madárgyűrűzés

Az elmúlt héten régi szenvedélyemnek hódoltam, és ismét ellátogattam a Bódva-völgyben (Aggteleki NP) lévő madárvonulás-kutató és -gyűrűző táborba. Ez egy teljesen nomád, sátorban alvó, forrásból ivó, bográcsban főző madárgyűrűző állomás. Magyarországon is eléggé elterjedt hobbi a terepmadarászás, de sok más furcsaság mellett (pl. trainspotting) elég kevesen ismerik.

Magát a gyűrűzést és a megfigyelést külön kell választani. A gyűrűzés tudományos tevékenység, mellyel a madarak vonulását kutatják. Ilyenkor a madarak egy azonosító gyűrűt kapnak, és a későbbi visszafogásoknál (ami történhet akár 11,000 km-re is a jelöléstől) tudni fogjuk, hogy merre vonul az adott madár. A befogott és gyűrűzött madarak adatainak (pl. szárnyhossz, felhalmozott zsír, izom) elemzése segít további, vonulásra vonatkozó információk begyűjtésében.

A madármegfigyelés pedig egy távcsöves és/vagy teleszkópos hobbi. Minden terepmadarász törekszik arra, hogy minél több madárfajt figyeljen meg a terepen. Ma Magyarországon kb. 380-400 fajt észleltek eddig, de ha egész Európára kiszélesítjük a területet, akkor több ezer megfigyelhető madarat kapunk. Köztük vannak olyan ritkaságok és különlegességek, amiért egy jó twitcher (madármegfigyelő) nagy távolságokat is kész beutazni és terepen bejárni.

Ahogyan a vadászoknak élményt jelent, ha egy vadat elejtenek, ugyanúgy a madarászoknak is nagy élmény, ha egy ritka fajt sikerült megfigyelniük (főleg olyat, amit az előtt még sosem láttak). A madárgyűrűző táborban is fogtak már ritkaságokat, amelyek Magyarországon csak elvétve fordulnak elő (pl. vándorfüzike). Ottlétemkor különleges fajokat nem fogtunk, viszont két nap alatt befogtuk a Magyarországon élő két küllőfajt (szürke küllő és zöld küllő).

És egy könyvajánló a végére. Akit érdekelnek a madarak, érdemes beszerezni a ma kapható legprofibb terepi madárhatározót, ami 400 oldalon az összes, Európában előforduló fajt tárgyalja. A könyv jelentős részét egy svéd ornitológus, Lars Svensson írta. A nevéhez több madárhatározással foglalkozó könyv is fűződik. Két legprofibb munkájának azonban máig nincs párja. Az egyik ez a Madárhatározó, a másik pedig a gyűrűzés vagy múzeumi preparátumok vizsgálata során kézben tartott énekesmadarak határozója, az Útmutató az európai énekesmadarak határozásához.

sorközi fordítások

Elég sok magyar fordítás van már a piacon, és ha az ember még valamilyen idegen nyelven is beszél, akkor még több bibliafordításból válogathat. Minél több fordítást használ az ember, annál könnyebb lesz megértenie, miről is szól valójában a Biblia. Csia Lajos fogalmazta ezt meg: “Legyen hát több fordítás, hogy a kijelentés igazságait több oldalról lássuk, és így jobban megértsük.”

Vannak azonban esetek, amikor nem elég az sem, ha több bibliafordítást megnéz az ember. Szükséges visszanyúlni egészen a görögig. Szerencsére vannak már olyan segédanyagok, amik gondolnak azokra, akik nem beszélik az ógörögöt folyékonyan. Ezen az oldalon magyar nyelvű szótári elemzések találhatók a teljes Újszövetséghez. Én a magam részéről jobban szeretem könyvként a kezemben tartani az ilyen forrásokat.

Az ún. sorközi fordítások pontosan ezt a célt szolgálják. A United Bible Societies adta ki ezt a sorközi fordítást, ami a tengeren túlról megrendelhető. Magyarországon pedig a Watchtower Society által kiadott The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures-t lehet beszerezni (ld. balra). A jobb oldali hasábban az Új világ fordítás 1950-es angol szövege fut — ezt érdemes fenntartásokkal kezelni, és maximum referenciaként használni. Bal oldalon azonban B.F. Westcott és F.J.A. Hort 1881-es görög szövege található egy szó szerinti sorközi fordítással (‘gyorsszótárral’). Ugyanezt a szöveget használja pl. az Interlinear Scripture Analyzer görög modulja is, ami szabadon letölthető.

