a maga módján vallásos?!

A társadalomtudományi felmérésekben gyakran megjelenik a maga módján vallásos emberek kategóriája. Szociológiailag ők azok, akik egyetlen vallás vagy felekezet rendszerét sem tekintik sajátjuknak, és saját elképzelésük szerint gyakorolják a hitüket. Teológiailag azonban ők azok, akik a maguk képére és hasonlatosságára formálják Istent. Hisznek egy természetfölötti létezésében, de az istenük nagyban hasonlít saját magukhoz. Azt tartják fontosnak Istenből hangsúlyozni, ami nekik fontos. Így azonban nem a Biblia Istenében hisznek, hanem valami egészen ‘más Jézusban, más Lélekben’ (2Kor 11:4).

A Biblia azonban nem ismeri a maga módján vallásos ember kategóriáját. Vannak a hívők, akik az igazi Istent, igazi Jézust, igazi Szentlelket, igazi evangéliumot ismerik és követik. És vannak a hitetlenek, akik valószínűleg hisznek valamiben, de az igencsak távol áll az igazságtól. Úgy vélem, keresztény körökben is megjelenhet az utóbbi kategória egy burkoltabb változata. Hajlamosak lehetnek a keresztények is Istenről csupán féligazságokban gondolkodni, és elhanyagolni a személyiségének és akaratának olyan részeit, mely kellemetlen lehet számukra. Ezért tisztában kellene lenni azzal, hogy milyen is az igazi kereszténység.

A magam részéről nagyon szeretem Donald Miller, Philip Yancey és mások könyveit, akik egy vallásmentes, hiteles, friss, lendületes keresztény életről írnak. Ugyanakkor a történetnek van egy másik oldala is, aminek a 2000 (sőt, több) éves alapokon kell nyugodnia. Lehet, hogy nem leszek túl népszerű ezzel a bejegyzéssel — sebaj! –, de mégis össze kívánok foglalni néhány olyan szakaszt, ami a keresztény életről beszél — mégse nagyon emlegetjük manapság.

Jézus féltestvére, Jakab, a levele bevezetőjében Isten és Jézus “rabszolgájának” nevezi magát (Jk 1:1, Csia). Nem szállt el attól, hogy ő a Messiás kisöccse. Tudta, hogy milyen helyzetben van Isten előtt. Nem túl népszerű gondolat számunkra a rabszolgaság, Isten mégis ilyen engedelmességet vár el tőlünk. Régen ugyanis a bűn rabszolgái voltunk, a bűn uralma alatt éltünk. Amikor Jézus megszabadított bennünket, akkor bekerültünk Isten uralma alá, és az ő rabszolgái lettünk, akiket megvásárolt. A megtérés tehát tkp. uralkodóváltást jelent az életünkben. Megváltozik az engedelmességünk tárgya: eddig a test kívánsága volt, mostantól pedig Isten lesz (legalábbis ezen igyekszünk). Jézus egyik példázata végén még keményebben fogalmaz: “Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák [gr. rabszolgák] vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Lk 17:10, MBT). Az ÚVF “semmirekellő rabszolgák”-nak fordítja a gr. düloi akhreioi kifejezést.

Nincs jogunk arra, hogy megkérdőjelezzük Isten parancsait, vagy válogassunk közöttük, hogy melyeket teljesítjük, és melyeket nem. Az Isten iránti szeretetünk fokmérője nem az, hogy ezt énekeljük-e neki dicsőítés alatt, vagy elmondjuk-e neki egyéni imáinkban. Jézus meghatározta, miből fogja tudni, hogy szeretjük őt: “Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15, MBT).

