kanonizáció

A nem keresztények gyakran felvetik a Bibliával szembeni ellenvetéseik között a kanonizáció módját. Elképzelésük szerint ugyanis volt rengeteg irat, evangélium és apostoli levél, amelyek között néhány vezető válogatott. Miután kiválasztották a nekik tetszőket, határozatot hoztak, hogy csak ezeket lehet a Biblia részének tekinteni, az összes többit nem.

Az ellenvetésük pedig arra vonatkozik, hogy nagy valószínűséggel a “válogató” vezetők kihagytak olyan könyveket, amelyek más képben tüntetnék fel Jézust vagy az egyházát. Épp ezért, mivel veszélyes iratokról van szó, azok nem kerültek be a Szentírásba, sőt, az olvasásuk is tilos, és pusztították is őket.

Azonban a kanonizáció abszolút nem így zajlott. A zsinatok során nem azt határozták meg, hogy mely könyveket neveznek onnantól kezve ihletettnek. Annyit tettek, hogy elismerték azokat a könyveket, melyek esetében az egyetemes egyház, mely használta őket, már felismerte az isteni eredetet.

Épp ezért én a kanonizációt nem a későbbi évszázadok zsinataival hoznám összefüggésbe, hanem az első századok egyházával és gyülekezeteivel. Ők voltak azok, akik olvasták és az istentiszteleteken használták az iratokat, és felismerték, hogy melyik szól isteni tekintéllyel, és melyik nem. Ha figyelmesen olvassa valaki az Újszövetséget, már abban is lehet a nyomait látni annak, hogy más gyülekezetek is olvasták a nem nekik címzett leveleket. Arra is van utalás, hogy Pál apostol levelei is közkézen forogtak a gyülekezeti használat során. Az első egyház tagjai voltak tehát azok, akik felismerték és elismerték az egyes iratok isteni eredetét. És ugyancsak ők voltak azok, akik elvetettek más, hamis tanokat valló írásokat. A későbbi zsinatok során csupán ezt az áthagyományozott kánon-listát ismerték el, és adtak neki vezetői tekintélyt. Így egységessé vált, hogy az egyház egésze mely iratokat használja az istentiszteletek során.

“Az egyház nem a Szentírás fölött, hanem abban az értelemben alatta áll, hogy a kanonizáció folyamata nem úgy ment végbe, hogy az egyház tekintélyt kölcsönzött a könyveknek, hanem úgy, hogy az egyház elismerte tekintélyüket. És miért? A könyvekről elismerték, hogy az apostolok bizonyságtételét tartalmazzák az Úr életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról, és ezeknek az eseményeknek az apostoli értelmezése is megtalálható bennük. Az egyháznak mindig meg kell hajolnia ezen apostoli tekintély előtt” (John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 21.).

És hogy miért van tekintélye az apostolok írásának? Azért, mert Isten az apostolok és próféták alapjára építette fel az egyházat (Ef 2:20). Az apostolok és próféták képviselték azt az alapot, amely mindenkire vonatkozik, aki a keresztény egyházhoz akar tartozni. Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.

A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. Továbbadták ezeket a későbbi nemzedékeknek az egyházban. A könyvek pedig mindig — az apostoli tekintély miatt — engedelmességet várnak a magukat hívőknek vallóktól.

Advertisements

13 hozzászólás

Kategória: teológia

13 responses to “kanonizáció

  1. berciXcore

    Mégis vannak eltérések az ókeleti, az ortodox, a katolikus és a protestáns kánonban. Ráadásul az ókeleti és az ortodox egyházon belül is vannak kisebb-nagyobb eltérések.
    Amúgy kicsit sajnálatosnak tartom, hogy Európában, és úgy általában a nyugati kereszténységben egyáltalán nem foglalkoznak az ortodox és az orientális egyházakkal, vagy ha igen, akkor szálkakeresős apológiával és egyértelműen téríthetnékes missziózással teszik. Ez főleg a protestánsokra jellemző, hiszen a katolikus egyháznak mindkét nagy irányzatból vannak már saját közösségeik, amelyek önkéntesen csatlakoztak Rómához, tehát eleve más forgatókönyv szerint zajlott az egész. Szóval mostanság a protestánsok mintha azt a benyomást keltenék, hogy a reformáció csak megerősítése lett volna a Nagy Szakadásnak, pedig történelmileg igazolható, hogy a reformátorokat jobban érdekelte az ortodox egyház, mint a katolikus, még követeket is küldtek egymásnak. Az ókeletiekről talán kevesebbet tudtak anno, meg messze is voltak, és a világi-hatalmi szerepük is elhanyagolható volt. Így a protestánsoknak csak az utóbbi 1-1,5 században lettek érdekesek az amúgy is csökkenő létszámú közösségeik. Bár bőven van köztük olyan, ami belekövült egy-egy nép, nemzet öntudatába, ilyenek például az etiópok egy jelentős része, vagy az örmények. Közben meg az ókeleti asszírok központja – egy oszmán üldöztetés nyomán – áthelyeződött az Egyesült Államokba, tehát akár foglalkozhatna is velük a nyugati, protestáns teológia. Mármint a téríthetnékes missziózáson, és a szálkakeresős apológián kívül is.

  2. infaustus

    > A Biblia teljes kánonja /xyz/

    Helyesebben: a katolikus Biblia teljes kánonja.

  3. xyz

    Szia!
    Küldtem neked emailben egy felvett előadást a Biblia kanonizációjáról.
    Kérlek, hallgasd meg, és ha van időd, írd le a véleményedet!

  4. Kedves Infantus,
    Ha az alábbi tőled származik és nem átírás, ez a legjobb amit eddig, a dícső Fia által, az áldott Isten kihozott belőled Szellemén át.
    “Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.”
    Mit lehet erre mondani?
    Amen.

  5. berciXcore

    Azért érdemes elolvasni a vonatkozó Wikipedia cikkeket is a kanonizációról, mert nagyon érdekes és mozgalmas történetet tár elénk ezekről az évszázadokról. És akkor ez még csak a “TIT-szint”.

  6. berciXcore

    Na az egészből csak azt akartam kihozni, hogy el kell dönteni: a különféle, jelentős történelemmel és tradícióval rendelkező, az apostoli öröklést valló nagy egyházközösségek eltérő kánonjainak könyveit miként kezeljük: “eretnek” apokrifek, vagy “csak” heterodox kánonról van szó. Melyikhez hogyan viszonyuljunk, s ennek fényében az egyik kánonba se bekerült, de kortárs gyűjteményben előkerülő újabb könyvleletekhez hogyan viszonyuljunk?
    Tehát a kérdés: eretnekség, vagy heterodoxia?

  7. Inf, jók az írásaid, egyre jobbak!

  8. xyz

    Kedves infaustus!

    Meghallgattad a kánonról szóló előadást, amit küldtem?

  9. infaustus

    Most épp gyülekezetépítési bibliaiskola van nálunk, ezért nem volt időm foglalkozni vele. Másrészt mikor megpróbáltam letölteni, akkor olyan fájlformátumot jelzett, amihez nincsen lejátszóm.

  10. infaustus

    Endi, köszi!

  11. xyz

    Real player kell hozzá, vagy real player codec, amelyet itt letölthetsz:

    http://www.codecguide.com/download_real.htm

  12. berciXcore

    Itt van egy nagyon jó összehasonlító táblázat az egyes irányzatok kánon-tradíciójáról.
    Felettébb érdekes.
    http://www.biblestudymagazine.com/interactive/canon/