Az eddigiekben nekem nagyon hasznosnak bizonyult a könyv bibliatanulmányozás során. Már azért is, mert Magyarországon talán ez a legkönnyebben beszerezhető sorközi fordítás (az angolul tudók számára). Időnként hasznos ellenőrizni a fordításokat, amiket használunk a görögből is. Ugyanis mindegyik fordító a saját teológiai nézetei alapján fordítja a szöveget. Ha pedig egy ilyen szöveget veszünk alapul saját teológiánk kialakításához, elég valószínű, hogy a fordítóval megegyező végkövetkeztetésre fogunk jutni.

Akit érdekel, mindenképp ajánlom, hogy szerezze be (megrendelési cím itt.)

hívőzés?!

Olvastam egy hozzászólást nemrégiben, melynek egy részlete így szól: “Isten kegyelméből letőltöttem József életéről egy filmet.” Nem személyeskedni szeretnék, de eszembe jutott róla, milyen érdekesek azok az emberek, akik folyamatosan ‘hívő üzemmódba’ vannak kapcsolva. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy nem kell mindig keresztényként viselkedni. De nem a szavaink és a fura, érthetetlen, és sokszor már közhelyes frázisaink tesznek minket keresztényekké.

Nézzük csak ezt az idézett mondatot! Bár vitatott kérdés, de alapvetően a filmek letöltése nem egy törvény által támogatott dolog. Vannak, akiknek ettől függetlenül nem okoz lelkiismereti problémát — ez mindenkinek magánügye. De talán már látszik, mire akarok kilyukadni. Egy ilyen témába miért kell belekeverni Isten kegyelmét? Mi köze van Isten kegyelmének ahhoz, hogy én letöltök egy filmet, ami alapvetően illegális?!

Az a probléma, hogy sok keresztény szeret ‘ájtatos manó’ módjára viselkedni. Azt gondolják, attól lesznek szentek, hogy ilyen kifejezésekkel tűzdelik tele a mondataikat. A The Message parafrázis ezt nevezi “szentebb-vagyok-nálad” viselkedésnek (“holier-than-thou”, Mt 7:1-5). Az olyan frázisok, mint pl.: Isten áldjon, kijelentést kaptam, halleluja, fürödj meg a bárány vérében stb. — sokszor közhelynek hangzanak már, mert a keresztények nem gondolják komolyan. Csupán töltelékszavakként használják őket. Arra kellenek, hogy egy sajátos keresztény szubkultúra sajátos nyelvével megkülönböztessék őket, a szenteket a profántól.

Olyan ez, mint amikor a farizeusok az öltözködésükkel akartak kitűnni a többiek közül. Szükségük is volt megkülönböztető jelekre, mert az életük nem volt elég, hogy észrevegyék mások a szentségüket. Ma is siralmas, ha a keresztényeket csak a szóhasználatuk különbözteti meg másoktól. Az életüknek kellene kitűnni, de mivel itt problémák vannak, ezért kreálnak egy másik megkülönböztető jegyet: a szent, cukormázas nyelvezetet. Én a magam részéről tudatosan kerülöm az ilyen szavakat, és már a fülemet is sérti, ha másoktól ezt hallom — tudva, hogy közhelyekről van szó legtöbb esetben.

“Ne mondjatok semmit, amit nem gondoltok komolyan. Ez a tanács mélyen a hagyományunkban gyökerezik. Csak rosszabbra fordítjátok a dolgokat, amikor a kegyes beszéd finom füstjét árasztjátok, ezt mondva: ‘Imádkozom érted’ — de sosem teszitek meg, vagy így szólva: ‘Isten veled’ — de nem gondoljátok komolyan. Nem azzal teszitek igazzá a szavaitokat, ha vallásos mázzal díszítitek őket. Minél vallásosabban hangzóvá teszitek a beszédeteket, annál kevésbé lesz igaz. Csak mondjatok ‘igen’-t és ‘nem’-et. Amikor a szavakkal manipuláltok, hogy előbbre jussatok, pont akkor tértek rossz útra. (…) A szíved, nem pedig a szótár ad jelentést a szavaidnak.” (Mt 5: 33-37, 12:34b, MSG)

a felolvasó (spoiler-veszély)

A felolvasó c. film a kamasz Michael történetét meséli el a II. világháború idején. A fiú rosszullétekor egy nála idősebb nő segít neki, és innentől egy románc veszi kezdetét közöttük. Kapcsolatuk alapja a szerelem és az irodalom. A fiú rendszeresen felolvas szerelmének az Odüsszeiából és egyéb könyvekből.