Fontosnak tartom, hogy a Biblia tanításait, elveit, a kereszténységünket adoptáljuk a 21. század modern világára. Annál is inkább, hiszen ilyen megváltozott körülmények között kell megélnünk ugyanazokat az alapelveket, amik érvényesek voltak a kereszténység hajnalán is. Ugyanakkor az is fontos, hogy eközben ne sérüljön meg az a mód, ahogyan Isten elvárja, hogy felé viseltessünk. Sok címe van a Bibliában, pl. Mester, Segítő/Pártfogó, Barát, Atya stb. De ezek közül nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ő Úr, aki engedelmességet vár. A többi címe mind kapcsolatban van az Úr voltával, ahogyan ezt Jézus egyértelműen elmondta: “Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (Jn 15:14, MBT).

Reklámok

31 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

31 responses to “a maga módján vallásos?!

  1. Megadatott

    „…ők azok, akik egyetlen vallás vagy felekezet rendszerét sem tekintik sajátjuknak,..”

    Ezt senkinek nem tudom felróni. Ezzel sajnos én is így vagyok. Tehát e szerint én is a magam módján vagyok vallásos. :)
    Persze értem amiről írsz, de nem tudom ki jár jobban, aki magáénak érzi valamelyik felekezetet vagy aki nem.

  2. infaustus

    Én is felekezetfüggetlen vagyok, és szerintem is ilyesmi az egészséges hozzáállás, nem pedig – az olykor vak – elkötelezettség. Csak szociológiai szempontból fogalmaztam meg a fentit, és nem a felekezetfüggetlen személyeket értettem alatta, hanem azokat, akik valamiféle vegyesvallási mixet csinálnak (egy kis jóga, egy kis Jézus, egy kis buddhizmus, egy kis nyúédzs).

  3. norbs

    “…ők azok, akik a /maguk képére és hasonlatosságára formálják Istent/.”

    Úgy gondolom, hogy ezzel mindnyájan így vagyunk. Ha jól értem itt az istenképről beszélsz, arról, hogy a fejünkben ílyen és ilyen Isten, és hogyha ezt tesszük, akkor neki ez lesz a reakciója.

    Na most, egy dolog az, hogy tudod: Isten megbocsátó, különösen miután befejezted az erről szóló igerész olvasását, és más dolog, hogy a fejedben “élő” isten is megbocsátó-e?

    Ez rengeteg mindentől függ. Többek között attól, hogy milyenek voltak a szüleink, a baráti körünk. Attól, hogy milyen tapasztalatokkal indultunk az életben. Vannak-e feldolgozatlan traumáink, hosszú évek óta tartó haragvásaink vagy gyászaink.

    Valaki így fogalmazott:
    “Vigyázz, hogy milyen istenképet alakítasz! Előbb mi formáljuk Istent, aztán ez fomrál minket.”

    Még egy kis meglepetés csak ínyenceknek: ezen az oldalon: http://www.szabadon.com/?page_id=45&lang=hu van egy előadás egy keresztény pszichológusnőtől, Istenképem címmel.

  4. norbs

    “hanem azokat, akik valamiféle vegyesvallási mixet csinálnak (egy kis jóga, egy kis Jézus, egy kis buddhizmus, egy kis nyúédzs).”

    óóóó, pardon, az más, akkir majdhogynem visszavonom az előbbit :D

  5. berciXcore

    “akik valamiféle vegyesvallási mixet csinálnak (egy kis jóga, egy kis Jézus, egy kis buddhizmus, egy kis nyúédzs).”

    azért szerintem az ilyen megjelölések, megvádlások között sokszor van teljes tudatlanság, vagy hiányos ismeret. mondjuk a jógánál maradva (mert az az érzésem, hogy ez a téma nem kicsit motivált a bejegyzésben), vegyünk csak egy életszagú példát: emberünk egy hölgy, új jövevény a gyülekezetben, és jógából ismert légzésgyakorlatokat csinál és tanít. ennyit tudunk első blikkre a gyülekezetben elhangzó szófoszlányokból, tán pont az ő szájából hallotta valaki először, de csak ennyire figyelt, és ez sokaknak már bőven elég ahhoz, hogy nekiálljanak róla pletykálni.
    extra információ, amit már csak egy közös beszélgetés hoz felszínre: énekel, korrepetál is, és a hangképzéshez használja a tüdőtérfogat-javító, rekeszizom- és hangszalagerősítő légzésgyakorlatokat.
    vádolhatjuk őt bármivel is? szerintem nem. mégis sokan megteszik hirtelen felindulásból.

