresztényeknek szerintem.
“Szomorú vagyok olyankor, mikor látom, hogy egyes embereket nem érdekli Isten, mert hamis képet láttak meg belőle. Ilyen szempontból Gandhi érdekes személyiség volt. Jézus tanítását követte, de a kereszténységet nem tudta elfogadni. Kora keresztényei indiában missziójuknak tekintették, hogy az áttért hindukat húsevővé és alkoholfogyasztóvá tegyék. Érthető, ha egy ilyen vallás nem ragadta meg őt.”
Én úgy gondolom, hogy az emberek istenképe rásegítés nélkül is torz, ezt a torzságot vagy erősíti egy másik torz dolog, vagy a saját gondolatait, Istenképét rombolja le az igazság, igaz Isten bemutatása, de semmiképpen se egyoldalú az ok, amiért az emberek elutasítják Istent. Az ember nagyon is válogató , ahogy ezt tette Gandhi is. Jézust elfogadta erkölcs szintjén, de ami túlmutatott ezen, már nem fogadta el és ebben nem a keresztények vagy magukat annak vallóak a hibásak. Jó példa maga a hívő ember, aki elfogadja az igazságot és különbséget tesz a hamisság mellett és nem mondja azt, hogy az egyházban levő visszásságok miatt nem fogadom el megváltónak Jézust. Ez saját hitetlenségének áthárítása. Persze azt nem lehet tudni, mi lett volna ha egyes emberek másképpen találkoznak a kereszténységgel, vagy méginkább Isten üzenetével, de ha valaki megállapítja, hogy a keresztények(akivel ő találkozott) nem olyan,mint Jézus, akkor talán azt is meg kellett volna lássa, hogy Jézus nem olyan, mint ő, hanem olyan, amit ő se fogad el. Ha ezt talán belátja, megtér.
” Azt az Istent, akit a szélsőséges fundamentalisták, a liberálisok vagy éppenséggel a szélsőséges karizmatikusok bemutatnak, én magam sem lennék hajlandó imádni.”
Szerintem ezek ellenpólusa éppúgy megnyilvánul a világban: teológia,evangélizáció, gyülekezet
Pállal párhuzamosan jártak a hamis tanítók is. Az egyház végig harcolt a gnosztikus tanításokkal szemben. Lehetetlen ,hogy ne legyen fonákság, hamis munkás, torz Istenkép, de ahol felüti fejét ott megjelenik az igazság is ami világosság. Ahol világosság van és igazság ott felüti a fejét a fonákság.
Infa, igazad van, ezt nem szabad ilyen könnyelműen kezelni, mint ahogy tettem.
Ki kell mondani, hogy ezek bizony súlyos tévtanítások.
Mégis, mik azok azok az “ezek”, endike?
te most feltételezésem szerint default-ban ítélkezel a katolicizmus ellen, mert Böjte Csaba ferences szerzetes
én meg azt mondom, hogy szerintem a hitét katolikusként megélő ember is rendelkezhet élő hittel, dacára, hogy valóban nehéz közegből indul, a vallásoskodás és a szenthagyomány miatt
s Böjte Csaba élete (életének gyümölcsei) számomra egyértelműek az ő élő hitét tekintve, nem mintha bármi jogom lenne azt megkérdőjelezni, és katolicinizmusom’ dacára ;-)
Tigger, tudod hogy megy ez. Könnyű kritizálni valakit, de megnézném, hogy a kritikusa is 1500 árvát gondoz-e, vagy más módon teszi-e tanúbizonyságát a krisztuskövető életének. És itt nem a szolgálatról beszélek, hanem a gyümölcsökről, amiről megismerni a fát. A gyümölcsökről pedig jól lehet a kritizáltat és a kritikusát is jellemezni. Részemről ennyi.
