Nem új keletű dolog, hogy az ember milliónyi bibliafordítás közül válogathat. Persze minden fordítás valamilyen mértékben ferdítés is, mert a fordítót mindig befolyásolja a saját, kialakult véleménye a szöveg célnyelven történő visszaadásában. Attól függően, hogy épp milyen céllal közelítek a Bibliához, más-más fordítást veszek kézbe.
Amikor a teológia oldaláról érdekel egy-egy kérdés, akkor mostanában a Csia fordítás az, amit szívesen használok (persze a görög sorközi fordításon és szókönyveken kívül). Balázs Károly az Újszövetségi szómutató szótár c. könyvében a bibliatanulmányozást a bányászáshoz hasonlítja, és ezt mondja: “Ne felejtsük el, hogy pontosan annyi hasznot nyerünk a bányászásból, amennyi munkát belefektetünk! Ha keményebb és mélyebb rétegbe ásunk le, akkor találunk többet. Aki csak a talaj felszínét turkálja, keveset talál. Kevesen vannak, akik mélyebbre hatolnak. A felszínen letépett néhány virág csak hiányos, töredékes tudást ad, és ez rosszabb a tudatlanságnál” (p. x.).
Ez valóban igaz gondolat. Felületes olvasással meg lehet maradni a gyermekség szintjén, amikor a Biblia mélyebb tanításait nem ismeri meg az ember. Ezt Balázs Károly a tökhöz, mint növényhez hasonlítja, mely kifejlődik néhány hónap alatt. Ezzel szemben egy meggyökerezett, erős tölgy kifejlődéséhez akár száz év is szükséges lehet. Az utóbbi gyökere pedig sokkal mélyebbre nyúlik, és biztosabban tartja.
Ugyanakkor a keresztény életnek a teológiai ismeretszerzés csak az egyik oldala. A másik, amit jobb híján spiritualitásnak nevezek, kompenzálni tudja a tudáscentrikusságot, hogy az embert megvédje a farizeussá válástól. Ha ilyen motivációval veszem kézbe a Bibliát, akkor legszívesebben az Egyszerű fordítást, a New Living Translationt, vagy a The Message-et használom. Az utóbbi időben pedig leginkább ez a hozzáállás van bennem. Persze az előbbit sem szorítottam a háttérbe, de mégis jól esik olyan szemmel olvasni a Bibliát, amiből egyelőre csak én akarok profitálni, ill. azt akarom, hogy az én jellememet és életemet változtassa meg. Már csak azért is, mert ebben kevesebb vitalehetőség van, mint a teológiai megközelítésben.
Mégis fontos a teológiai hozzáállás is, ami a felnövekedés eszköze lehet. Amikor magam fedezem fel, hogy mit tanít a Biblia, akkor nem másoknak vagyok kiszolgáltatva, hanem egyedül a Szentírásnak. Ezt persze jó kontroll alá helyezni, hogy nehogy valamilyen nagyon szélsőséges álláspontra jusson az ember, aminek semmi köze az igazsághoz. Az 1Tim 2:4 is azt mondja, hogy Isten azt akarja, hogy ‘minden ember… eljusson az igazság megismerésére’. Az igazság szava itt az epignószisz, ami ‘pontos ismeretet’ jelent, nem csak olyasvalamit, aminek van igazságtartalma is.
A teológiai és spirituális bibliaolvasáshoz pedig én szívesen használok különböző fordításokat, amik leginkább megfelelnek az adott körülmények között.
infaustus 2.0 
Miközben a bejegyzést olvastam az jutott eszembe, hogy akár teológiai kimenettel akár saját magunk fejlődésére olvassuk a bibliát nem tudjuk leválasztani magunkat róla. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy mindig lesz egy értelmezés amely szimpatikusabb, mint a másik. Ha saját magamra gondolok, korábban szerettem úgy érteni, hogy Isten leszámol azokkal akik nem ismerik őt. Most azonban vonzóbbnak tűnik egy kegyelmes isten képe, aki jóval elfogadóbb.