    c. s. lewis kapcsán felmerül a keverékesdi, amikor azt a keleti, misztikus, meg miegymás kifejezést használja, hogy tao? ugye hogy nem, mert ha így lenne nem a 20. század legnagyszerűbb apologétájaként, hanem legnagyobb köpönyegforgatójaként beszélnénk róla. ha meg csak képmutatásból tesszük, akkor nagyot hazudunk a világba.

    mindig érdemes megtudni a miértek részleteit, és kerülni a hirtelen felindulásból elkövetett vádaskodást.

    tudom, én sem mondhatom, hogy ez mindig sikerül.
    de azért igyekszem.

  6. Nem konkrét esetről beszéltem, és nem is akartam senkit sem vádolni. Egy másik blog másik bejegyzésétől teljesen függetlenül, csak véletlenül jutott eszembe a jóga. Inkább Müller Péterre gondoltam, aki eléggé ott van a mixelésben.

  7. berciXcore

    “tudom, én sem mondhatom, hogy ez mindig sikerül.
    de azért igyekszem.”

    :)
    szóval a megélhetési ezoterikus-filozófikus-teologikus-misztikus figurákról van szó. :)
    nem egyszerű esetek. azért ezoterisztáni kalandozásaim során sem kerültem hozzájuk közel, túl langyi volt a mondandójuk, azzal a szemmel nézve. ilyen kis pincsi-pancsi. innen nézve meg túl zavaros.

  8. xyz

    Jakab apostol nem Jézus féltestvére, hanem unokatestvére volt.

    A “testvér” a keleti nyelvekben s a Szentírásban nagyon gyakran unokatestvért, vagy általában rokont is jelent. Máté ugyan (13, 55) Jakabot és Józsefet, Simont és Júdást mint “Jézus atyjafiait” említi, és “Jézus nővéreiről” is beszél (13, 55 k), de ugyanő alább más Máriát említ a kereszt alatt, mint “Jakab és József anyját” (27, 56), aki Szent János evangélista szerint nem Szűz Mária volt, hanem Kleofás (görögösen Alfeus) felesége és Szűz Mária rokona. Az említettek tehát Jézus rokonai voltak, de semmiképp sem Jézus igazi testvérei; maga a biblia tanúsítja ezt. Egyébként, ha Jézusnak igazi testvérei lettek volna, érthetetlen lenne, hogy a kereszten haldokló Jézus nem valamelyik testvérének, hanem az idegen Jánosnak oltalmába ajánlotta volna édesanyját.

    Nézzétek ezt meg: http://igeforum.com/upload/2944119122008.doc

    Milyen valódi kapcsolat van azok között, akiket „testvérek”-ként írnak le az 1Móz 11,26-28-ban és az 1Móz 14,14-ben? ………………………………………………………..
    És a 1Móz 29,15-ben? ………………………………………………………..
    Az 1Krón 23,21-22-ben? ………………………………………………….
    A 2Kir 10,13-14-ben? ……………………………………………………..
    A 5Móz 23,7-ben és a Jer 34,9-ben? ………………………………….
    És a Mt 23,8-ban? ……………………………………………………………
    A Jn 20,17-18-ban és a Mt 12,49-ben? …………………………………
    És az 1Kor 15,6-ban? ……………………………………………………….
    Ki az igazi anyja véleményed szerint „Jakab, Jézus testvérének” ezekben a versekben: Mt 27,55-56; Mk 3,18; Mk 15,40; Jn 19,25 és Júd 1? …………………………………………………………………….

