a ‘szellem’ etimológiája

A Parókia fórumán olvastam egy idézetet Pálhegyi Ferenc pszichológustól. Olyan problémát vet fel, amit a bibliafordítás során mindenképp figyelembe kellene venni, vagy legalább elismerni a Biblia értelmezésénél. Ugyanis a magyar nyelv egyes szavai egyszerűen nem ugyanazt jelentik, mint az eredeti görög szavak. A két nyelv másként működik, és nem lehet ráerőszakolni a célnyelvre a tőle idegen nyelvtant és szóhasználatot.

„A szellem szó a nyelvújítás idején keletkezett, a 19. században, valószínőleg Kazinczy Ferenc találta ki. A bibliafordító Károli Gáspár ezért még nem ismerhette. A görög pneuma első jelentése: levegő. A szavak közti rokonság nyilvánvaló: lég- lé-legzés – lélek. A szellem eredete hasonló: szél – szellő. A nyelvújítás egyik célja az volt, hogy a magyar nyelvet a tudomány számára alkalmassá tegye. Ennek megfelelően alakult a szellem szó használata is nyelvünkben. A tudományos és a mővészeti alkotás szellemi munkát kíván. Szellemileg jó állapotban van az az idős ember, akinek jól mőködik az emlékezete és a gondolkodása; de lelki fájdalom a csalódás és a remény elvesztése. Az iskola, az alkotóház és a kulturális központ a szellemi élet színtere. Lelki élet a templomban, az imaházban, a hívők közösségében van. Lelkipásztoraink vannak, nem szellemi pásztoraink, lelkigondozásban részesül a hitbeli, önértékelési, kapcsolati stb. problémákkal küzdő ember, nem szellemi gondozásban” (Pálhegyi Ferenc).

Advertisements

12 hozzászólás

Kategória: teológia

12 responses to “a ‘szellem’ etimológiája

  1. Üzenet

    Psziché és pneuma

    Három részből áll-e az ember? – A trichotomizmus eretneksége – A Katekizmus tanítása – Kétféle életelv – Az emberi lélek…

  2. infaustus

    Üzenet,

    Moderáltam a kommentedet. Átmásoltam wordbe, és pontosan 5 oldal volt (Times New Roman, 12-es). Ne vedd személyesnek, de mostantól kimoderálom az ész nélküli kopipészteket.

  3. Üzenet

    Azért legalább tetszett?:)

  4. infaustus

    Nem olvastam el.

  5. infaustus

    Na, így már más. :) Máskor is alkalmazz nyugodtan linket, és akkor elolvasom.

    Voltak benne jó gondolatok, amikkel magam is egyetértek. Annyival azért kiegészíteném, hogy talán pont a szabadegyházi nyelvhasználat miatt lassan kialakul a ‘szellem’ szavunknak egy olyan jelentése is, ami már fedni fogja a pneumát. És akkor nyugodt szívvel használom majd én is.

  6. Jó a link, bár kissé túlbonyolított (biztos teológusoknak készült :)). A lényeg szerintem ez benne:

    “Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a Szentírás nem használja a szavakat tudományos következetességgel. Ugyanaz a szó többfélét jelenthet, máskor egyazon dolgot több szó is kifejezhet. Pl. a héber „nefes” gyakran nem „léleknek”, hanem „élőlénynek” fordítandó (ezért, amikor a „nefes” haláláról esik szó, ez nem a lélek halhatatlanságának tagadása, mint Jehova tanúi gondolják). Van eset, amikor a görög „pszükhét” is kénytelenek vagyunk életnek fordítani és nem léleknek.”

    Még annyit tennék hozzá, hogy a “tudományos következetesség” sok esetben csupán okoskodás. Szerintem a Biblia azért nem “következetes” ebben, mert egyszerűen az emberi nyelvvel nem lehet teljesen kifejezni a valóságot, csak pontatlanul. (A tudomány persze azt hiszi hogy végül minden visszavezethető elég egyszerű képletekre…)

  7. Üzenet

    A probléma az a “Szent Szellem” kifejezéssel, hogy a magyar “szellem” szó állagot (substantia), nem pedig létalanyt (subsistentia) jelöl.

    Ráadásul a nyelv nem egy analitikus, “tervezett”, hanem organikus valóság, amelynek értelmezéstani (hermeneutika), nem pedig tisztán gondolatelméleti (logika) alapjai is vannak.

    Egy nyelvnek is van ilyenkép organikus hagyománya. A hagyományhű katolikusok éppen ezért is óckodnak az ilyen újításoktól.

