miatyánk másként

“Atyánk a mennyben, jelentsd ki, hogy ki vagy. Tedd rendbe a világot, tedd azt, ami a legjobb — ahogy fent, úgy itt lent is. Tarts életben napi háromszori étkezéssel; tarts meg a megbocsátásodban és a másoknak való megbocsátásban. Óvj meg magunktól és az ördögtől. Tiéd a felügyelet! Bármit megtehetsz, amit csak akarsz! A szépség sugárzik rólad! Igen. Igen. Igen.” (Mt 6:9-13, The Message)

“Isteni Édesapánk, aki bár hozzáférhetetlen fizikai távolságra vagy tőlünk, mégis légy közel hozzánk azáltal, hogy az emberek meglátják, milyen különleges vagy, és ezért megtanulnak tisztelni téged. Irányítsd te, és csakis te az életünket, történjen velünk az, és csakis az, amit te akarsz. És ne csak a hozzáférhetetlen távolságban, a színed előtt legyen az, amit akarsz, hanem itt, közöttünk, karnyújtásnyi távolságban is. Gondoskodj mindarról, amire szükségünk van az életben maradáshoz. Nézd el nekünk, amikor kivonjuk magunkat az irányításod és akaratod alól, és mi is elnézzük másoknak, amikor ők kivonják magukat ez alól. Vigyázz ránk, amikor olyan helyzetbe kerülünk, melyben nem vagyunk tekintettel irányításodra és akaratodra, és az életünket veszélyeztető leggonoszabb ellenségünknek se engedd, hogy ezt elérje az életünkben. Tiéd a jog, hogy mindent irányíts az akaratoddal. Erre csak neked van meg a hatalmad és a képességed, mely által lényed világossága ragyogja be a mindenséget. Igen, ez mind így igaz.” (Mt 6:9-13, saját parafrázis)

Reklámok

11 hozzászólás

Kategória: parafrázis

11 responses to “miatyánk másként

  1. berciXcore

    Nekem ez egy olyan ima, amihez a korszerű fordításon kívül nem igazán nyúlnék hozzá, se rövidebbre, se hosszabbra nem véve (kivéve az eredeti, apostoli bővítményt). Mert akkor már más imáról van szó, legyen más neve.
    Ez olyan nekem, ha nem olyanabb, mint a Credo.
    Ne kérdezzed miért, én így érzem. :)

  2. infaustus

    Nem kérdezem, szíved joga, ahogy nekem is, hogy hozzányúljak. :] De nem jó olyan szinten bálványt csinálni belőle, mint a népegyházak, mert elveszíti a lényegét, és üressé válik.

  3. berciXcore

    A lényegvesztés és kiüresedés ugyanúgy beüthet a népegyházaknál, mint a non-denom egyházaknál. A lényeg az, hogy hogyan csináljuk, amit csinálunk. Örülök, hogy megtaláltam az igét, mert ebben minden benne van, hogy bármiként is imádkozunk, dicsőítünk, a lényeg, hogy szívünket és értelmünket egyaránt tegyük oda: “Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.”

  4. berciXcore

    Amúgy, bármit lehet olyan szinten művelni, hogy bálvány legyen belőle. Akár magát a Bibliát is.
    Értelem és érzelem. Mindkettőre szükség van. :)

  5. infaustus

    Egy parafrázis sem az értelmet, sem az érzelmet nem zárja ki. Nekem időnként pont segít. Ugyanakkor Pál a “lélekkel imádkozás és éneklés” alatt nem az érzelmet (vagy a szívet) értette, hanem a nyelveken szólásról beszélt.

    A Book of Eli-ben volt egy jó mondat, elmondta a fickó, hogy naponta olvasta a Bibliát nagyon sokat, de közben majdnem elfelejtette, hogy aszerint kell élnie is. Tényleg előfordulhat az ún. farizeus-szindróma.

  6. berciXcore

    Nem is azt mondtam, hogy a parafrázis kizárja bármelyiket is. Hanem, hogy az a kevés kötött szöveg értelemmel és érzelemmel mondva nehezen válik bálvánnyá: mert tudom és érzem, hogy mit is jelent. És ez a lényeg. Szóval persze, Pál másról beszélt, de a jelentése nem zárja ki, hogy az anyanyelven való éneklés és/vagy imádkozás idejére, legyen az kötött, vagy kötetlen, be kell tenni az agyunkat a szék alá. Mert ha az anyanyelvi beszédet nem értjük, akkor ott már gáz van. :)

    Ugyanakkor egy-egy kötött elem fegyelmezni is tud, úgy értelemben, mint érzelemben.