  9. ithehun

    “Nem konkrét esetről beszéltem, és nem is akartam senkit sem vádolni. Egy másik blog másik bejegyzésétől teljesen függetlenül, csak véletlenül jutott eszembe a jóga.”
    ez azt akarja jelenteni, hogy én konkrét esetről beszéltem és vádaskodtam a “másik blog másik bejegyzésében”?

  10. Mikor Jézus anyja és testvérei jönnek , akkor Jézus azt kérdezi, hogy ki az én testvérem és anyám?Majd ezt mondja: Akik cselekszi az atya akaratát azok az én fitestvéreim(báty-öcs) és nőtestvéreim(hug-növér) és anyám.(szűk családi rokonság apa -anya gyerekek(testvér))

    Nem azt mondja azok az én rokonaim. Tág a rokon szó jelentése: másod unokatestvértől a édes testvérig bezárólag mind lehet érteni.

  11. berciXcore

    na, azért ne ugorjon egymásnak senki se.
    most sok hevességre sarkalló téma merült fel egyszerre, de azért egymás torkát tán nem kéne elvágni.
    mondom ezt én, aki maga is heveskedett itt-ott.

  12. infaustus

    Na akkor kezdjük szépen sorban…

    > Jakab apostol nem Jézus féltestvére, hanem unokatestvére volt. /xyz/

    Ez a katolikus felfogás, amit én nem osztok. Nem tartom szükségesnek, hogy a miértekbe belemenjek. Villám megjegyzésével a témában teljesen egyetértek. Részemről ennyi.

    > ez azt akarja jelenteni, hogy én konkrét esetről beszéltem és vádaskodtam a “másik blog másik bejegyzésében”? /ithehun/

    Nem. Arra reagáltam, amit berci írt, és ő használta a “megvádlás” kifejezést. Nem arra értettem, hogy te vádoltál volna valakit. A másik blog másik bejegyzését pedig csak azért említettem meg, hogy egyértelmű legyen, hogy azzal kapcsolatban sem vádolok senkit.

    > Nézzétek ezt meg: http://igeforum.com/upload/2944119122008.doc /xyz/

    Megnézném én, de kitiltottak onnan! :]

  13. ithehun

    Oké!

  14. felekezetfüggetlen?!
    És akkor nem is jársz szentmisére vagy istentiszteletre?!
    Bocsi, de a köznyelv szerint ők a “maguk módján vallásosak”.
    Kényelmes álláspont, de akkor te is válogatsz, hogy mi tetszik és mi nem…

    Én pl. katolikus vagyok. De nem gondolom a pápát tévedhetetlennek, és más fenntartásaim is vannak.

    Szerintem az az egészséges, ha valaki kritikusan nézi saját vallása, egyháza tanait, de azért felvállalja.
    A “felekezetfüggetlenség” félek átmehet Istentől való függetlenségbe is.

    Remélem veled nem fog ez megtörténni. :)

  15. infaustus

    Definíció: A felekezetfüggetlenség nem jelent Istentől és az egyetemes kereszténységtől való függetlenséget. Annyit jelent, hogy a kereszténységen belül egyetlen felekezet tagja sem vagyok (pl. református, evangélikus, baptista, katolikus, golgota, pünkösdi stb.).

    De természetesen járok istentiszteletre, azonban egy olyan gyülekezetbe, amely egy helyi közösség, nem tagja egyetlen felekezetnek sem. A saját gyülekezetemet természetesen felvállalom (de ez nem felekezet), még ha bizonyos kérdésekben eltérő is a véleményem.

  16. Oké. Nem firtatom tovább. :)

  17. ithehun

    “A saját gyülekezetemet természetesen felvállalom (de ez nem felekezet), még ha bizonyos kérdésekben eltérő is a véleményem.” – ez mennyivel más, illetve jobb, mint a felekezethez tartozás, és adott esetben a felekezet véleményétől eltérő vélemény kialakítása?

