Egy az Úr, egy a hit

John Stott (1921- ) az evangéliumi kereszténység kiemelkedő alakja. Egy az Úr, egy a hit címmel a Harmat kiadónál jelent meg egy könyve, melyben az evangéliumi hitnek, mint “teológai és spirituális irányzatnak a hitvallását foglalja össze”. Ajánlott olvasmány ez mindazoknak, akik az evangéliumi kereszténység alapjait és létjogosultságát szeretnék megérteni.

Az első részben az evangéliumi hit legfontosabb vonásaival foglalkozik, kihangsúlyozva, hogy az (1) nem újkeletű találmány, hanem a hit eredeti, apostoli, újszövetségi formája; (2) nem tér el a keresztény ortodoxiától, hanem a kereszténység fő áramához tartozik; valamint (3) nem szinonimája a fundamentalizmusnak (a különbségeket több ponton is kielemzi könyvében). De kik akkor az evangéliumi hívők? A különböző szerzők különféle kategóriákat hoztak létre ennek megválaszolására, így elkülönítve olyan evangéliumiakat, mint: új evangéliumi hívők, szigorú fundamentalisták, hitvallók, pünkösdiek és karizmatikusok, radikálisok, ökumenikusok, béke és igazság evangéliumi hívők stb. Ezek a kategóriák azonban átfedik egymást; és ahelyett, hogy a különbségeket próbálnánk meghatározni, arra kell törekednünk, hogy meglássuk, mi az, ami összeköt.

J.I. Packer szerint az alapvető evangéliumi alaptételek a következők: a Szentírás legfőbb tekintélye, Jézus Krisztus felséges volta, a Szentlélek uralma, a megtérés szükségessége, az evangélizáció elsődlegessége és a közösség fontossága. David Bebbington négyes meghatározása a fő jellemvonásokra pedig a következő: konverzionizmus (a megtérés fontossága), aktivizmus (evangélizáció, evangéliumi cselekedetek), biblicizmus (a Biblia a végső tekintély) és krucicentrizmus (kereszt-központúság, Jézus áldozatának a hangsúlyozása). Ők ketten ezeket tekintik tehát az evangéliumi hit alappilléreinek. Stott szerint azonban fontos különbséget tenni az isteni és emberi tettek között, így ő háromra korlátozza az evangéliumi hitünk ismérveit, melyeket a Szentháromság analógiájára határoz meg. “Véleményem szerint ezért értékes tisztázást jelentene, ha evangelikál hitünk prioritásait háromra korlátoznánk, mégpedig az Atya Isten kinyilatkoztató kezdeményezésére, a Fiú Isten megváltó munkájára, a Szentlélek Isten átformáló szolgálatára” (p. 32). E három pont kimondja, hogy (1) az Atya kinyilatkoztatása az evangélium forrása, a Biblia a végső és teljes tekintély, (2) a Fiú megváltása az evangélium tartalma, a középpontban Jézus engesztelő áldozata van, valamint (3) a Szentlélek meggyőző erejének köszönhető az evangélium hathatóssága, és fontos a Lélek általi újjászületés. Könyvében végighaladva e három alappillért fejti ki. Emellett a könyvet és a lefektetett evangéliumi igazságokat mintegy szellemi végrendeletként is kívánja maga mögött hagyni.

“Kockáztatva a leegyszerűsítést és azt, hogy arrogánsnak fognak tartani, amellett szeretnék érvelni, hogy az evangéliumi hit nem más, mint a történelmi keresztény hit. Az evangélumi kereszténység nem elhajló, hanem lojális, aki Isten kegyelméből hűséges szeretne lenni Istennek a Krisztusban és a Szentírásban önmagáról adott kijelentéséhez. Az evangéliumi hit nem a keresztény hit sajátos ezoterikus változata, hanem maga a keresztény hit. Nem valami újdonság. Az evangéliumi hit az eredeti, bibliai, apostoli kereszténység. Az evangéliumi hit a történelmi fősodrású Szentháromság-hívő kereszténység, nem egy attól való különcködő elhajlás.” (John Stott)

“Éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség is: egy az Istene és Atyja mindenkinek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Ef 4:1b-6, MBT).

Egy az Úr, egy a hit bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, könyvajánló

Hozzászólások lezárva.