Egy napon azonban Hanna “előléptetést” kap, és kapcsolatuk megszakad. Legközelebb akkor találkoznak, amikor Hanna a vádlottak padján ül a holokauszt során elkövetett ‘háborús bűntettei’ miatt, Michael pedig joghallgatóként kíséri figyelemmel az eseményeket.

A film némely eleme kissé vontatottnak és erőltetettnek tűnt számomra, de ettől függetlenül élvezhetű alkotás. Végigvonul benne az, hogy egy fiatalkori ‘trauma’ milyen hatással lehet az ember további életére és jellemfejlődésére. Egy pszichológus egyszer ezt kb. így fogalmazta meg: az a fa, amelybe csemete korában belevágtak egy baltát, soha nem nő már úgy, mint a többi.

Egy — számomra — lényeges gondolat volt a filmben, ami hangsúlyozta, hogy az embereket meg kell érteni. Nem elég egyszerűen csak ítéletet mondani felettük a tetteik vagy életmódjuk miatt. Ez egy igazságtalan ítélet lenne, ha nem veszi figyelembe a miérteket. Miért tette azt, amit? Miért él úgy, ahogy? A mélyben sok esetben olyan okok húzódnak meg, melyek a felületes szemlélő számára láthatatlanok. De ha felszínre kerülnek, segítenek teljesen más fényben látni az egyént. Ugyanúgy, ahogyan Isten teszi:

“De Isten ezt mondta Sámuelnek: ‘A külső nem minden. Ne nyűgözzön le a kinézete és alkata. Én már elvetettem őt. Isten máshogy ítéli az egyéneket, mint az emberek. A férfiak és nők az arcot nézik; Isten azonban a szívbe néz” (1Sám 16:7, MSG).

hitvallás másként

Norbs kollégával a gyülekezetük hitvallását szövegeztük éppen. És ekkor eszembe jutott, hogy írni kellene egy olyan hitvallást, amiben ugyanezeket nem keresztényeknek fogalmazzuk meg úgy, hogy megértsenek benne mindent. Ehhez persze ki kell hagyni olyan szavakat, amiket mi, keresztények, előszeretettel használunk, de egy ‘avatatlan’ nem értene. A Credo oldalon lévő hitvallást vettem alapul. Íme…

Életfilozófiám:

– Isten létezik, és ő olyan valóságos, mint egy apa vagy fiúgyermek. Bár nincs sok Isten, csak egy, mi Istennek tekintjük az Atyát, a Fiút, a Szentlelket. Ne úgy képzeld, hogy 1+1+1=3, hanem inkább 1×1x1=1. De ezt te nem tudod elképzelni a három dimenzióban gondolkodó fejeddel (és persze én sem).
– Isten a legfelső hatalom, aki (1) uralkodik a világ felett, amit ő hozott létre, (2) amit mond, annak súlya van, (3) ő találta ki és végzi el a munkát, hogy a barátságunk újra helyreálljon vele, és (4) ő dönti majd el, hogy ki volt elég őszinte és közeli barátja.
– A Bibliában Isten elvei és gondolatai vannak leírva, és válaszokat tartalmaz az élet gyakran ismételt kérdéseire (FAQ).
– Mióta az ember megszakította az Istennel való kapcsolatát, nem tudja teljesen élvezni az életet (bár azt hiszi), nem tud Istennek örömet okozni, és nem tudja Istenben örömét lelni.
– Jézus nem csupán egy ember volt, hanem maga Isten, az 1×1-1. Nem szokványos életet élt — inkább megmutatta, milyen élet tetszik Istennek, és ebben példát adott. (Mivel Jézus Isten, ezért lásd a 2. pontot!)
– Annak, hogy megszakadt a barátságunk Istennel, következménye van — a halálbüntetés. Ez elég súlyos, de Jézus azért halt meg, hogy neked már ne kelljen. (Választhatod az ő halálát, vagy a sajátodat.)
– Isten egy olyan ajándékot ad nekünk, amit nem érdemlünk meg: bármit is tettünk eddig, bármennyire is elutasítottuk őt, tiszta lappal indulhatunk. Ennek két oka van: (1) Jézus elszenvedte a mi ellenállásunk következményét, (2) mi pedig elfogadjuk, hogy Istennek van igaza velünk szemben, és saját magunkra igaznak fogadjuk el azt, amit ő mond.
– A Szentlélek maga Isten, a másik 1×1-1 (lásd. a 2. pontot!). Mivel Istennek fontos, hogy újra barátkozzunk vele, ezért ő az, aki barátságosan nyit felénk. Maga Isten az, aki eztán segít nekünk követni Jézus példáját, az egyetlen, hosszú távon élhető életet.
– Akik újra barátságot kötnek Istennel, azok egy nagy családot alkotnak.
– Jézus egy napon majd ismét eljön a földre. Akkor kiderül, ki fogadta el Isten baráti kezét, és ki nem. Azután minden olyan lesz, ahogy Isten eredetileg tervezte. Ez lesz az egyetlen hibátlan utópia, ami tényleg megvalósul majd.