  18. Én is hasonló “cipőben” járok….én baptista gyülekezetben találtam “menedékre”,ott nem kell szemlesütve szégyellnem magam,ha valami teológiai/gyakorlati témában más az álláspontom. Nem tapasztalok vallási diktatúrát. 99,9%,hogy nem leszek gyülekezeti elöljáró,-ahhoz kilógok a sorból-de azt gondolom,ez senkinek sem baj! [;<-)

  19. infaustus

    > ez mennyivel más, illetve jobb, mint a felekezethez tartozás /ithehun/

    Nem mondom, hogy jobb, de hadd válaszoljak kérdésre a kérdéssel: Mitől vagy egy felekezet tagja, ha nem értesz egyet a tanításával? Melyek azok a tanítások, amelyekkel még szabad egyet nem érteni, de a felekezet tagja maradhat az ember?

  20. ithehun

    Én csak az evangélikusokkal kapcsolatban tudok nyilatkozni, de én minden általam ismert pontjával az egyház dogmatikájának egyetértek. Emellett azt vallom, hogy nem feltétlenül kell elzárkózni egy felekezettől esetleges apró véleménykülönbségek esetén. Persze a határt nagyon nehéz lenne meghúzni, de még egyszer, csak azt tudom mondani, hogy az evangélikusoknál nem látok problémát.

  21. infaustus

    Én sem látok problémát, abban, ha valaki valamely felekezetnek tagja. A kérdésem még továbbra is: mitől lesz tag valaki?

    Ennek a feltételei rám nem igazak, merthogy:
    (1) Nem a régi, gyerekkeresztségem tartom esetemben valódinak, hanem egy később, evangélumi független gyülekezetben történt bemerítést.
    (2) Töröltettem az egyháztagságomat réges-régen (egyébként református voltam) – ennek bonyolult oka van, nincs különösebb bajom a reformátusokkal.

    Jézus egy hitet és életutat hagyott hátra, én ezt próbálom követni. És teszem ezt felekezeti elkötelezettség nélkül is. Ennek az előnye szerintem annyi, hogy nem lesz meg még az esélye sem az elitizmusnak, és nem engedem, hogy egyes tanítók (vagy felekezet-alapítók) tanítása túl komoly hatással legyen rám. Tudom, hogy a felekezeti tagság sem zárja mindezt ki, ezért ismétlem, nincs problémám vele – mindaddig, amíg bibliai tanítások nem sérülnek, sajnos erre is van példa. Csupán arról van szó, hogy én magam nem egyes felekezetek felé vagyok elkötelezett, hanem – amennyire ezt meg tudom élni – az Egyház/kereszténység felé. (Persze elsősorban Isten felé, de tudjuk, aki nem szereti atyjafiát, hogyan mondja…)

    Ajánlom Berci bejegyzését a témában:
    http://bercixcore2.wordpress.com/2010/01/30/az-egyetemes-lelkulet/

  22. norbs

    “Annyit jelent, hogy a kereszténységen belül egyetlen felekezet tagja sem vagyok” by infa

    Egyesek úgy vélik, hogy a felekezetfüggetlen gyülekezetek azzal hogy elfogadnak egyes keresztény módozatokat (pl. bemerítés keresztelés helyett), és ezeket több helyről, keverve alkalmazva de facto saját felekezetet alakítanak ki.
    Ez azt jelentené, hogy ha Infa gyülekezete osztódna, és a leánygyülik megtartanák az eredeti “hagyományokat” elkezdene haladni a tkp.i felekezetiség felé.
    Szerintem a felekezet az egy olyan dolog, amely segít nekünk kategorizálni a gyülekezeteket, s ezért hasznos.

