bölcsesség

A Példabeszédek könyve 8. fejezetében van egy leírás a bölcsességről. Ezt a fejezetet előszeretettel alkalmazzák Jézusra, mintha egy prófécia lenne róla, vagy pedig egy leírás a személyéről. Ezt a gondolatot foglalja össze a Káldi-fordítás Péld 8:3-hoz fűzött lábjegyzete:

“A mi itt a bölcseségről mondatik, részint a teremtetlen isteni, részint a teremtett emberi, s az isteniben részt vevő bölcseségre illik, azért mind Krisztusra alkalmazható, ki a teremtetlen és teremtett bölcseséget személyében egyesitette; ez okból sz. Athanáz, naz. Gergely, Ágoston, Béda, s a többi egyházatyák és tanítók az alább mondottakat Krisztus Jézusról értik.”

Ezzel a Jézusra való alkalmazással azonban nekem van néhány problémám. Először is, a messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.

A másik problémám, hogy a Jézussal való párhuzamállítás tévtanításoknak jelenthet alapot. A 22-36-os verseket szokták leginkább Jézusra érteni, és valóban találhatunk hasonlóságokat. Azonban ez nem jogosít még fel a direkt és egyenes megfeleltetésre. A szakasz így kezdődik ugyanis: “Az ÚR [JHVH] útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt” (Péld 8:22-23, MBT). Ha megpróbáljuk ezt teljesen Jézusra alkalmazni, eljutunk oda, ahol az index fórumán az egyik JT érvelt: Jézus nem más, mint egy teremtett lény, Isten első teremtménye.

A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján (nem pedig ‘a hagyomány magyarázza a Bibliát’) a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.

Ugyanakkor érdekes (sőt, szomorú!) látni, hogy milyen teológiát képesek emberek építeni egy versre (ti. arra, hogy Jézusnak kezdete van). És teszik ezt egy olyan verssel, amely nem is róla szól. Azáltal pedig, hogy a keresztény írásmagyarázók is beállnak ebbe a sorba (Jézus = a bölcsesség a Példabeszédekben), csak a lovat adják a tévelygés alá.

Reklámok

8 hozzászólás

Kategória: teológia

8 responses to “bölcsesség

  1. Köszönöm Infa,ezt a postot! Régi emlékeket hozott fel bennem! Sok Bibliaértelmezés mögött a katolikus egyházatyák teológiai meglátása húzódik meg,ami azt a veszélyt jelenti,hogy sokan automatikusan -(felül)vizsgálat nélkül átvesznek,és (szinte) mindenben Jézust vélik felfedezni. Példabeszédek 7:4:”Mondd a bölcsességnek:>>Nővérem vagy!<<,és az értelmet nevezd rokonodnak" -és- Példabeszédek 8:12: "Én a bölcsesség,együtt lakom az eszességgel" Ha Jézus lenne a bölcsesség,lehet Őt "nővérünknek" nevezni? Ha Jézus a "bölcsesség",akkor ki az "okosság"? A bölcsességnek volt kezdete,de Jézusról azt olvassuk a Bibliában,hogy "Minden őáltala jött létre,és tőle függetlenül semmi sem jött létre."(János evangéliuma 1:3-"Új Világ fordítás"-Jehova tanúi Bibliája) Így látom én (is)!