non sola scriptura

Az előző bejegyzés folytatásaként álljon itt még egy idézet, de most pontosan az ellenkező végkövetkeztetéssel:

“Ha az Írástanulmányok hat kötete gyakorlatilag a Biblia tematikusan elrendezve, megadva a bizonyító bibliai szöveget, akkor nem helytelen a köteteket ‘rendezett formátumú Bibliának’ nevezni. Ez azt jelenti, hogy [a hat kötet] nem pusztán kommentár, hanem gyakorlatilag maga a Biblia. (…) Továbbá, nem csak hogy úgy találjuk, az emberek magának a Bibliának a tanulmányozásával nem láthatják meg az isteni tervet, de azt is látjuk, hogy bárki, aki félreteszi az Írástanulmányokat, még ha használta is azokat, miután megismerte azokat, miután azokat tíz éven át tanulmányozta — ha azután mégis félreteszi őket, és figyelmen kívül hagyja őket, és egyedül a Bibliához fordul, bár tíz éven át értette a Bibliát, a mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy két éven belül sötétségbe jut. Másfelől, ha pusztán az Írástanulmányokat és annak utalásait olvasta volna, és egy oldalt sem olvasott volna magából a Bibliából, világosságban lenne annak a két évnek a végére, mert az övé lenne az Írások világossága” (Charles T. Russell).

Az idézet attól a Russelltől származik, aki az 1870-es években megalapította a mára Jehova Tanúiként ismert mozgalmat. Azok, amik Russell világos tanításai voltak akkoriban, mára mind eretnekségnek számítanak. A Studies in the Scriptures (Írástanulmányok) c. kommentárjai pedig már (szinte) sehol nem kaphatók, még a Tanúk sem használják.

Sajnos sok keresztény kommentáríró és tanító van ugyanezen a véleményen, csak nem fogalmazza azt meg ennyire cizelláltan. Egy-egy értelmezés vagy magyarzat sose jutna az eszünkbe csak a Bibliát olvasva. De ha a kommentárba belenézünk, ott megtaláljuk a szerző álláspontját, amit a Szentírás egyértelmű tanításaként állít be. Aki pedig ezzel nem ért egyet, az nyilván a sötétségben van még. Russell annyiban volt különleges, hogy ezt egyértelműen ki is merte mondani.

sola scriptura

“Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra, mint abban az időben mások is, és amikor… teljességgel a Szentírás olvasásának szenteltem magam, folyvást a filozófia és a teológia akadályába ütköztem. De végül eljutottam oda, Isten Igéjének és a Szentléleknek a vezetésével, meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. Ekkor Isten világosságát kértem, és a Szentírás sokkal világosabbá vált előttem — pedig semmi mást nem olvastam –, mint ha mélyen elmerülök a kommentárok és magyarázók írásaiban.” (Ulrich Zwingli)

túlvilág

Az előző bejegyzéssel kapcsolatban eszembe jutott néhány újszövetségi fogalom, amit az emberek halál utáni sorsával kapcsolatban emlegetni szoktunk. A magyar fordítások egy része általában több szót is összefog belőlük, és egyszerűen csak pokolnak fordítja. A kép azonban ettől sokkal összetettebb. A legfontosabb fogalmak a következők:

(1) ᾅδης [haidész] — A kifejezés szó szerinti jelentése: láthatatlan, észrevehetetlen hely. Megegyezik az ószövetségi seol kifejezéssel (ApCsel 2:27 vö. Zsolt 16:10), amely “kérdéses hely”-et jelent. A szavak etimológiája utal arra, hogy a Hádesz és a Seol az emberek számára láthatatlan, és egyesek még a létezését is kétségbe vonják. Ez az a hely, ahová a halál után az emberek kerülnek, várva a feltámadásra. “A pogány görög, római mitológia, valamint a Kr. előtti zsidó hagyomány teremtette meg ebből a szóból a ‘pokol’ fogalmát, ahol a hitetlenségben elhunyt halottak elevenen égnek és kínoztatnak örökre. Ezt a szemléletet a korai egyház is átvette” (ÚSzSz, pp. 13-14). A Seol és a Hádesz (alvilág) nem azt a helyet jelölik, ahol a hitetlenek az örökkévalóságot töltik. A haidész 10 újszövetségi előfordulása arról tanúskodik, hogy itt az emberek a feltámadásra és az ítéletre várnak.

(2) γέεννα [geinna] — A héber Hinnom-völgy kifejezés transzliterálása (Józs 18:16, LXX). Ebben a völgyben áldoztak a Molok-kultusz során. Később ez lett Jeruzsálem szemétgyüjtője, amelyben a felgyülemlett szemetet égették el. A bibliai képekben épp ezért a kiolthatatlan tűzzel, ill. az el nem pusztuló férgekkel jelenik meg. Az Újszövetségben lévő 12 előfordulása során a végső ítélet végrehajtásának helyszíne. Megegyezik a Jelenések könyvében található ‘kénköves tüzes tóval’. Ebbe vettetik majd bele az utolsó ítélet után a halál és a Hádesz is.

(3) Tartarosz — Egyetlen helyen, és csak igei formában jelenik meg az Újszövetségben (2Pt 2:4, ταρταρόω, tartaroó, Tartaroszba vetni). A mitológiában ez a hely az isteni torzszülöttek, és az istenek uralmát veszélyeztető lények börtöne volt. Az Újszövetségben meg kell különböztetni mind a Gyehennától, mind pedig a Hádesztől, mert a Tartaroszba nem emberek kerülnek. Sokkal inkább szellemi lények átmeneti börtöne a végső ítélet és a Gyehennába vettetés előtt.

Az Újszövetség más helyein az ἄβυσσος [abüsszosz] kifejezés ugyanerre a helyre utal. A 2Pt 2:4-hez hasonlóan a mélység előfordulásai is minden esetben egy angyali-démoni börtönt tárnak az olvasó elé. Innen jön majd fel az Antikrisztus (ld. Jel 9:1, 2, 11, 11:7, 17:8). A démonok féltek, hogy Jézus ide száműzi őket (Lk 8:31), és ez lesz az a hely, ahová Sátánt megkötözve bezárják majd a Millennium idejére (Jel 20:3). Az itt fogvatartott bukott angyalok és démonok az ítélet után szintén a Gyehennába vettetnek majd.

Sajnálatos, hogy a bibliafordítások egyszerűen a ‘pokol’ teljesen bibliátlan kifejezését használják ezen szavak visszaadására. Itt ugyanis több helyről van szó, melyeknek más-más a rendeltetése.

az élet fája

(Elöljáróban: ebben a bejegyzésben csak hangosan gondolkodom.) Az élet fája két lényeges helyen jelenik meg a Biblia legelején és legvégén. A Jelenések könyvében ez áll vele kapcsolatban: “A folyó innenső és túlsó partján pedig az élet fái voltak, melyek tizenkétszer hoznak termést. (…) És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók voltak” (22:2, ÚVF). E vers örökkévalóságban való jelentőségét akkor lehet megérteni szvsz, ha megnézzük, mit árul el a Genezis az élet fájáról:

“Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az ÚRisten [JHVH Elohim] az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett” (1Móz 3:22-23, MBT).

