önismeret

Találtam két idézetet az önismerettel kapcsolatban, ami megragadott. Az első a Zsoltárok könyvéből származik, és az írója biztosan nem az önismeretre gondolt, amikor megírta. Ha jobban belegondolok, azonban mégis úgy vélem, hogy önmagunk megismerése olyan, mintha egy mély tengeren hajóznánk, ahol hol hullámokkal és viharokkal kell szembenéznünk, hol pedig Isten csodáit láthatjuk meg. De Isten segítségével végül olyanná válunk majd, amilyennek ő megálmodott minket (ezt máshol a Biblia úgy fogalmazza meg, hogy hasonlóvá válunk Krisztushoz).

A második idézet Tapolyai Emőke egyik előadásából származik. Ő egy keresztény pszichológus, és nagyon érdekes gondolatai vannak az életről, énképről, Istenképről stb. A honlapjáról az előadásai ingyenesen letölthetők és meghallgathatók. Íme tehát a két idézet:

“Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az ÚR tetteit,  csodáit a mélységes tengeren. Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért! Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében” (Zsolt 107:23-32, ÚFo).

“Értékes vagy azért, aki vagy. Igen, ezt nagyon nehéz elhinni, de Istennek pont úgy vagy értékes, ahogy vagy, és azért, aki vagy, nem pedig azért, hogy mikor, hol, mit tehetnél érte. Ezt a szolgálati mániások figyelmébe ajánlom. Isten nem azért szeret téged, és nem azért vagy értékes neki, hogy mikor, mit és mennyit tudsz megtenni érte, hanem azért, aki te vagy. Istennek az a terve és az a vágya, hogy megpihenjünk nála, nem pedig az, hogy reggeltől estig az ő bólogatásáért lihegjünk. Felejtsd el! Isten nem a lihegő keresztényeket keresi. Nem a piros pontokat gyűjtőket. Isten azt szeretné, hogy végre egyszer megpihenj nála” (Tapolyai Emőke).

Advertisements

12 hozzászólás

Kategória: idézetek, pszichológia

12 responses to “önismeret

  1. endike

    Amit a piszológus ír, arra megint csak azt tudom mondani, hogy Jézus nem így beszélt. Van, akinek így beszélt, de nem mindenkinek.

  2. ribizlibogyó

    Tegnap egy órát végighallgattam a Félelem és szorongás előadásból. Nagyon szépen köszönöm a linket, mert jobb, mint amire számítottam. :)

  3. infaustus

    Endi, Jézus soha nem mondta senkinek, hogy végezzen el egy munkát, és majd ezzel elnyeri Isten tetszését.

  4. ribizlibogyó

    A múltkor beleakadtam egy könyvbe a könyvtárban: Tapolyai Mihály: A zsarolás. Kicsit belelapoztam, érdekesnek tűnt, de mást akartam kivenni. Most eszembe jutott, hogy a linked miatt újra megnézzem – hát valaki nem ellopta? :) (Na persze ez sajnos, meg szomorú, de mégis elképesztő, hogy még keresztény pszichológusok könyveit is lopják). Valahogy nyilván kapcsolódik Tapolyai Emőkéhez. Az édesapja?

  5. Az apja pszichiáter.

  6. Xenia

    Biztos van ilyen időszak is, amikor az embernek megpihenésre van szüksége, különösen ha “pirospontokat gyűjtő” háttérből jön. Viszont alapvetően nem pihenésre hívott el minket az Úr.
    A lényeges különbség szerintem az, hogy nem azért végezzük az Úr munkáját, hogy elnyerjük Isten tetszését, hanem azért végezzük, mert elnyertük Isten tetszését. (nem érdemeltük ki, és nem is érdemelhetjük ki semmivel, de hálásak vagyunk neki, szeretjük, és ezért szolgáljuk)