    “mitől lesz tag valaki?”
    Szerintem két dolog határozza meg ezt:

    1. dogmatikai egyezés: ez egy nagyon nagyon csúszós talaj. Vannak olyan református lelkészek (nem is egy), akik nem fogadják el a Kálvin álltal bevezetett eleve elrendelés doktrináját. Vannak akik módosítva, vannak akik egyáltalán nem. Akkor ők attól még reformátusok?

    2. hagyományozás: ez különösképpen a hosszabb hagyománnyal (mondjuk 10 év) rendelkező gyülekezetekere igaz sztem. Az ezekben a gyülikben születő csecsemők ennek a gyülinek a tagjaként nevelkednek általában. Ez nem csak történelmi, de neo egyházakra is igaz.

    “Ennek az előnye szerintem annyi, hogy nem lesz meg még az esélye sem az elitizmusnak” by infa

    Ez sztem. nem attól függ hogy valaki felekezetinek vagy felekezetfüggetlennek vallja magát. Az elitizmus esélye megvan bármikor.
    A református azért veri a mellét, mert ő ref. a hgys azért mert hgys stb.

  23. Jó gondolatok, norbs. Kis gyüliknél is kialakulhat az elitizmus, mint erre van sok példa is, ill. felekezeti jelleget is ölthetnek a későbbiekben. Igazából minden felekezet így jött létre. De a kérdésem továbbra is fennáll: mitől református az a református, aki nem ért egyet az egyháza tanításával egy vagy több ponton?

  24. Bár az ideális ez lenne, ha nem kellene az egyházból kilépnie annak, aki némely kérdésben nem ért vele egyet. Példákat láttam már erre, de sajnos negatív értelemben is. Amikor lelkészt elmozdítottak a hivatalából, mert nem értet egyet az alapító tanaival (Golgota gyüliben, de reformátusoknál is).

  25. ithehun

    Én is a reformátusokat hagytam ott, csak én az evangélikusokért. Nálunk a családban tradíció is a reformátusság, a dédapám kárpátaljai református lelkész volt, nagyapám kántortanító, az egyik testvérem szintén lelkész. Az okokat persze én sem akarom részletezni. Lényeg a lényeg, nekem szükségem van a felekezeti kötődésre, az irányításra, a dogmatikára, mert magamtól nem tudnám összegyűjteni, ill. feldolgozni mindazt a nagy mennyiségű teológiai anyagot, amit egyházalapítóink eddig felhalmoztak. Nekem irányításra, segítségre van szükségem mindamellett, hogy kritikusan vizsgálok mindent, amit hallok a templomban. Mindehhez pedig egy komolyan átgondolt, újra és újra megvizsgált felekezeti dogmatika nagyon hasznos lehet. Sajnos a kisebb, felekezet nélküli gyülekezetekkel kapcsolatban nincs jó tapasztalatom, én azt gondolom, hogy biztosabb a már többszáz éve hiteles teológusok által újragondolt dogmarendszer.
    Én attól vagyok evangélikus tehát, hogy az akartam lenni, elfogadom az elveket, amiket vallanak, persze nem vakon, de eddig problémát még nem fedeztem fel.

  26. ithehun

    ja, Bercinél válaszoltam a kommentedre, csekkold le, ha van időd!

  27. > Sajnos a kisebb, felekezet nélküli gyülekezetekkel kapcsolatban nincs jó tapasztalatom, én azt gondolom, hogy biztosabb a már többszáz éve hiteles teológusok által újragondolt dogmarendszer.

    Sajnálom, ha rossz a tapasztalatod, de meg is értelek. Az ilyen gyülikben nekem sem csak jó tapasztalataim vannak, sőt!