A vers szerint tehát az ember örökké élt volna, ha eszik az élet fájáról. Ezt nem akarta Isten, és kiűzte őket az Édenből. Mivel tehát nem evett róla, idővel meghalt Ádám is, és Éva is. Vajon ugyanez a jelentősége a Jelenésekben az élet fájának? Csak az él örökké, aki eszik róla? Aki pedig nem eszik róla, az nem élhet örökké? Az élet fájáról való evés nélkül vajon halandó marad az ember, és idővel meghal? Egy kommentár* szerint az élet fája “gyakorlatilag a testi élet örök folytonosságát  biztosítja”. Ha tehát valaki nem eszik róla, annak szükségszerűen meg kell halnia?

A kérdés azért érdekes, mert amint tudjuk, az élet fája az ‘új világban’ lesz, ahol csak az üdvözülők vannak. Ha őket táplálja az élet fája, ennek köszönhetően élhetnek örökké. Aki azonban nem az új Paradicsomban fog élni (az elkárhozók), logikus, hogy nem tudnak enni az élet fájáról. Elképzelhető, hogy éppen ezért az elkárhozottak nem is élnek örökké ez alapján?

Természetesen ez csak feltételezés, és elképzelhető, hogy nem is lesz egy szó szerinti fa majd a Paradicsomban. De mindenképp elgondolkodtató, hogy valamit, amit a Genezis az örök élet forrásának nevez, csak a Paradicsommal kapcsol össze, jelezve, hogy ott örökké élnek majd az emberek — élesen elválasztva azoktól, akik elkárhoznak. A magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy az ún. örök tudatos szenvedés/kárhozat nem létezik (annihilizmus).** Ebbe az értelmezésbe*** pedig nagyon is beleillik az örök életet adó fa képe, amely csak az üdvözülők örök életét tartja fenn.

* A Biblia ismerete kommentársorozat vol. VIII. p. 452., Bp. KIA, 1998.
** Érdekes gondolatok miatt a kárhozat-üdvösség univerzalista értelmezéséről lásd balati kolléga kapcsolódó bejegyzéseit.
*** Az annihilizmussal kapcsolatban pedig lásd ezt és ezt.

to verdener

A To Verdener (Worlds apart) c. film Sarah, egy 17 éves Jehova Tanúja lány igaz történetén alapul. Bár nem mindenben élethű a film, mégis jól bemutatja a közösséget belülről. A néző megismerheti belőle a Tanúk gondolkodását és egymáshoz való viszonyát.

A főszereplő beleszeret egy hitetlenbe (értsd: nem JT-be), és emiatt elég nehéz utat kell bejárnia. Döntést kell hoznia: vajon a vallásához ragaszkodik, vagy pedig a szerelmét választja, feladva az elveit. Ha az utóbbit választja, szembekerül az Őrtorony Társulat ‘könyörtelen’ véneivel, akik a szervezet szabályait mindenáron igyekszenek betartatni.

A rendező — valószínűleg nem tudatosan — úgy mutatja be a Tanúkat, mint akiknek nincs élő kapcsolatuk Istennel. Az imádságaik ugyanazokat a közhelyeket tartalmazzák. A Bibliára is csak úgy tekintenek, mint egy élettelen szabályzatra a “Hogyan legyünk elég jók ahhoz, hogy túléljük Armageddont?” című játékhoz. Ilyen háttérrel nem csoda, hogy a lány kikerül a Szervezetből, és eltávolodik Istentől is. Az utolsó imádsága is így szól: “Jehova, most beszélünk utoljára, mert már nem hiszek benned.”

Sajnos vannak olyan emberek, akik egy vallási közösségben Istennel való élő barátság nélkül élnek. Ők Istenből csak a szabályok kitalálóját látják, akinek engedelmeskedni kell. Vannak, akik ilyen körülmények között is tovább tudják “szolgálni Istent”, azt remélve, hogy majd kiérdemlik az üdvösséget. Mások viszont egy idő után besokallnak, és feladják. Olyan keveset jelent nekik a vallás, hogy választanak helyette mást, ami többet ad nekik. Ilyen helyzetbe került Sarah is a filmben. Amikor egy ilyen ember elhagyja a vallást, az általában nem teológiai okokból történik. A vallás elhagyásával egyidőben Istent is elhagyják, és feladják korábbi elveiket, amiket szabályokként kényszerítettek rájuk.

Mindenképp érdemes megnézni a filmet, mert egy, a hitével vívódó lány életébe és vallásosságába enged bepillantani, meghökkentő ellentéteket állítva a nézők elé. Nekem innen sikerült dánul letöltenem angol felirattal (magyar felirat készítése folyamatban!).