  2. Hozzászólo

    Péld 8,22 – Péld 8,31
    A megszemélyesített bölcsesség fogalma (a Péld 14,1-ben a megszemélyesítés még csak pusztán irodalmi fogás) Izraelben a babiloni fogság után fejlődött ki, mikor a politeizmus már nem jelentett komoly veszélyt az egyisten-hitre. Míg Jób 29-ben és Bár 3,9-4,4-ben dologként, kívánatos értékként jelenik meg a bölcsesség, addig a Példabeszédek újabb keletű, első részében (1,20-33; 3,16-19; 8-9. fejezet) már személyként szerepel. Itt (8,22-31) maga beszéli el saját eredetét (22-26. vers) és tevékeny részvételét a teremtés művében (27-30. vers), valamint az emberek közt játszott szerepét, hogy ti. Istenhez vezesse őket (31.35-36. vers) Sirák fia ezt a tanítást majd továbbfejleszti: Sir 1,1-10 még Jóbra emlékeztet (Jób 28), de Sir 4,11-19; 14,20-15,10 és mindenekelőtt 24,1-9 már túllép a Péld 8-on. – De mindezekben a szövegekben, melyekben a Bölcsesség – más helyeken az Ige vagy a Lélek – személyes jelleget kap, nehéz megállapítani, mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte és mit kell új kinyilatkoztatásnak tartani. – Végül a Bölcs 7,22-8,1 azt a benyomást kelti, hogy a Bölcsességnek (a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása – 7,25) része van az isteni természetben, de az elvont kifejezéseket, melyekkel a szöveg leírja, éppúgy lehet Isten tulajdonságaira érteni, mint egy külön személyre. – Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). – Végül a János-evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben. – A liturgia a Péld 8,22-31-et Máriára alkalmazza, aki a megváltás művében együttműködött Fiával, miként a Bölcsesség – e szöveg szerint – munkatársa volt a Teremtőnek.

    Péld 8,22
    “teremtett”: így fordítja a héber igét (qanani) a görög és szír szöveg (vö.: Sir 1,4.9; 24,8-9). Aquila, Symmachus és Theodotion nyomán Jeromos a Vulgátában szerzett-nek fordítja a szót, nyilván azzal a szándékkal, hogy elejét vegye az ariánusok félremagyarázásának, kik a Bölcsességgel azonosított Igét (Krisztust) teremtménynek tartották.

  3. Hozzászólo

    Isten birt engem létele kezdetén, azaz, öröktől fogva. E szavak jelentik, hogy az Atya mindenkor a Fiuban, a Fiu mindenkor az Atyában volt (sz. Jerom.). Erről legszebb s legteljesebb értelmezést ad a szeretett tanítvány, János 1,1. Kezdetben vala az Ige (a Bölcseség), és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. A héber befejezés, mely a fönebbi fordításban igy adatik „birt engem“, így is adható: „teremtett engem“ Igy fordítják a LXX. értelmezők, s e fordítás szerint, többen a sz. atyák közől, Jézusra vonatkozólag értelmezik ez igéket, a mennyiben ő, mint Isten fia, lelket, mely teremtetett, vőn fel, és megtestesűlt. Szerintök Jézus lelke minden teremtett lények mintaképe volt. S a mennyiben az ember átalán a teremtés koronája, minden teremtmények összes fogalma, egy kis világ: ennélfogva nemcsak az ős mintakép, az ember Jézus, hanem minden tökéletes ember többé kevésbbé nevezhető a teremtett dolgok előképének; és azért az egyház nem eshetik megrovás alá, midőn a 22–32. v. igéit a boldogságos Szűzre, a tisztaság és tökéletesség példányára alkalmazza.

  4. “mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte”

    Szerintem aki ilyeneket ír annak vannak vallási képzelgései. :)
    Sőt aki copypaste-li annak is. :P

  5. Infaustus,van nekünk egy közös ismerősünk (sorstársunk-még az “Őrtorony-korszakból”Papp Sándor! Sajnos,csak most találtam meg kitűnő honlapját. Ő fogalmaz hasonlóan,-és hasonlóan jól a témával kapcsolatban…Csak röviden idézek belőle: >>”A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.”<< Eredeti forrás: http://columba.uw.hu/ "teológiai írások" – "szentháromság"

  6. Hozzászóló

    Példabeszédek 8. fejezet

    A bölcsesség, úgy mint 1, 20—30-ban, tanítóasszony szerepében lépfel (1—3). Beszéde bevezetésében (4—9) kiemeli szavahihetőségét; majd rámutat saját értékére (10—13) és követésének gyakorlati előnyeire, amelyek miatt főleg az államférfiak nem nélkülözhetik (14—21). A legemelkedettebb a fejezet ama része, melyben a bölcsesség saját előkelő eredetére hivatkozik (22—31); befejezésül újból felhívja hallgatóit utasításai követésére (32—36).