Nekem egy kicsit csömöröm van az eretnekezésektől, bár használatának létjogosultságát nem vitatom el. Nem akarom alábecsülni az igazság fontosságát, de az egyházban azt látom, hogy sose volt, minden területen egység. Nagy tanítók egyházformáló, felekezeteken átivelő és átjáró munkások bizony eltértek egymástól és olykor a mi látásunktól is részleteiben. Mit mondjunk ezekre? Ha ma elmegy az ember egy forumra, vagy elmegy egy felekezetbe azt látja , hogy a másik felekezetben levőt elvetik és eretnekezik, mert nem egyezik a látása a látásukkal, vagy az igazsággal egyes dolgokban. De ki az, akivel minden téren egyezne a ma emberének látása a múlt elismert, elfogadott nagyjaival vagy a mai felekezeti hitvallásokkal? Találnánk ilyet? Én úgy látom nem. Még a saját látásom is változik. .Valami megdől, valami kibővűl, valami pedig leszűkül. A szám jár kezdetektől fogva egészen addig amíg csak élek , de ha magamra úgy tekintek, mint az igazság teljes ismerője minden időszakomban korszakomban és ez alapján tekintem magam igaznak, megtértnek , újjászületetnek, én úgy gondolom elvesznék, mert bizonyosan nem ismerek mindent helyesen habár azt gondolom igen, de mégis dőlnek le tévességek és bűvülnek ki dolgok amiről egykor azt hittem, tudom, értem,helyesen ismerem. Saját magam is kárhoztatnom kellene, ha másokat eretnekezek le, vagy perelem el a Jézussal való kapcsolatát egy olyan kérdést illetően, ami részletkérdés, vagy megosztó kérdés. Ha valaki nagy kérdésekben tér el, arra joggal lehet mondani, hogy veszélyes eretnek, tőből kiszaggatott fák, emberek és Isten ellenségei és sokakat kárhozatba vivők, de mégis egyre gyakrabban látom, hogy nem csak ilyen esetekben van a kárhoztatás teljes elhatárolódás, hanem sokkal kisebb dolgokban is. Nehezen tudja az ember elválasztani a nagy a fontos és a kevésbé lényeges dolgokat az üdvösség szempontjából. Úgy vélem a mai mentalistás szerint senki se üdvüzöl és senki se volt igaz,mert bizonyosan tévedet bizonyos kérdésekben.Csak ez a megállapítás, általában sose hangzik el a bíráló irányába önmaga felé ,csak a bíráltak irányába.. :D
———–
Katolicizmus egy más kérdés Inf. Ott nem kis vagy nagy dolgok vannak, ott komoly dolgok vannak. A reformáció is elsődlegesen komoly dolgok miatt történt meg, amik nagy dolgokat érintettek. Nehezen tudom érvnek elfogadni azt, hogy valaki árvaházat üzemeltet, akkor az már egyenes belépő a mennybe ha keresztény, nagyon sok jó erkölcsű ember van . Sok jó szándékú , jó akaratú ember van a világban. Orvosok akik életük kockáztatásával olyan országokat látogatnak, ahol járványok ütik fel a fejüket. Mentők, akik katasztrófák helyszinére utaznak csak azért, hogy embereken segítsenek. Nagy adakozók, akik vagyonukat adják oda egy egy terület kutatásának finanszirozásáért. Ennél azért több az üdvösség. Az emberek tesznek jó dolgokat, tudnak szeretni, tudnak áldozatot hozni ,de azért azt mégse gondolhatjuk, hogy ezek miatt fognak üdvözülni,vagy ez elég lenne. Hit által kegyelemből van az üdvösség, nem érdemek szerint, nem erkölcsi mérce szerint. Az igaz hit habár rugalmas, de nem a végtelenségig. A katolicizmus meg erősen a igaz hit rugalmasságát próbálta és próbálja feszegetni. Az, hogy katolikus ember is üdvözül az nem kérdés, szerintem a Jehova tanui közül is üdvözülnek ahogy a mormonok közül is, de ott valamiféle változás következik be. Vitathatatlan, hogy sok JT avagy mormon szereti az Istent, ahogy a zsidók is szeretik az Istent, mégis az igaz ismeret 1 útra kényszeríti őket és az más út más ismeret, mint amin addig jártak… Ez az út az ami összeköti a felekezeteket, mert ugyan azon az úton járnak. Ezek a nagy dolgok egysége. Ha nem ragaszkodunk a nagy dolgokhoz se, hanem azt mondjuk elég hinni Jézusban a többi nem lényeges annyira, akkor a vallásosságba esünk, széles utat csinálunk a keskenyből. Ha megtér egy mormon vagy egy Jt-s, én nem gondolom, hogy a cselekedetei olyan nagyon megváltoznának: Ha addig is részt vett karitatív munkákban azután is részt fog, ha evangélizált , ezután is fog, ha árvaházba járt, ezután is fog, ha szívén viselte a szegények sorsát, ezután is szívén fogja viselni. De az előző cselekedetei, nem számítanak bele az üdvösségébe, de ha mégis akkor azt hiszem az utolsó napon sokan érvelhetnek sok sok jó cselekedettel, gondolattal, tettel a hamis ismeretük, rossz dolgaik mellett …
De végső soron az Isten az ítélő bíró, de ha valami hibás vagy erősen a nagy dolgokat súrolja , akkor az ember ha akarja se tudja magát türtőztetni ,hogy aggályait el ne mondja, hiszen vannak aggályok , ha nem volnának akkor szóba se jönnének. Biztos neked is van valamilyen aggályod , biztos van ami már súrolja nálad is a dolgokat és felteszi a kérdést, hogy valóban kereszténye, minden jó érzése, jó cselekedete ellenére is, tudom hogy van, illetve megfordul a fejedben. Kis dolgoknál meg hát törekedni kell ,hogy ne legyen olyan mint a nagy dolgokra adott válaszreakció. De bárhogy is nézem, valamelyest érettség függő is, hogy ki mit tart nagy dolognak, vagy miként tekint önmagára, vagy miben lát hipergigantikus veszélyt és miben nem , annak ellenére, hogy tévesnek véli. Ezek mind meghatározzák reakciót és nem igazán lehet teljesen objektív az ember,mert már a saját gondolkozása és érettsége is befolyásoló tényező..
