vele vagy nélküle

Nemrégiben részt vettem egy nagyszabású céges rendezvényen, ahol ünnepelték, hogy 20 éve ismételten a magyar piacon vagyunk. Én meg a munkaszünetet és az ingyen kaját ünnepeltem intenzíven. Volt azonban egy jó gondolat: valaminek az értékét úgy tudjuk meghatározni, ha elképzeljük, hogy milyen lenne a világ nélküle. Rögtön eszembe jutott Jézus, és az, ahol a világ tartana nélküle. Elég siralmas kép vázolódott fel előttem. Elképzeltem az olyan poszt-apokaliptikus filmeket, mint az Éli könyve, a Legenda vagyok, Az út és társai, mint a mindennapi élet leírását. Bár a mai világgal kapcsolatban tényleg vannak áthallások ezekben a filmekben, sokkal szörnyűbb képet festene a társadalmunk, ha ‘Jézus a hatalmas szavával nem tartaná össze a mindenséget’ (Zsid 1:3, Kol 1:17).

Ugyanakkor Isten az Egyház által is fejt ki bizonyos összetartó hatást a világban. Egyház alatt pedig nem egyes felekezeteket értek, hanem a Jézusban hívők közösségét. Ezt szépen megfogalmazta Stephanie Widgeon a Kegyes kétbalkezes visszatér c. Plass-naplóban: “Adrian, feltűnt már Önnek, hogy az egyház, az nem egy ház, amelyik téglákból és malterból épült fel? (…) Mert azt hiszem, az egyházat emberek alkotják” (p. 80.).

Az Újszövetség elég fontos dolgokat állít az Egyház és a keresztények szerepéről ebben a világban. Mi vagyunk a föld sója, a világ világossága, Jézus tanúi, Krisztus nagykövetei stb. (Mt 5:13-16, ApCsel 1:8, 2Kor 5:20-21). Ezek a képek arról beszélnek, hogy tartósítjuk, és megőrizzük a világot a romlástól; világosságot biztosítunk a sötétségben; tanúskodunk az Igazság mellett; nagykövetekként egy idegen világban élünk, és itt képviseljük az otthonunk kultúráját.

Ha csak az első képet ragadom meg, fel kell tennem a kérdést: miért nem érezni a keresztények hatását a világban? A világ népessége ma kb. 7 milliárd ember. Ebből egyes becslések szerint 8-900 millió az újjászületett keresztény. A populációnknak tehát kb. 13%-a gondolja azt, hogy Jézus az Úr. Ez olyan, mintha 1 kg húshoz adnánk 13 dkg sót, hogy tartósítsuk. Érződni kellene a hatásának. Talán a probléma ott keresendő, hogy a keresztények sem mindig gondolkodnak úgy, ahogy Jézus gondolkodott. Pedig ennyi kereszténynek nagyobb hatással kellene lennie a világra, nem? Olyan hatással, amiből tényleg érződik, hogy mi konzerváljuk a társadalmat, és őrizzük meg a romlástól. Olyan hatással, amit ha az emberek átgondolnak, megijednek attól, hogy milyen lenne a világ nélkülünk, és persze Isten nélkül.

Advertisements

8 hozzászólás

Kategória: gondolatok

8 responses to “vele vagy nélküle

  1. “A világ népessége ma kb. 7 milliárd ember. Ebből egyes becslések szerint 8-900 millió az újjászületett keresztény.”

    Kiket értesz újjászületett keresztényen?

  2. infaustus

    Azokat, akik újjászülettek. Azokat viszont nem, akik egyháztagok, de valójában nem hisznek alapvető hitigazságokat (pl. Jézus feltámadása) — ilyenekkel is találkoztam.

  3. Infa: meglepődnék, ha közel 1 milliárd valódi keresztény lenne a világon. Nekem ez igen soknak tűnik, bevallom neked őszintén…

  4. Akkor kik születtek újjá?

    Gondolom akik felnőttként keresztelkednek igen. (Vagy ott is fontos az egyház?)
    És a katolikusoknál akik bérmálkoznak?

  5. Az újjászületés nem a keresztségtől (pláne nem a csecsemő-keresztségtől), sem a bérmálástól vagy egyéb szertartástól függ, hanem a megtéréstől. Akit belenevelnek egy vallásba, az attól még nem keresztény, csak vallásos (ld. Jn 3).