Ugyanaz a szöveg, ugyanaz az olvasó, de eltelt pár év.
Élvezem, hogy most nem fehér és fekete a világ :)
Üdv!
“Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy mindig lesz egy értelmezés amely szimpatikusabb, mint a másik.”
Gyakorlatilag az ember ha az igazságot keresi, akkor a szimpatikusnak tűnő vélekedések(ön v. mások) tanítások is dugába dőlhetnek, ha helytelenek. Vagyis nem valamihez keresi az ember az igazságot, hogy alátámasszon dolgokat(amik kedvesek számára) legyen az éppen a tudomány,tanítás stb, hanem az igazságot azért kutatja,mert az igazság(Krisztus ismerete, terve, személye,ereje) és ehhez igazítja pl a tudományt vagy más egyebet.
“Ha saját magamra gondolok, korábban szerettem úgy érteni, hogy Isten leszámol azokkal akik nem ismerik őt. Most azonban vonzóbbnak tűnik egy kegyelmes isten képe, aki jóval elfogadóbb.”
Az se mellékes, hogy honnan hova/mire tér az ember. Önmagában a változás még nem jelenti azt, hogy jó felé változik, így hát megint csak az a nagy kérdés, hogy mi a helyes.
Helyes-e amire jut az ember vagy helytelen és a helyeset dobja sutba. Ilyenekre van példa az írásban, de az ellentetjére is.
Szal ami önmaga előtt pozitiv változásnak hat,mert valami meggyöződéssé érik benne,azt is az igazságnak kell megpecsételie. Pecsétje nélkül pedig önhazugság,önigazság, amiben úgyszintén megvan a meggyöződés és a biztosság ÉRZÉSE,LÁTÁSA .
Így hát, ha ilyen bizonytalannak hat a változás, szükséges az ige kutatása és az igazság utáni vágy, hogy felülírja a saját nem igazságon alapuló gondolatainkat, megváltoztatva gondolkodásunkat bizonyos dolgok felől vagy magáról az Istenről . Ezt pedig nem egyszerű dolog látjuk tapasztaljuk, sőt önmagunkon is szemléljük, hogy amiről azt hittük JÓ később bebizonyosodott , hogy NEM jó.
Miért vagy biztos abban, hogy most jó és nem éppen egy tévdologban hiszel? Isten kegyelme az, ha az igazságra vezeti el az ember és szilárd meggyőződéssé válik az igazság a tiszta evangélium, amitől nem tér el az ember se jobbra, se balra, mert világossága van és gyökere az Istenben. Istentől tanítottatottá válik a SZ.L. által, mint ahogyan az írás is mondja.
Ezért hát adja az Isten, hogy mindenféle tanítás szele és áramlata, ne sodorjon össze vissza és az igazságra nevelve képessé váljak arra, hogy a számomra kedves vagy jónak vélt ,de hamis meggyőződéseket észrevegyük és leomoljak a Lélek és az ige munkája által, hogy elne vesszek/vesszünk megtévesztve, megvezetve az áramlatok és csalárdságok és hamis munkások sokasága által. így hát Isten kegyelme az, ha valaki képes megmaradni az igaz tanításnál ezekben az időkben, mert veszélyes idők ezek, talán a legveszélyesebb , de ha nem is a legveszélyesebbb, számunkra mindenképpen az.
Szal kivülről szemlélve nem egyszerű, mert ugye sokan mondják ez ama Isten evangéliuma ez ama Isten kegyelme, ereje és lám nem egészen úgy van mindennel kapcsolatban :)
Villám, jól beszéltél!
“Ha saját magamra gondolok, korábban szerettem úgy érteni, hogy Isten leszámol azokkal akik nem ismerik őt. Most azonban vonzóbbnak tűnik egy kegyelmes isten képe, aki jóval elfogadóbb.” (norbs)
Érdekes véletlen, hogy a második mondatban Isten kis i-vel szerepel. Azért is, mert az az Isten, akit elképzel az ember magának, sok esetben nem létezik. Nem létezik a karizmatikusok automata istene, aki azt lesi, hogy teljesítse az ember kéréseit. Nem létezik a mormonok istene, aki valaha ember volt, sem jt-é, aki meg egy angyal. És az az isten sem létezik, akinél nincs egyensúlyban a szeretet az igazságossággal.