    A gondolatod második része is abszolút logikus. Vannak jó hagyományok és tanítások, amiket érdemes konzerválni. Ennek azonban van veszélye is, amivbel érdemes tisztában lenni, és erre jó a kritikus hozzáállás, amit magad is említettél. Az egyik veszély az, ha a tradíciókhoz annyira ragaszkodik egy egyház, hogy a modern korban az már teljesen megközelíthetetlenné teszi a képviselt hitét az emberek számára. A másik veszély pedig az, ha egy téves tanítást őriz meg az egyház. Erre is van sajnos példa, és sokan nem elég kritikusak a saját egyházuk hagyományával és tanításával.

    De ezeket a veszélyeket meg lehet előzni – leaglábbis az egyén szintjén – egy kis egészséges kritikával és bibliahűséggel a tradícióhűség felett.

  28. ithehun

    Így igaz. Valójában egyetértünk, csak két különböző módon találunk megoldást a problémára. Érdekes, hogy egyikre sem lehet azt mondani, hogy jobb mint a másik. Na így a jó érvelni, hogy mindenkinek igaza van :) .

  29. berciXcore

    Na, norbs nagyon jól rátapintott a lényegre, és máris mondanék egy érdekes példát az 1. és a 2. pontjára egyben.
    Ezek az északi lutheránusok, akikről másutt, másért, mer volt szó. Ők uralkodói határozat alapján váltak ki a katolikus egyházból, hagyták ott a kánonjogot, majd vették át a lutheránus doktrínákat, megtartva a high church jelleget, és vallva az apostoli öröklést, ezért aztán a hagyománynak, szokásjognak is szerepe van a működésükben.
    Mégis lutheránusoknak nevezik őket, ők maguk is és mindenki más is.

  30. Révész T

    Hello! Önök szerint létezne egy olyan keresztény vallás ami egy teljes harmoniában lenne a Jézussal?
    A Jézus által átadott versékkel eggyezve?
    Ő azt állította hogy ha kettő vagy három az Ő nevén keresztül keresik az igazságot akkor ő megigérte hogy velük lessz.
    A jelenések könyvében (18:4 ) azt mutat nekünk hogy az Ő népe nincs szétvállasztva a többi fajta vallástól,hanem keverve vannak az összessel amit Babylone a nagynak hív.
    Amikor kéri hogy haggyák ott ezt a prostituált antitét,az csak pont a mostani volág vége felé fog bevalosulni. Ez azt jelenti hogy még nem lehet látni valahol az Isten népét.

  31. nehány éve egy szemétdombon három Bibliát és egy román nyelvü l948-s baptista kalendáriumot találtam.Aztám stoppolva,egy kamionban felejtettem a kalendáriumot.Pedig abban három és fél oldalon ki volt nyomtatva,hogy kell kinézzen az a hely,az a katekumenus,az a vizes hordó,az a bemeritésre jogosult predikátor,akik és amik egyértelmuen pontosak és fontosak egy az evangeliumhoz hűséges bemeritési szertartáshoz..Persze,hogy sehol a legképesebb Bibliában se lehet találni egy hozzám hasonkó papot,aki apró rézkancsócskából csurrantok az Aléhándró vagy a Zsesszika pihés kis kobakjára a szertartásosan Szentháromságtanos Dicsőitendő Névben..Szerintem se nincs seholse olyan gyülekezet,amilyen volt tiz napig a jeruzsálemi,mert az is a ll napon már egészen más volt,mint az első négyen.Nincs semmi értelme leutánozni valami olyat,ami már az első pillanatoktól mindmáig állandó korekcióra szorul,-t..Ellenben mindegyre szabad arra rákérdezni,hogy tényleg köztunk is itt van Jézus,mert ez a fenti idézet -szerüségről merem állitani,hogy az egyik legtöbbet dédelgetett félremagyarázása a jézusi kijelentésnek.Mert Jézus a megfelelő helyen a gyülekezet belső fegyelmezhetőségéről beszél,s mondja”ahol ketten,vagy hárman (vádolva kérlelik a testvér megtérését,de az nem hajlandó) én ott leszek közöttetek megerősiteni tibennetek a fegyelmi határozottságot.stb.