“szent habakuk”

Az egyik kedvenc ószövetségi írásom a Malacka által sokat emlegetett Habakuk könyve. Habakuk próféta épp egy birodalomváltás idején élt, amikor is az Asszír Birodalom már a végét járta, és felváltotta a Babiloni Birodalom (Kr.e. 600 körül). Jeremiás kortársa volt, a történelmi háttér pedig a 2Krón 33-36. fejezeteiben található.

Maga a Habakuk név jelentéséből adódóan arra az emberre utal, aki küzd, és átölel, megragad. Ez egyelőre még nyilván elég ködösen hangzik, de a könyvből kiderül, miért is találó név. Az első fejezetben ugyanis a próféta elmondja panaszát Istennek (a zsidók látványosan bűnös viselkedése, egy pogány nép támadásának fenyegető veszélye). Ezt követően várakozó állásba helyezkedik, és engedi, hogy Isten válaszoljon: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra” (Hab 2:1 MBT). A második fejezetben valóban Istené a döntő szerep. Itt ugyanis válaszol Habakuk ‘panaszára’, és a nemtörődöm, istentelen életmóddal szemben a hitre bátorít (“de az igaz ember a hite által él” — Hab 2:4b). Habakuk pedig elégedett Isten válaszával, mert a 3. fejezetben kitör belőle a dicsőítés, és megnyugszik.

Itt van tehát egy próféta, aki — a neve jelentésével összhangban — először küzd Istennel, feltárja előtte a gondjait, majd miután Isten válaszolt neki, és meggyőzte őt, úgy öleli át Istent és dicséri őt, mint egy kisgyerek, aki büszke az édesapjára. A könyvet pedig egy olyan bátorító gondolattal fejezi be, ami szerintem a keresztény életünk mozgatórugója. Arról beszél ugyanis, hogy a rossz körülmények ellenére, akkor is, ha semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, bízhatunk és reménykedhetünk Istenben. Ha minden rossz lenne, akkor is van okunk örülni, ez az ok pedig maga Isten és az ő szabadítása.

“Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR [JHVH] előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az ÚR [JHVH], az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem” (Hab 3:17-19).

Advertisements

5 hozzászólás

Kategória: gondolatok

5 responses to ““szent habakuk”

  1. Üzenet

    Habakuk születéshelye és életkörülményei ismeretlenek, jövendölésének ideje kétséges. Mivel a kaldeusokról (1,6. s követk.) mint nagy hódítókról, és Júdáról mint általok elnyomottról szól (1,2–11.) a nélkül, hogy egyszersmind valamit említene Jerusalem meghódításáról és pusztúlásáról; hihetőleg ezen események előtt és oly időben jövendölhetett, midőn a kaldeusok már tulsúlylyal birtak Ásiában, s már uralmat gyakoroltak a zsidók felett, tehát az egyiptomi seregnek az Eufratesnél Nabukodonozor által lett legyőzetése után (lásd Jerem. 46. r. 3-ik jegyz.), Joakim országlásának harmadik éve után, 606. évb. Kr. e. (Vesd össze: Jerem. 25,1. Kir. IV. 24,1.), midőn Nabukodonozor Júdát adófizetővé tette. Ha ez időtájban irá magáról a hozzánk jutott jövendölést, és akkor, midőn a hetvenéves fogság kezdődött, még ifjú volt: úgy a fogság vége felé még élhetett, s ugyanazon személy lehetett ama Habakukkal, ki Dániel prófétának ételt vitt az oroszlánbarlangba (Dán. 14,32.). A három rész, melyekre Habakuk jövendölése felosztatik, egy egészet képez A próféta először panaszkodik a Júda-országban uralkodó igazságtalanság és törvénytelenség ellen (1,1–9.), s ezt veti okáúl a kaldeusok általi elnyomatásnak, melyet részletesebben leír (6–11. v.). Ezután kifejezi fájdalmát és reményét, hogy az Isten Júdát nem fogja egészen elpusztítani; de az Isten megvigasztalja őt (12–17. v.) azzal, hogy a kaldeusok birodalma csakhamar el fog pusztúlni (2. r.), mire Habakuk egy hálaadó dicsénekre fakad, melyben Istennek elmúlt és jövendő jótéteményeiről szól (3. r.). A zsidó és keresztény egyház az ő jövendölését kezdettől isteni ihletű irásnak tartotta, valamint méltó csodálat tárgya volt az mindig a gondolatok magas föllengése által, melynélfogva Habakuk legtöbb próféta fölött kitűnik.

  2. > ki Dániel prófétának ételt vitt az oroszlánbarlangba (Dán. 14,32.). /Üzenet/

    Ezt támasztja alá a 192. zsoltár is, és az Ézsaiás 85:14 is. :)

  3. Köszi a postot….Bár Habakuk nem tartozott az úgynevezett “nagypróféták” közé,példája,feltétel nélküli Isten-imádata nagy példa előttünk! >>“Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR [JHVH] előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Az ÚR [JHVH], az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem” (Hab 3:17-19).<<

  4. Uzenet

    HABAKUK JÖVENDÖLÉSE.

    1. — Habakuk próféta életének körülményeiről könyve semmit sem mond. Neve egyes magyarázók szerint «Ölelő»-t jelent; mások szerint ez a név nem héber, hanem babiloni szó, mely valamely kerti növény megjelölésére is szolgál. Ha 605 körül még ifjú volt, akkor lehetséges, hogy ő volt az a Habakuk, aki Dániel prófétának az oroszlánok vermébe eledelt vitt (Dán. 14, 32—38.).
    2. — Jövendölése a VII. század legvégére, valószínűleg 605 és 600 közé esik. Asszíria ekkor már elbukott, Nábukodonozor babiloni trónörökös 605-ben a kárkemisi csatában leverte Egyiptomot, és 604-ben mint Babilon királya az akkori Keletnek korlátlan ura lett. Júdára nézve az addig Asszíria részéről szenvedett elnyomást a babiloni iga váltotta fel. Habakuk prófétának jutott az a feladat, hogy ebben a nehéz helyzetben fenntartsa a zsidó nép bizalmát az Istenben, és megjövendölje a babiloni nagyhatalom bukását, ami egyúttal a választott nép sorsának jobbrafordulását is jelentette. Könyvének 1. fejezete az elnyomást írja le, 2. fejezete a babiloniakra váró büntető isteni ítéletet, 3. fejezete pedig, mely az ószövetségi Szentírásnak egyik legszebb költői részlete, az Istent, mint az egész természetnek és az összes nemzeteknek mindenható urát tünteti fel, kinek ítélete megszabadítja az elnyomott választott népet.
    Egyes újabb magyarázók szerint a Habakuk könyvében említett hatalmas ellenség nem Babilónia, hanem Nagy Sándor birodalma ; de ez a vélemény szövegváltoztatásra támaszkodik. (L. 1, 9. magyarázatát.)
    Habakuk könyvét mind a zsidó, mind a keresztény hagyomány állandóan hiteles és sugalmazott iratnak tartotta.

  5. Somogyi Gyula

    Ez is egy nagyon jó post volt…