tetoválás 3.0

Ígérem, nem lesz ezentúl vesszőparipám a tetoválás. De most Singer Magdolna Lelke rajta — A tetoválás pszichológiája (Jaffa, Bp. 2009) c. könyvét szeretném megemlíteni. Tulajdonképpen egy interjú-kötetről van szó, melyben több, a témában talán kompetensnek számító személy szólal meg.

Ilyenek pl. Csernus Imre, mint pszichiáter, aki maga is érdekes körülmények között szerzett egy tetoválást; Szendi Gábor pszichológus, aki elsősorban a test jelentéshordozó mivolta felől közelíti meg a témát; Feldmár András pszichoterapeuta; Soma, mint “életvezetési tanácsadó”, aki a könyvben számomra elég visszataszító vulgaritással ír (és nem is mindig értelmes dolgokat); ill. Horányi Krisztián, a Magyar Tetováló Szövetség elnöke, és Gémes István, aki az év tetováló mestere volt.

Bár eléggé réteg-olvasmányról van szó, ami nem tarthat igényt mindenki érdeklődésére, de mégis értéke, hogy sok oldalról közelíti meg a témát. A pszichológus véleményétől a tetováló mesterig különböző gondolatokkal lehet találkozni. Ezek együttesen jó képet adnak a tetoválások társadalmi megítéléséről, a motivációkról, a hibákról, amikbe bele lehet futni stb. És íme egy kis ízelítő a könyvből, egy személyesebb beszámoló, és egy általánosabb leírás:

“31-32 éves koromban, amikor már öt-hat éve intenzíven gondolkodtam a tetoválásról, találkoztam ismét az említett heroinista művésszel. Ő közben eltűnt az életemből, és amikor találkoztunk, már egy ideje nem heroinizitt. Megkérdezte, szeretnék-e még tetoválást? Igen, feleltem, úgy érzem, most itt az idő. Egy hét múlva összejöttünk beszélgetni, töprengeni, hogy mit válasszak. Kérdezgetett, válaszolgattam, majd azt ajánlotta, nézzük meg Leonardo egyik kis lovas szobrát a Szépművészeti Múzeumban. Elmentünk, be volt zárva. Átmentünk a Műcsarnokba, egy nagy könyvesboltba, és másfél óráig kerestük a szoborról készült képet. Az összes könyvet fellapoztuk, hogy megtaláljuk, amit egyszer látott mindössze, de ott volt a fejében. Meglett, és akkor leskiccelte lovas nélkül. Csak érzésből dolgozott. Azt mondta: ezt csak neked, most, és senki másnak! Így született meg a tűzlovas, amit aztán a testemre tetovált. Ez teljesen az ő feladata volt, éppen úgy, ahogyan ez a japán mestereknél történt, amiről mesélt korábban. Megbíztam benne. Ő egy mester volt” (Csernus Imre, pp. 101-102.).

“Nem hinném, hogy egy tetoválásból stabilan töltekezni lehetne, ez sokkal inkább egy emlékeztető. Nem a tetoválás tölt meg energiával, hanem ha hitből történik az elhatározás, akkor emlékeztet a döntésedre. Az életed forgatagában észre sem veszed a tetoválást, nem gondolsz rá, el vagy foglalva, de néha érzékeled a jelenlétét, tehát emlékeztet egy adott döntésre. Ilyenkor mindig felülvizsgálhatod, hogy ez jó döntés volt-e vagy rossz. Hiszel-e a jelképben, amit a tetoválás kifejez, vagy nem” (Csernus Imre, p. 98.).

További érdekes olvasmányok lehetnek még a tetoválások társadalomtudományi megközelítésével kapcsolatban ezek is:
Kaldenekker-Pikó: A “piercing” és a “tattoo” világa — Deviancia vagy divat? (Társadalomkutatás 23/1, pp. 149-170)
Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája. A személyi művészet és válfajai (Forrás (3), pp. 110-143.)

Reklámok

11 hozzászólás

Kategória: könyvajánló

11 responses to “tetoválás 3.0

  1. nagyon nagy zene!
    én is akarok tetoválást csak még azt nem tudom, hogy mit…

  2. Ildikó

    Arról nem kell szóljak, hogy a keresztények általában elítélik a tetoválást, és bár jómagam senkit nem ítélek el, ha tetoválása van, de én sem vagyok a híve. Most inkább arról beszélnék, hogy a szidó vallás hogy kommentálja ezt, hiszen az ószövetség beszél róla elítélendően: 3Móz 19:18, 5Móz 14:1
    Bár ez a pogány szokás eredetileg a gyász jele volt, mikor megkarcolták az arcukat, hogy a hitük szerint visszatérő halott szellemek, ne ismerjék fel őket, és így ne is háborgassák az élőket, és természetesen a mai tetoválásnak ehhez semmi köze sincs. Mégis a rabbik felhívják a figyelmet arra, hogy ez a törvény a 3Móz 19-ben a legszentebb könyv közepén, az erkölcsi törvények között foglal helyet, ahol a “szeresd felebarátodat” is szerepel. Mondván, az ember Isten alkotása, eredendően szép, amihez nem kell hozzányúlni, az úgy jó, ahogy van. Mindenesetre a zsidó vallás tílt mindenféle megcsonkítást,és egyébb a testen okozott fájdalmas beavatkozást (nyílván nem a műtéteket). Mindezzel lehet egyetérteni, meg egyet nem érteni, de azért keresztényként reklámot nem csinálnék a tetoválásnak.