Inf: egyetértünk
Villám:
jó hosszú lettél, eléggé nehéz veled vitába szállni, de egyetérteni is
a lényeg, hogy szerintem Inf. sem arra hegyezte ki mondanivalóját vagy hsz-át, hogy csak a cselekedetek miatt üdvözülni lehetséges, erről ugyan szó sem volt, inkább csak a kegyelem alatti lét hite szólt belőle is, ahogy legalábbis én ezt röviden szólva megfogalmaznám
mondjuk kegyelem alatt élni (hívőként) azért kicsit távol van (szvsz) a mormon hitvallástól, őket inkább a “nem ismerlek benneteket” fogadtatással merészelném azonosítani, míg a JT megint csak egy érdekes kérdés, mert ha nem is ítélem meg őket, nehéz őket “evangéliumi” kereszténynek mondani, Jézushoz való viszonyuk miatt (amikor a vőlegény végül is nem az, akinek mondja magát)…
de tudjátok mit, legyen úgy, hogy majd egy árnyas lugasban a mennyben egy jó fröccs mellett elbeszélgetünk arról, hogyan is lett, ahhoz képest, ahogyan elképzeltük :-)
Üdv Tigger
“Inf. sem arra hegyezte ki mondanivalóját vagy hsz-át, hogy csak a cselekedetek miatt üdvözülni lehetséges, erről ugyan szó sem volt,”
Én se emiatt írtam. Hanem arra raktam a hangsúlyt, hogy, önmagában valami jó dolog cselekvéséből(árvaházak üzemetetése, önkéntességek, emberi élet megmentéséből) nem következik a hitnek az épsége
“mondjuk kegyelem alatt élni (hívőként) azért kicsit távol van (szvsz) a mormon hitvallástól, őket inkább a “nem ismerlek benneteket” fogadtatással merészelném azonosítani, míg a JT megint csak egy érdekes kérdés, mert ha nem is ítélem meg őket, nehéz őket “evangéliumi” kereszténynek mondani, Jézushoz való viszonyuk miatt (amikor a vőlegény végül is nem az, akinek mondja magát)…”
Példa volt arra, hogy habár a mormon, Jehova tanui nagy dolgokban tévednek és nem evangéliumi közösségek, közülük is megtérnek néhányan, aminek nem feltétlen a CSELEKEDETEK megváltozása lesz a leglényegesebb leglátványosabb pont ,mert lehet evangélizáltak, lehet szivükön viselték az árvák és özvegyek ügyét, hanem nagy dolgokban változik meg az ismeretük és hitük , ami után természetesen továbbra is evangélizálnak ugyan azzal a buzgósággal , mint tévelygésük idejében és szivükön viselik továbbra is az árvák és üzvegyek ügyét.
Vagyis az, hogy egy ember a világban pogányként muzulmánként miféle csodás, jó tetteket hajt végre, végső soron Isten előtt nem számít, etekintetben előrébb van az, hogy mit hisz.
—-
Leegyszerűsítve.:
Pogány ember: embereket ment meg afrikában, beáldozta vagyonát,hogy ott segítsen, ételt oszt és gyógyít. Ez jó dolog
Katolikus ember: Máriát egekbe emeli és egy sor hagyományban hisz, de árvákkal foglalkozik,. Jó és szép dolog árvákat megmenteni.
Jehova tanui: Buzgolkodnak és mindenféle jó dolgot tesznek, amire mindenki azt mondja jó.
A három csoport között közötti hasonlóságok:
- mind valami jó dolgot tesz, és egyetemes értékek mellett kötelezte el magát.
- mind a három csoport kisebb vagy nagyobb részben, de az Evangéliumtól idegen hitet gyakorol, de ha megtérnek ,attól még nem fog megváltozni az, ami mind a háromban jó, de ha meg nem térnek a jó cselekedeteik ellenére is elvesznek az evangélium szerint, pedig a pogány is Jézusozik a Jehova tanui is és a Máriázós katolikus is.
TVbe láttam nyilatkozni 1x és nagyon szimpatikus volt az egész stílusa. Házasságról nyilatkozott meg az abortuszról. ÉS fulra úgy adta elő sokszor, hogy ezt ő így látja és enm biztos h neki van igaza. Legalábbis ezt éreztem.
Én nem azt írtam hogy Böjte Csaba eretnek vagy ilyesmit. Ezekre az idézetekre írtam hogy tévtanítások.
“de megnézném, hogy a kritikusa is 1500 árvát gondoz-e”
Böjte Csaba szerintem nagyrészt mások pénzéből teszi ezt.
Amúgy meg 1500 árva gondozása még nem feltétlen krisztusi cselekedet. Lehet simán humanista is, isten nélkül.
Endi, ez rizsa.
Maszatolsz, plasztikázol. Vállald a felelősségterhét annak amit leírtál. Nem vagyunk az óvodában.
norbs, mit hazudozol te rólam?
Endi, magad buktatod le. Én csak díszlet vagyok.
gthfg