lelki szegények

Szerintem a történelem legütősebb szónoklata a hegyi beszéd volt. Elmondása nem tarthatott tovább húsz percnél, de Jézus mégis olyan igazságokat fogalmazott meg benne, ami azóta is sok-sok ember életét határozza meg. A kora emberi hagyományaival, és néhány ószövetségi törvénnyel szemben megfogalmazott egy sokkal magasabb rendű tanítást az emberi viselkedésre vonatkozóan (értsd: úgy, mint ami a törvény kiteljesedése volt). Egyszerűen lenyűgöz az a nemes egyszerűség, lendület és erő, ami a hegyi beszéd minden egyes mondatából sugárzik. Nem véletlen, hogy Jézus a valaha élt legnagyobb ember, és tanítása az, ami a leginkább hatással volt az emberiségre (pontosabban jó lenne, ha még nagyobb hatással lenne rám, és ránk, emberekre). Rögtön a hegyi beszéd és a boldogmondások elején a lelki szegényekről beszél. A Mt 5:3 szövegét gyűjtöttem össze most néhány parafrázisból.

“Boldogok, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék a mennyek királysága” (EF).
“Áldottak vagytok, amikor saját erőtök végére értek. Ha kevesebb van belőletek, többet kaptok Istenből és az uralmából” (MSG).
“Isten megáldja azokat, akik szegények, és felismerik, hogy szükségük van rá, mert a menny királysága az övék” (NLT).
“Isten megáldja azokat az embereket, akik csak tőle függnek. Ők a menny királyságához tartoznak” (CEV).
“Isten boldoggá teszi azokat, akik tudják, hogy szükségük van rá. A menny királysága értük van” (WE).
“Áldottak (boldogok [a] irigyeltek és [b] lelkileg bővölködők [c] az életörömben és az Isten kegyében és szabadításában való megelégedettségben, függetlenül a külső körülményektől) a lélekben szegények (az alázatosak, akik jelentéktelennek ítélik magukat), mert az övék a menny királysága” (AB).
“Boldogok, akik tudatában vannak a szellemi szükségletüknek, mert övék a mennyek királysága” (ÚVF).

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: parafrázis

3 responses to “lelki szegények

  1. Azért annyit hozzátennék, hogy Jézus egyetlen ószövetségi törvény ellen nem szólt, legalábbis így nem helyes a megfogalmazás. Sokkal inkább úgy, hogy továbbvitte azokat, befejezte őket.
    Pl. “szemet szemért” – ez helyett megbocsátást tanított, de mindez csak úgy működik ha valaki már odaadta a szemét azért a bűnért, ez a valaki pedig Jézus volt.

  2. infaustus

    Én sem azt mondtam, hogy a törvény “ellen”, hanem hogy azzal “szemben”. Egyszerűen úgy értettem, hogy megmutatta a történt másik oldalát: szembeállította azt, ami eddig volt, és azt, ami ez után következett, mint folytatás.

  3. xyz

    “Boldogok a lelki szegények, mert övék a menynyek országa.” (Mt 5:3)