  3. infaustus

    Ildikó,

    A keresztények néhány száz évvel ezelőtt azt a gondolatot is elítélték, hogy nem a Föld körül kering a Nap. Aztán a “keresztények általában” megváltoztatták a véleményüket.

    A Törvényben a tetoválás (pontosabban égetés) tiltásáról lehet beszélgetni, én azonban semmi esetre sem tartom erkölcsi törvénynek.

    A testen végzett beavatkozás a fülbevalóhoz való lyukasztás is. Azt szabad? Egyébként pedig nem reklámozom, a blogon nem reklámok vannak, hanem a gondolataim és jelen esetben olvasmányélményeim írom le. Ugyanakkor megértem az álláspontod, sőt, a kereszténység általános álláspontját is a kérdésben. De pont a kölcsönös megértés miatt említettem meg a könyvet, amiben egy kis pszichológiai leírást lehet találni a tetováltatásról. Akár egyetért vele az ember, akár nem, hasznos mindig megismerni a másik oldal álláspontját is.

  4. A “brit tudósok” újabb okossága: http://index.hu/tudomany/brittudosok/2010/05/10/a_tetovalt_ferfiaknak_jobb_a_genallomanyuk/

    Nagy megállapítások! :D
    Egyértelmű szerintem hogy kétféle tetkós van:
    1. akinek különböző életproblémái vannak
    2. aki menő és tökéletes testű alfahím-alfanőstény és menőségből tetováltat – ezekből van több, ezért jutottak erre a következtetésre ezek a “brit tudósok” :D

  5. Hát ez a cikk elég nevetséges. :D

    Az a durva, hogy az ilyen kutatásokat pénzelik. Még ha igaz is lenne, akkor is: miért jó nekünk, hogy a kedves lengyel tudósok ezt kikutatták? A kategóriáidat nézve meg elég egyértelmű, hogy én melyikbe tartozok. :]

  6. Sok ilyen “tudományos” hír van. Gondoltam már rá hogy blogot kéne indítani róluk. :) Bár nekem érettségim sincs, úgyhogy én ilyet nem tehetek. :)

  7. Szerintem a hír rendben van. A cikk szerint kutatók megfigyelésekre és mérésekre alapozták amit állítanak. Azt már korábbi megfigyelések bizonyították, hogy minél szimmetrikusabb egy test annál vonzóbb számunkra. Ugyan így van az arcokkal is. Most azt mérték, hogy egyes tetovált és nem tetovált emberek szimmetriája hogyan oszlik meg, és ahogy írja azt találták, hogy a kísérletben résztvevő tetovált _férfiak_ szimmetrikusabbak mint a nem tetováltak.

    Noha nem tudom ez a kísérlet mennyi pénzt vitt el, de van egy olyan érzésem, hogy nem került sokba. Kelet Európában amúgy is, inkább ötletekkel vagyunk elárasztva mint pénzzel.
    Hogy mi haszna? Hipotéziseket lehet felállítani a mentén. Az angol absztrakt (Survival of the Tattooed and Pierced?) kicsit bővebb lére ereszti a témát, mint az indexes cikk. Megtudhatjuk belőle pl. hogy miért épp a férfiaknál jelenhetett meg a szignifikancia. Úgy gondolják, hogy a mai tetoválás és bőrlyuggatás őseinktől ránk maradt hagyomány. A bőr felsértése korábban nagy fertőzésveszéllyel járhatott, amit csak olyanok vállalhattak, akiknek elég jó volt az immunrendszere. A jó immunrendszer arra utal, hogy az illető jó génállománnyal rendelkezik, megfelelő mennyiségű táplálékot képes gyűjteni a családjának, stb. A hölgyek pedig épp ilyen urakat keresnek maguknak. Természetesen ez nem tudatos. Így a tetoválás a korai embereknél “őszinte” jelzője volt annak, mennyire egészséges, életerős az illető.

  8. Kicsiláng

    A cikkel kapcsolatban: pl. engem kifejezetten taszítanak a tetoválások, de ennek is megvan a maga oka…

  9. Engem pl. a smink is taszít. :)

  10. Engem meg a hosszú (mű)köröm és a gusztustalan körömlakkok.

  11. Kata

    Ez a könyv fantasztikus! Többször is elolvastam. Nem csak tetoválásról szól. Megtanít elfogadni másokat, tolerálni. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi jogon ítéljük el a másikat?! Senki sem tökéletes, így senkinek sincs joga a másikat elítélni. Nyilván mindenkinek van egy értékrendszere, nekem is és vannak személyiségfajták amiket kerülök, azért, hogy megvédjem magam, de pusztán azért elítélni valakit, mert tetováltat, vagy piercingje van, vagy piros a szoknyája… A tolerancia intelligencia kérdése. Aki ezért ítél el,azzal nem állok le beszélni, ha nem muszáj. 1: minek koptassam a számat? 2: nem szeretem sem az ostoba, sem a rosszindulatú embereket ( a tetoválásaim tökéletesen felfedik az ezeket) És a félreértések elkerülése érdekében: nem ítélem el őket, mert buták, de nem beszélgetek velük, mert idegesítenek. Szeretem a tetoválásaimat! :) És ajánlom mindenkinek ezt a könyvet!