    A nyelvnek a régies magyarság (régi bibliafordítások, liturgikus szövegek) inkább ad egy szentnyelvi réteget, ahogy az ószláv esetében van, mégha a nyelvi struktúra pidginizálódott is időközben, avagy egyes szavak jelentéstartalma megváltozott.

    Azaz a nyelv nem csupán grammatikai és logikai, hanem hermeneutikai kategória is.

  8. A “régies szöveg szentsége” meg “szentnyelvi réteg” és hasonlók istentelen dolgok!

    Amúgy meg nem az elnevezésekkel van itt a fő probléma, hanem azzal hogy mennyire szabad és lehet szétválasztani a lelket és szellemet. (Már ez a mondat is úgy hangzik mintha két valamiről beszélnék, holott nem merném ezt tenni.)

  9. infaustus

    > A nyelvnek a régies magyarság (régi bibliafordítások, liturgikus szövegek) inkább ad egy szentnyelvi réteget /Üzenet/

    Ezt sokat hangoztatják azok, akik a régi fordítások felsőrendűségét vallják. A mormonok egészen odáig elmennek, hogy szerintük kötelező Istenhez imádkozva olyan kifejezéseket használni, mint a ‘thou’, ‘thy’ vagy ‘thee’, amit már a kutya se használ vagy ért meg.

    Ugyanez a baj a régies fordításokkal. Isten soha nem valami archaikus nyelven szólt az emberhez, hanem a mindennapi élet köznyelvén. Nem a nyelvezet tette a közlést szentté, hanem az a Személy, akitől származott (Isten). Pont a lényeget veszíti el a szöveg, ha a régi, érthetetlen, sőt, a hagyomány miatt félreértelmezett szavakba burkoljuk az üzenetet.

  10. Üzenet

    Nem, én nem erről beszéltem. Például amerikában vannak akik a King James fordítást kizárólagosnak, esetleg ihletettnek tekintik. Én nem mondom ezt.
    Katolikusként én nagyon szeretem a Káldi féle fordítást is.

    Szép dolog a régies nyelv, de természetesen nem kötelező ezt használni.

    Csak az a baj, hogy míg régen egy-egy bibliafordítás-revíziónál mértékletességet gyakoroltak, addig ma már teljesen magyartalan szavakat, kifejezéseket alkotnak, amitől feláll az ember hátán a szőr. Gondolok itt pl. a JT-k Új Világ fordítására, amiből egyszerűen képtelen lennék 2 mondatnál többet folyamatosan elolvasni, még ha JT lennék, akkor is.

    Az egyensúlyt kell megtalálni: egy Biblia fordítás nyelvezetének élvezhetőnek, zamatosnak kell lennie, én egyszerűen képtelen vagyok az ilyen túlmodernizált dolgokat lenyelni.

    “Ki nem érdemelt kedvesség” – fujj…

    A jelenkori fordítások közül nagyon szeretem a Szent István Társulat fordítását. Hitviták során többször hasonlítottam össze ezt az eredeti szövegekkel, szinte kivétel nélkül ezt találtam a legpontosabbnak. Pontos is, szép is. :)

    Nem kell “valá”-zni, se semmi ilyen, viszont a “Szent Szellem”-ezést én egyszerűen a nyelv megerőszakolásának tekintem. Arról nem is beszélve, hogy ez ilyen gumicsont, amit rosszhízemű kis szekták használnak fel a történelmi egyházak ellen, hogy ilyenek miatt eretnekítsék őket.

  11. infaustus

    > Gondolok itt pl. a JT-k Új Világ fordítására… /Üzenet/

    Azért nem kell átesni a ló másik oldalára. :) Vannak jó fordítások. Amit én a magyarban szeretek, az az Új fordítás (MBT), a Káldi-Neovulgáta (KNB), vagy az általad is említett SzIT. De a Csia is jó, bár az más műfaj.

    > “Ki nem érdemelt kedvesség” – fujj… /Üzenet/

    Nem olyan rossz ez. Attól jobb, ha ezt mondja az embert, mintha a _kegyelmet_, miközben nem tudja sem maga, sem a hallgatói, hogy mi is az.

    > rosszhízemű kis szekták használnak fel a történelmi egyházak ellen /Üzenet/

    Akkor elmondom a másik oldalt. Én katolikusok szájából hallottam már nem egyszer, hogy a szabadegyházak értéktelenebbek, mint a történelmi egyházak. A másikkal szembeni tiszteletlenség kölcsönös. :)