  7. ribizlibogyó

    Öööö…….lehet, hogy ez szemétség, bűn és önzés a részemről, de egy ideje csak olyasmit “csinálok”, amit élvezek, ami engem is felüdít, amit egy csöppet sem érzek tehernek. Sokáig nem így volt, és nyilván később sem így lesz; most egyelőre, egy ideje így van. És az a furcsa benne, hogy elképesztően sok alkalmam van Istenről beszélgetni, segíteni, miközben mindezt szórakozásként, direkt élvezetként és pihenésként élem meg. Valahogy az egész csak úgy jön. Egyáltalán nem állítom, hogy ennek így kell lennie. Az is nagyon jó és hasznos, sőt nyilván sokkal inkább gyümölcsöző, ami terhes, aminek nagy ára van. De azért jó az is, ami direkt pihentető és üdítő.
    Igaz az, hogy: “Aki mást felüdít, maga is üdül”. Még akkor is, ha más felüdítése kínos. Pl. nekem a legterhesebb az volt, amikor pár hónapig egy teljesen demens és a halál szélén álló, leépült, súlyos betegekkel teli öregotthonba jártam be “beszélgetni” (gyakorlatilag semmit sem értettek már meg). Azt éreztem, mintha tényleg a keresztet cipelném, olyan kínos volt. Viszont – épp abban az időben el voltam tiltva a közösségi alkalmaktól, de azokkal, akik szintén bejártak az öregothonba, rendszeresen összejöttünk imádkozásra, beszélgetésre, így nem maradtam közösség nélkül. Tehát mindennek van haszna, a fájó teher is képes üdíteni.
    Őszintén szólva még csak az se jut eszembe, hogy mindezt azért teszem, mert elnyertem volna Isten tetszését. Egyszerűen csak szórakoztató. Kiélhetem a közlésvágyamat, miközben én is sokat tanulok másoktól. Nagyon érdekes kérdéseket tesznek fel és nagyon érdekes dolgokat mesélnek. Nem azt mondom, hogy nem tudnék elképzelni még ennél is jobb szórakozást, de ez is nagyon jó. És főképp azért, mert nem szorulok másra, hogy miatta jól érezzem magam. Magamat is elszórakoztatom. Amíg úgy éreztem, rászorulok valakire a lelki elégedettségem miatt, addig gyakran voltam ingerült, frusztrált, hisztis. Ámbár, ami azt illeti – nem hiszem, hogy ezek a korszakok kikerülhetők lennének. A depresszióra, levertségre, sírásra, kétségbeesésre vagy épp a fortyogásra is szükségem volt, minden helyzet tanulságos. Most épp ez van, de majd lesz más. Rögtön senki sem csinálhatja a dolgait jól.

  8. “lehet, hogy ez szemétség, bűn és önzés a részemről, de egy ideje csak olyasmit “csinálok”, amit élvezek, ami engem is felüdít, amit egy csöppet sem érzek tehernek. Sokáig nem így volt, és nyilván később sem így lesz; most egyelőre, egy ideje így van. És az a furcsa benne, hogy elképesztően sok alkalmam van Istenről beszélgetni, segíteni, miközben mindezt szórakozásként, direkt élvezetként és pihenésként élem meg. Valahogy az egész csak úgy jön. Egyáltalán nem állítom, hogy ennek így kell lennie.”
    – pedig ennek pontosan így kell lennie. ez az optimális helyzet. csak olyan munkát, tevékenységet végezz, amiben örömödet leled, ami feltölt!
    (és szerintem felejtsd el ezt az önostorzást, azt a szót, hogy “bűn” – ez csak egy keresztény kreáció. nincs olyan hogy bűn, maximum: információ hiányában hozott hibás döntés.)

  9. guyana

    Jaguarsoul!
    Ez nagyon szép lenne, ha így lenne, de amiről te írsz, az a tévedés, és nem a bűn fogalma.

    “nincs olyan hogy bűn, maximum: információ hiányában hozott hibás döntés.)”

    Mindannyian követünk el bűnt, és itt nem a büntetőjog a mérce.

  10. endike

    az információ hiánya is lehet az egyén felelőssége, sőt…
    még az állami jogban sem abszolút mentség ez, Istennél se…
    a lelkiismeret meg szinte mindig mondja hogy “valami nem stimmel, ennek utána kéne néznem” – csakhogy a bűnös ember nem hallgat a lelkiismeretére

  11. ribizlibogyó

    Tudom, semmi köze semmihez, de találtam egy oldalt, ahol Tapolyai Emőke exférjének is vannak tanításai: http://www.vadaszrepulok.eoldal.hu/oldal/szabo-levente-tanitasok