    Krisztus olyanokat hirdet boldogoknak, országa polgárainak, kiket a világ szán és megvet, miáltal a keresztény világnézetet homlokegyenest ellentétbe állítja a világ felfogásával. (V. ö. Kor. I. 1, 27. sk. Jak. 2, 5.) Lukács a nyolc boldogság helyett csak négyet említ : a szegénységet, éhséget, sírást és üldözést ; de azok ellentétével is megvilágítja a boldogságok értelmét. Lelki szegények azok, kik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentől rendelt sorsukban megnyugszanak ; ha pedig földi javakban bővelkednek, azokat Isten dicsőségére és embertársaik javára használják. Lukács egyszerűen szegényeket mond (6, 20.), s érti alattuk a kis embert, a gyengét és elnyomottat. Krisztus a boldogságok közt első helyen említi a szegénységet, mert ez legjobban megfelel a világról való lemondásnak és a túlvilági törekvésnek ; persze, ha az nemcsak az erszény, hanem a szív szegénysége is. A szegényt kevesebb érdekszál köti a világhoz. Általában az evangélium kedvez a szegénységnek (Máté 6, 19—21; 10, 9. sk. 11,5; 13,22 ; 19,21. skk. Luk. 6, 24 ; 12, 33. sk. Jak. 2, 2—7.); szerinte a szegény Isten barátja, az Isten országának kiváltságos osztálya. A gazdagságot lehet ugyan jól is használni, lelki szegénységgel párosítani, az erény eszközévé tenni. (Sir. 31, 8. skk. Máté 6, 20. Csel. 4, 32. skk.) De annyi bizonvos, hogy a gazdagság nagy kísértés, gond és veszedelem. Az evangélium ezen tanítása elhárítja a gazdagság és szegénység harcát, s egyetlen megoldása a ma annyira égető társadalmi kérdésnek. Sok régi és új magyarázó a lelki szegények alatt az alázatosakat érti; újabban pedig némelyek az egyszerű jámbor népet, mely tanulékony, engedelmes szívvel fogadta az Ür tanítását. A lelki szegények jutalma a mennyek országa. Már e földön is jobban beülik és Krisztus idejében is könnyebben belépett a lemondást hirdető és túlvilági boldogságot ígérő egyházba a szegény, mint a gazdag ; a másvilágon pedig Isten a földi nélkülözésért mintegy adósa neki a boldogsággal (Luk. 6, 24.), melyből a gazdag mar e földön kivette részét.
    Boldogok (itt és ott) azok, kiknek szivök e világ javaihoz nem ragaszkodik, kik azok hiányát békével tűrik, s ama javak birtoka mellett, a mennyország után úgy törekszenek, mintha azokat nem is bírnák (Kor. I. 7,29.30.); ezek a keresztény érzület mennyországát magokban hordozzák, s túl a síron megnyerik a mennyországot (lásd Máté 3,2.). Ezeknek ellentétei, kik nem úgy éreznek, ama gazdagok, kikre az Úr jajt mond Luk. 6,24.. A földi jó magában foglalja mindazt, mik a földön vagyunk, a mit bírunk és tehetünk. Azért, a ki ezekben érzésére nézve szegény, alázatosnak is mondathatik. Azért értik többen a lelki szegények alatt az alázatosokat. A világ azt mondja: Mily boldogok a gazdagok, kik pénzzel és mindennemű jóval bírnak!
    Krisztus “lelki szegényeken” nem ügyefogyottakat és félkegyelműeket ért, ahogy ezt a szocialista s egyéb vallásgyalázók mindenáron értelmezni szeretnék, hanem a lélekkel fogadott és gyakorolt szegénységet, a földi javakhoz való túlzott ragaszkodásról való öntudatos lemondást, vagyis; a lélek belső szabadságát a pénzzel, kinccsel, anyagisággal szemben.
    Hogy Jézus ezt csakugyan így érti: a szív, nem pedig az értelem szegénységeképpen, kiviláglik abból, hogy ugyanezt a krisztusi kijelentést (Mt, 5, 3) Szent Lukács evangéliuma egyszerűen így mondja; “Boldogok ti szegények!” (6, 20), valamint abból, hogy Krisztus Urunk a szegénységet máshol is sűrűn dicséri (Mt. 6, 19-21; 10, 9; 11, 5; 13, 22; 19, 21 stb.), viszont az oktalanságot és esztelenséget állandóan korholja s okosságra int (Legyetek okosak, mint a kígyók.” Mt. 10, 16).
    Nem kell az evangéliumot erőszakosan kiforgatni az értelméből!

    “Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5:5)

    A szelídek örökölni, birtokolni fogjak a földet, nem ezt a sárgömböt, melyért az erőszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 37, 11.)
    Szelídek, kik nem haragusznak, nem veszekesznek, nem versengenek, hanem inkább tűrnek és hallgatnak. A világ azt mondja: Mily boldogok, a kik mindenen áttörhetnek, és mindenben erőt nyernek! Ezeknek a jutalma az, hogy mindenütt békében és nyugodtan élnek; egyszersmind: ezek fogják bírni a jövendő örökséget. A földet, országot gyakran nevezik a próféták képleg a mennyország helyett.