Lehet, hogy szimpatikus gondolat manapság egy olyan isten képe, aki senkit semmiért nem kér számon, és semmire nem mondja azt, hogy bűn. De a Biblia és a történelmi-evangéliumi kereszténység Istenének határozott álláspontja van arról, hogy mi bűn, és mi von maga után ítéletet. Ez nem azt jelenti, hogy egy ítéletcentrikus valakiről van szó, aki alig várja, hogy valakire lecsaphasson. De arról igen, hogy a döntéseinknek vannak következményei.
Egész jó volt valóban a fentebbi VILLÁMcsapás. :] Érdemes átgondolni.
Inf, találó amit a kommentben fejtegettél a “helyes Isten képről”! Tetszett, mert sok ember valóban egy következmények nélküli és inkább egy kívánságokat teljesítő istent szeretnek\ szeretnének, de hiszem, hogy jobb a Bibliai Istent ismerni. Ide vág még Villám is! :), hogy nehogy megalkudjunk bármikor is, – ohh megtaláltam az abszolút igazságot, és most jó helyen vagyok – !
Hasznos, helyes és kell is hasogatni mindig Isten Igéjét, főleg hogy ezáltal nem csak Istent ismerem meg jobban, de ez az, ami változtatja\formálja az életemet, jellememet. Jó kitenni magunkat mindig ennek!
Mindenkinek el kell oda jutnia, hogy “nem hajtja ide-oda akármi tanítás szele” vagy hogy is fogalmazott egyik apostol.
Lehet hogy valaki kegyetlen Istent képzelt el, vagy tanítottak neki, vagy ez jött le neki a Biblia részleges ismerete miatt. Megcsömörlik, aztán átesik a ló másik oldalára. Csak ne maradjon ott.
Persze aki a valóságot úgy kezeli hogy “nekem mi a szimpatikusabb”, az sosem fogja ezt megérteni…
Fú, azt hiszem a helyesírási szótárt nem ártana átlapoznom párszor :P Szóval ez azt jelenti, hogy az ‘isten képe’ esetén nagy i-vel kellett volna írjam?
Minden esetre most az Isten jóval elfogadóbb mint korábban volt.
Azt gondolom, hogy a keresztények között túlságosan elterjedt a vádló, hierarchizáló istenkép, aki “azt bünteti kit szeret, másként ő nem is tehet” (ahogy a MRÉ egyik dalszövege mondja). Sajnos ezt adják tovább a gyerekeiknek is, úgy, hogy észre sem veszik.
Az ‘istenkép’ kis-i, mivel köznév, az ‘Isten képe’ viszont egy birtokos szerkezet, amiben van egy tulajdonnév(féleség), ezért nagy. ‘Nyelvtani útvesztő 5 percben’ c. műsorunkat hallották. xD
Az se túl egészséges, amiről írsz, hogy Istent folyamatos ítélkezőként állítják be. Szerintem Isten nem is igazán bünteti azt, akit szeret, hanem fegyelmezi — és a kettő nem ugyanaz. Az az apa, aki nem neveli és fegyelmezi a gyerekét, szerintem egyértelműen rosszul végzi a dolgát, mert a fejlődésünkhöz ez is hozzátartozik. Szerintem így van ez Istennel is. Ő is beleszól azért dolgokba, aminek a Bibliában hangot is adott.
Emiatt az elfogadása mindig az egyes emberre vonatkozik (személyválogatás nélkül), nem pedig a bűnére. Valahol hallottam egy olyat, hogy Jézushoz valóban jöhetsz úgy, ahogy vagy, de ha odajöttél, többé nem maradhatsz meg olyannak, amilyen voltál — és ez igaz gondolat szerintem.