  6. berciXcore

    Kérdés, hogy egy nem gyermekkeresztelő közöségben mi mozgatja azt, hogy egyre lejjebb kerül a nagyátlag, főleg a közösségbe beleszületettek bemerítési életkora? Valós megtérés-e az, vagy csak gyülekezeti, családi elvárás?
    Nem ugyanaz játszódik-e le, mint a gyermekkeresztelő közösségekben egyre fiatalabban eljövő konfirmálás?
    De akkor már az is kérdés, hogy mennyiben hitelesebb egy gyermekkeresztelt anglikán, vagy evangélikus konfirmációja huszonx évesen, mint egy felnőttbemerítő közösségbe született azonos életkorú bemerítkezése? A konfirmáció ugyanis legfőképpen azt hivatott jelezni, hogy az illető megerősíti a hitét, megvallja azt, tehát nyílt hitet tesz az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Elfogadja Jézust, ha úgy tetszik. Ha sokat ugrál valaki az arcába, hogy “Elfogadtad már Jézust Személyes Megváltódnak, megmosott már a Bárány Szent Vére, megvallottad már bűneidet, elhagytad már régi énedet?!?!?!?!?!”, akkor azért tud rá válaszolni. Persze lehet, hogy az nem lesz elegendő, mert van akinek nem elég egy “Igen.”, ők többet akarnak. Hófehér lapra arany betűkkel írt, a Bárány Szent Vérével aláírt megtérési bizonyítványt, minimum, átvitt értelemben. ;]

    És így az is persze kérdés, hogy nem volna-e helyesebb egy bizonyos életkor felett, de mondjuk az egyetemi felvételi előtt tartani a bemerítkezés, konfirmálás, satöbbi lehetőségét? Mert ha így csökken az életkor, akkor lassan a felnőttbemerítők is gyermekbemerítők lesznek egyik évről a másikra. És akkor majd lehet magyarázni, hogy ez nem úgy az, aminek látszik.

  7. infaustus

    Érdekes felvetés, berci.

    (1) A gyermekkeresztséggel és konfirmációval nem kívánok foglalkozni, mert ezt a rendszert a Biblia nem ismeri. Slussz. Felőlem gyakorolhatják akárkik, de a Bibliához nem sok köze lesz.

    (2) Rossz rendszer miatt (pl. a bemerítési életkor csökkenése) nem az a jó megoldás, ha legalizáljuk a csecsemőkeresztséget is. Ha látok valamit, ami rosszul működik, az soha nem igazol valamit, ami még rosszabb (értsd. bibliátlanabb). Egy bizonyos életkort megvárni tényleg nem lenne rossz, és van, ahol ezt gyakorolják is. Pl. csak 18. életévét betöltött személyt merítenek be. Jogilag ez mindenképp elfogadható döntés. Annak nem nagyon vagyok híve, hogy 10-12 éves gyerekeket merítsenek be, legalább 15-16 éves korig mindenképp várnék. Kivételek persze lehetnek.

    (3) Általánosságban nem lehet arról beszélni, hogy minden felnőttbemerítő közösségben ez a tendencia. Kivételek vannak. Nekem nem az a dolgom, hogy minden más közösséggel foglalkozzak és reformáljam — arra ott vannak annak a gyülekezetnek a tagjai. Az én dolgom a saját közösségemmel való foglalkozás, annak biblikusabbá tétele. Mi pedig igyekszünk nem elkapkodni a bemerítést, ugyanakkor maximálisan figyelembe venni és támogatni már a gyerekek hitét is.

  8. Bármennyire is jó lenne,ha a kereszténység terjedésével,a tömegek nemzeti szintű megtérésével a Világ elfordulna a Sátántól,-és keresztény (újjászületett) nemzetek-országok lennének,ez nem reális-sem a Biblia,sem a tapasztalat szerint…(én így látom.) Lukács ev.:18.8.:”Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”(Károli ford.) Nagyon fontos volt látni,hogy a “só szolgálatát” a Világban. Nem feltűnő,látványos-mégis keményen megérezhető a hiánya (gasztronómia) Lehet merengeni a népegyházak/csecsemő-keresztelés létjogosultságán….én odáig jutottam el,hogy mindez kísérlet:Lehet-e a Világot kereszténnyé tenni? “Be lehet-e vinni a Világot az egyház(ak)ba? A választ mindannyian látjuk.