    A kötetlenkedésnek viszont fennáll az a veszélye, hogy az emberek a “tök jó dicsi” és a “tök jó igei sztorik” miatt választanak egy-egy gyülekezetet. A hatás, a fíling a fontos. Érdekes, hogy Szabados Ádám ezt az antiitellektualizmus első formájának említi. És arra is figyelmeztet, hogy az evangéliumi szabadegyházakat inkább fenyegeti ez. Ez is egyfajta kiüresedés és lényegvesztés.

    Szóval meg kell találni a helyes egyensúlyt, de ahogy az életben, úgy a hit megnyilvánulásaiban is vannak kötött dolgok. Nem ellenünkre lettek kötötté, hanem értünk.

  7. “De nem jó olyan szinten bálványt csinálni belőle, mint a népegyházak, mert elveszíti a lényegét, és üressé válik.”

    Ez a MERT nagyon nem tetszik.
    Lehet mást értünk bálványom.
    Szerintem attól nem kell félni, hogy Jézus imájából bálvány lesz.

    A kiüresedésben lehet valami.
    Bármivel megtörténhet ha sokszor ismétlik. Sőt ez elkerülhetetlen.

    Az alternatíva, ha nem használjuk.
    Viszont akkor meg elfelejtődik, ugyanolyanná válik mint más ige. Ezáltal leértékelődik.
    Tehát gyakorlatilag ugyanaz az “eredmény”.

    Akkor már sokkal hasznosabb ha rendszeresen imádkozzuk – főleg hogy maga Jézus tanított meg rá – ám odafigyelünk rá, nehogy kiüresedjen.

  8. infaustus

    Szerintem Jézus nem arra tanított, hogy ezt ismételjük egymás után 10-szer, mert ez csak egy minta. Szerintem Isten nem abban leli örömét, amikor a népegyházak tagjainak imaélete annyiban kimerül, hogy ismételgetik a miatyánkat, üdvözlégyet és hiszekegyet. Ez nem imádkozás, hanem mantrák ismételgetése keresztény köntösbe burkolva. A kommunikáció lényege, hogy a saját gondolataim mondom el Istennek. Ez hiányzik sajnos sok esetben — volt szerencsém szemtanúja lenni ilyen mantrázó ‘imaalkalomnak’.

  9. “Szerintem Isten nem abban leli örömét, amikor a népegyházak tagjainak imaélete annyiban kimerül, hogy ismételgetik a miatyánkat, üdvözlégyet és hiszekegyet.”

    Igen, ha csak ez van egy Istentiszteleten az tényleg kevés.
    De vannak rendezvények, amikor elég ez is.

    A saját kéréseket, bajokat pedig csendben, négy szem közt szintén elmondják Istennek.
    Ha meg nem, nem.
    Én el szoktam. (Erre mise keretében is van lehetőség!)
    Aki meg nem teszi, a fölött sincs jogom ítélkezni.

  10. xyz

    Hmm, tilos lenne az ismétlődéses imádság? Szegény Jézus (Mt 26,44)…

  11. infaustus

    Tipikus katolikus belemagyarázás. Azért ennyire elvakultnak lenni — ez már félelmetes. Jézusról egy esetben olvassuk, hogy ugyanazt imádkozta. Ez szvsz. nem a szavak egymás utáni monoton ismételgetését jelentette, hanem azt, hogy ugyanazért imádkozott, ti. a kereszttől való szabadulásáért, ha lehetséges. Egyértelmű, hogy ebben a helyzetben nem az éhező árvákért vagy egy beteg gyógyulásáért imádkozott.

    A baj az, hogy a RKE-nak van egy álláspontja, amit megpróbál védeni, és kiragadni egyes bibliai eseteket. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy Jézusnak nincs két egyforma imádsága, amit leírtak. Amikor pedig az éjszakát az Atyához való imádsággal töltötte, az sem egy 5 mondatos szöveg ismételgetése volt. Ez a mantrázás. Az ApCseltől és a levelektől kezdve sem látjuk, hogy a Miatyánkat ismételgették volna. Minden lejegyzett imádság egyedi volt.

    Nem mondom, hogy tilos elmondani. Nem az. Én is imádkoztam már el a Miatyánkat. De a folytonos ismételgetése szerintem nem helyes. Az ugyanis nem imádság, hanem bőbeszédűség, ami miatt azt hiszik, hogy Isten meghallgatja őket. Amint említettem, hallottam már templomban ilyen ismételgetős imaalkalmat. Nem sok köze volt a Biblia “imádság” fogalmához.