‘Köszönjük Emese!’ :P
Igen, ez így tetszik nekem. Én is így gondolom. A jó apa fegyelmez, de csak gyerekkorban. Az az apa aki felnőtt korában is fegyelmezni próbálja a gyermekét szerintem problémákkal küzdő apa. Akkor elmondja a véleményét és rábízza a fialányára a döntést. Úgy gondolom, hogy Isten sokkal ritkábban fegyelmez, és többet ad arra, hogy tanuljunk a hibáinkból.
Ha a lányafia rosszul dönt úgyis szív majd eleget, pont arra nincs szüksége, hogy még az apja is szíjat hasítson a hátán, vagy egy kiadós apai prédikációban részesítse.
De ki lát bele igazán az isteni pedagógiába, én biztos nem :D
“A jó apa fegyelmez, de csak gyerekkorban. Az az apa aki felnőtt korában is fegyelmezni…”
Ha a kereszténységben szétnéz az ember, elég sok kiskorú gyermeket látni még. Endinek volt erről egy találó bejegyzése, amit most újraolvastam, és ajánlom a témában: http://endike.blog.hu/2009/01/27/a_hitbeli_felnottsegrol_keresztenyeknek
Talán nem csak a kereszténységben van ez így, de a világban általában.
Ha egy harminc éves még mindig anyuci pici fia akkor azért nem csak az úriember a felelős, hanem anyuci is. Ezt jól leírja endike. De ezt a helyzetet nem lehet úgy megoldani, hogy továbbra is anyuci fiacskája marad. Valamelyikőjüknek meg kell tenni az első lépést, és ez mindkettőnek fájni fog, de jól is járnak vele hosszú távon.
Azt hiszem amiről mi most beszélgetünk, az már spiritualitás.
Amiről norbs ír az a gyerekség-felnőttség más téma mint amiről én írtam. Az ember Istenhez képest sosem fog felnőni, mindig gyerek marad.
Bizonyos értelemben persze Isten szemében is felnő egy hívő, azonban ez esetben épphogy nagyobbak lesznek az elvárások és a fegyelmezés is.
Nem hiszem, hogy Isten átlagos pozíciójában elvárások vagy fegyelmezés által felénk helyezné magát. Akkor nem guggolt volna le hozzánk.
Norbs, úgy tűnik te nem veszed komolyan a Bibliát, Jézust, az apostolokat.
Szabad neked endi.
Szerintem csak másképp látjuk Istent.
norbs, persze hogy szabad nekem, főleg egy olyan világban, ahol a papok áthelyezhetik a pedofil papokat, és amelyik világban ezzel emberek egyet is értenek
tehát még jó hogy szabad nekem
norbs, Jézus azt mondta aki nem hisz a beszédeinek, az máris elkárhozott. ha akarod, ezt úgy is fordíthatod, hogy ha Isten nem létezne, akkor is volna kárhozat, vagyis az emberek elkárhoznának Isten létezése nélkül is. tehát nem Isten önkényesen létrehozott büntetőtábora a kárhozat; nem leszámolás azokkal, akik nem eléggé szolgalelkűen hódolnak neki; a kárhozat egész egyszerűen logikus és kész. már életében is mindenki a kárhozatban van; onnan csak kimenekülni lehet, Jézus vérén át.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a látásmódod ribizlibogyó.
Látom itt már a pedofil papoktól kezdve mindenről volt szó. :)
Én kezdek arra hajlani, hogy a lényeg bármilyen nyelven és bármilyen fordításban változatlan marad!
Ki van ez találva ott fent! :)
Hit, szeretetet, szolidaritás, mások segítése, “amit szeretnéd hogy veled tegyenek, te is azt tedd másokkal”, stb. értékek egyszerűen nem veszhetnek el a fordítások hatására.
Ha valaki nem ezek szerint éli életet, nem hivatkozhat arra, hogy A, B, C, vagy D nyelven, fordításban olvasta a Bibliát…