évforduló 2.0

Ma van két éve annak, hogy 2008. augusztus 14.-én a wordpress keretein belül újra elkezdtem blogolni. Előtte is volt egy próbálkozásom (még a blogol.hu-n), de az formájában és tartalmában teljesen különbözött ettől. Kb. 1-2 év eltelt, miután azt bezártam, míg újra elkezdtem írni. Két év nem túl hosszú idő, de az évfordulók mindig jók arra, hogy megálljon és számvetést tartson az ember.

Ami volt

Az elmúlt két évben sok minden történt a blogon, amire nem is számítottam akkor, amikor elkezdtem. Néhány héttel ezelőtt a letöltések száma átlépte az 50,000-et. Az időközben megszületett 265 bejegyzés között voltak olyanok, amik nagy port kavartak, ilyenkor az átlagos napi letöltés (kb. 80-180) felugrott 550-re. Azóta is ez a rekord. Ugyanez volt a helyzet a Studies oldalon lévő néhány jegyzettel is. Volt olyan, ami minden fennakadás vagy kommentár nélkül született meg, de volt olyan is, ami életem egy olyan szakaszát örökíti meg, ahol nem ment éppen minden rendben. És főképp amiatt, hogy bizonyos elképzeléseim nem haladnak az evangelikál irányzat medrében, ellenvéleményekkel is elég gyakran találkoztam.

A bejegyzésekre érkezett 1,856 komment közül csak elvétve akadtak — de akadtak — olyanok, melyekben közölték, hogy milyen szánalmas alak vagyok (ezt ettől változatosabban megfogalmazva). A többségük azonban olyan visszatérő kommentelőktől származik, akik érdemi hozzászólásai (és ellenvéleményei) által az én gondolkodásom is formálódik. A blog ugyanis ideális esetben olyan, mint egy kreatív és tartalmas beszélgetés, melyben az ember őszintén elmondja a véleményét, és engedi, hogy mások visszajelzései formálják tovább a gondolkodását. A kommentelők közül néhányak blogja a jobb oldali linkek között megtalálható — ők azok, akik véleményére és gondolkodására a leginkább kíváncsi vagyok. Az internetes társaságban volt még két név, akiket külön is szeretnék megemlíteni (norbs és villám). A velük való internetes kapcsolattartás egyszer csak egy tartalmasabb barátsággá változott (nem csak e blog keretei között), melynek során a visszajelzéseik, az őszinteségük és a feltétel nélküli elfogadásuk sokat jelentett a számomra. Köszönet mindazoknak, akik a fenti számokba akár így, akár úgy, de beletartoznak, mert általuk formálódott a blog tartalma és az én jellemem.

Ami van

A jelennel kapcsolatban egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni, ami mostanában a leginkább meghatározza az életemet. Ez pedig az identitás elfogadása. Isten egyszer azt mondta, hogy Ehyeh asher ehyeh — azaz vagyok, aki vagyok. Teljesen tisztában van azzal, hogy ki ő, és ennek megfelelően cselekszik. Jézus pedig megmutatta, hogy a gyakorlatban ez mit jelent. A tökéletes önismerete és elfogadása miatt akkor sem gondolta magát többnek, amikor épp meg akarták koronázni, de ugyanakkor nem érezte magát kevesebbnek akkor, amikor pedig leköpték és elárulták.

Melankolikus és kissé depresszív alkatként sokat töprengtem azon, hogy mi értelme van élni. Nemrégiben bukkantam rá a következő versre, ami változtatott (kissé) a gondolkodásomon: “Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben…” (Deut 8:2, ÚFo). Itt arról van szó, hogy Isten tudja meg, mi lakik az ember szívében. De innentől csak egy rövid gondolati ugrás, hogy megértsük: az embernek is szüksége van rá, hogy megismerje, “mi lakik a szívében”, azaz kialakítson egy egészséges önismeretet. Azóta ezt tekintem az élet egyik céljának: megismerni önmagamat, elfogadni olyannak, amilyen vagyok, és együtt élni magammal. Köszönet azoknak a barátaimnak, akik — akár az interneten, akár a való világban — hozzájárulnak, hogy sikert érjek el az önelfogadásom folyamatában.

Ez természetesen kihatással van a lelkiségemre is. Az ún. “mikrózható” kereszténységtől (a csomagoláson 3 pontban felírják a lényeget, és már mehet is a sütőbe) egyre inkább kezdek az olyan irányzatok felé fordulni, amiket mélyebbnek találok. Az anglikán és az ortodox egyházban néhány teológus, lelkész és szerzetes gondolata és lelkisége sokat segített eddig is a fejlődésben.

Ami lesz

Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Amit szeretnék, az a blog folytatása hasonló formában, mert ez vagyok én. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, az érteni és értékelni fogja az itt lévő dolgaimat, aki pedig nem, az talál majd megfelelőbb olvasmányt magának. Törekedni szeretnék arra, hogy a hétköznapi életben és az internet világában is én én lehessek, álarc nélkül. Ahogyan ez az emberekkel való kapcsolatban megnyilvánul, az pedig igazi művészet, a kapcsolatteremtés és -megőrzés művészete.

Köszönet még egyszer mindenkinek, aki ebben a két évben a blog olvasója volt (vagy lett).

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: életképek

4 responses to “évforduló 2.0

  1. Én vagyok az első…?…aki boldog születésnapot kíván [;<-)) Kívánok még sok-sok áldást Istentől,és még több klassz,szókimondó post-ot,"lájkolást",aktív visszatérő kommentelőt! Köszönöm Infaustus a sok munkát,türelmet amit "beletettél" a Naplód működtetésébe! __§__§___§§§§___§§§§§___§§§§§___§§__§§__
    __§__§___§__§___§___§___§___§____§__§___
    __§§§§___§§§§___§§§§§___§§§§§_____ §____
    __§__§___§__§___§§______§§________§§____
    ________________________________________
    _§§§§§____§§____§§§§§____§§§§§§__§____§
    _§___§__________§___§_______§____§____§_
    _§§§§_____§§____§§§§§_______§____§§§§§§_
    _§___§____§§____§__§§_______§____§____§_
    _§§§§§____§§____§___§§______§____§____§_
    _____________________________
    _§§§§§____§§§§§§___§§__§§____
    _§____§___§____§____§__§_____
    _§____§___§§§§§§_____§§______
    _§___§____§____§_____§§______
    _§§§§_____§____§_____§§_____

  2. (¯`´•.¸(¯`´•.¸ ¸.•´´¯)¸.•´´¯)
    •.¸(¯`´•.¸ I¸.•´´¯)¸.•´´¯)
    .¸(¯`´•.¸HAPPY¸.•´´¯)¸.•´´¯)
    (¯`´•.¸(¯`´•.¸BIRTH-(¯`´•.¸¸.•
    ¸.•´´¯)(¯`´•.¸DAY¸.•´´¯)¸.•´´¯)
    (¯`´•.¸(¯`´•.¸¸.•´´¯)¸.•´´¯)
    ´´¯)(¯`´•.¸¸.•´´¯)(¯`´•.¸(¯`´•

  3. További boldog és sikeres blogolást kívánok!

    “A kommentelők közül néhányak blogja a jobb oldali linkek között megtalálható — ők azok, akik véleményére és gondolkodására a leginkább kíváncsi vagyok. ”

    Most sértődjek meg? :)
    Nyugi, nem fogok. Csak viccelek.

    Jó látni aktív, keresztény értékrendű blogokat. Így mindenképpen a folytatását kívánom a munkádnak.