    22Az Úr szerzett engem útjai elején, Kezdetben, mielőtt bármit is alkotott; 23Öröktől fogva rendelt engem, Ős idők óta, még a föld előtt ; 24Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, Még nem törtek elő a vízben dús források, 25Még nem állottak a hegyek súlyos tömegükben, A halmok előtt születtem ; 26Még nem teremtette meg a földet és a folyókat És a földkerekség sarkait; 27Amikor az eget felállította, már ott voltam, Amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé ; 28Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, És kimérte a vízforrásokat, 29Amikor a tengert körülvette határával, És törvényt szabott a vizeknek, Hogy át ne hágják határaikat, Amikor a föld alapjait megvetette : 30Ott voltam mellette, mindent elrendeztem, És gyönyörködtem nap-nap után ; Színe előtt játszadoztam mindenkor, 31Játszadoztam a földje kerekségén, És gyönyörűséggel voltam az emberek fiai között.”

    22—31. A bölcsesség itt azzal alapozza meg tanítói tekintélyét, hogy elmondja világelőtti származását. Többen az itt szereplő bölcsességet az Igével (logosz, hímnemű kifejezés), az Újszövetségből ismert isteni személlyel azonosítják. Ez ellen szól, hogy a bölcsesség könyvünkben női formát ölt (v. ö. 7, 4, a héber chokma szó nyelvtanilag nőnemű), és úgy nő fel, amint azt az emberen látjuk: kialakul, mint az emberi egyén (23. v. a héber szerint) megszületik (24. v.), mint gyermek játékkal mulat (30. v.), végül mint felnőtt az igazak bizalmasává lesz (31. v.) és fellép mint tanítónőjük (31b és 1—3. vv.). A bölcsesség tehát itt sem egyéb, mint az öröktől fogva létező, isteni, nem teremtett bölcsességnek költőileg megszemélyesített, fokozatos megvalósulása, megnyilvánulása a teremtett világban, kezdve a chaos embrionális állapotától egészen a befejezett világ koronájáig, az ember fiáig. Az Egyház ezt a részt liturgiájában többször a Boldogságos Szűzre alkalmazza. — 22. Szerzett = teremtett; az Úr útjai a teremtés és a gondviselés összefoglalása. Kezdetben, a héber szerint inkább : régente. — 23. A héber szerint: A világ előtt formáltattam (szószerint: «szövettem egybe», mint az embrió), — Kezdettől fogva, a föld őskora előtt. — 24. Fogantattam, a héber szerint: szültek engem. Az itt említett források az ős tenger feltételezett forrásai. V. ö. 28. — 25a a héber szerint: «Mielőtt a hegyeket beágyazták» (szószerint: bemerítették) t. i. az őstengerbe. — 26. A folyókat, a héber szerint: a mezőket (szószerint : külsőségeket). Sarkait, a héberben: «első porszemét», mások: «az első rögöket». — 27b. A horizont jelzése, amely fölé az ég borul. Biztos törvénnyel a latin szöveg többlete. — 28a. A fellegek (= az ég) megerősítésének célja a felső vizek visszatartása. V. ö. Móz. I. 1, 6—8. 28b a héber szerint: Amikor hatalmasakká tette az Óceán forrásait. — 20b-c-t a héber alapján így lehet visszaadni: Hogy a vizek át ne hágják a széleit (t. i. az Óceánét). — 30a. Mindent elrendeztem, a magánhangzókban helyesbített héber szerint: mint növendéke. — 30b a kiigazított héber szerint: És gyönyörűsége voltam (t. i. Isten gyönyörűsége, mint szépen fejlődő gyermek) nap-nap után. — 30c. Játszadoztam, vagy: kedvemet leltem, vigadoztam.

  7. Előkerült korábban ez a téma a Keresztény Advent Közösség fórumán is : http://kerak.hu/forum/ Mivel nemrég regisztráltam , hozzászólásban tudtam ajánlani a Postot. Hiszem hogy sok kérdező embernek jelent még segítséget. Köszönöm!

  8. Visszajelzés: Az igazi Jézus « Őrtorony-figyelő