Joseph Smith fordítása

Joseph Smith

Abban az esetben, ha valaki olyan felekezetet alapít, mely alapjaiban tér el az ortodox keresztény tanításoktól, idővel szükségszerűvé válik, hogy saját bibliafordítást is készítsen. Enélkül sok esetben lehetetlen megvédeni és bizonyítani saját nézeteiket, mert az eredeti alapszövegekben (héber, arám, görög), ill. a közismert fordításokban nem az szerepel. Természetesen az ilyen fordítások nem lesznek sem hitelesek, sem meggyőző érvényűek a felekezetközi vitákban, de arra alkalmasak, hogy az adott közösség tagjait hamis mi-ismerjük-az-igazságot-egyedül tudatba ringassák.

Ezzel a céllal született meg a magyar nyelvterületen talán kevéssé ismert ihletett fordítás, amit Joseph Smith, a mormon vallásalapító készített. Az Utolsó Napok Szentjei hitvallásának nyolcadik pontja kimondja: “Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, mindaddig, amíg helyesen fordítják; azt is hisszük, hogy a Mormon Könyve is Isten szava”. Mivel úgy vélték, hogy a Biblia szövegét meghamisították, megrontották, ezért szükséges volt, hogy egy új fordítást készítsenek. Ezt a munkát végezte el Joseph Smith.

Saját elmondása szerint maga Isten jelölte ki őt, hogy egy új, és ihletett fordítást készítsen (ld. Tanok és Szövetségek 45:60-61, 76:15, 90:13). A Mormon Könyvével és az egyéb mormon szentírásokkal, valamint az ihletett fordítással kapcsolatban is hangsúlyozzák, hogy Joseph Smith tanulatlan, iskolázatlan ember volt (amit Jehova Tanúi elrejteni igyekszenek, azt a mormonok büszkén vállalják). Ezzel kívánják a könyvek hitelességét megadni, hiszen Isteni sugalmazás nélkül egy ilyen tanulatlan ember nem lett volna képes az ősi szövegeket lefordítani. Ha azonban kritikus szemmel nézzük a fordítását, akkor az iskolázatlan voltát egyből máshogy fogjuk értékelni.

Több évvel a bibliafordítás előtt készítette el a Mormon Könyvét, ami az egyházuk legfontosabb szentírása (arról szól, hogy a babiloni fogság előtt zsidók vándorolnak ki Amerikába, ahol egy zsidó társadalmat hoznak létre; Jézus pedig a feltámadása után náluk is megjelenik, és evangelizál). A bevezetője elmondja, hogy ez “a világon a legtökéletesebb könyv” (1991-es kiadás), ám ezt később kicsit finomították, így: “…a leginkább hibátlan könyv a földön” (2007-es kiadás). A lényeg ettől függetlenül nem változott, hisz a bevezetés szerint Jézus szavait hibák nélkül tartalmazza. Beleolvasva könnyen észrevehető, hogy sok esetben egész fejezeteket “másolt át” Smith a King James Versionből, így a Biblia és a Mormon Könyve leírása szó szerint megegyeznek. Pontosan ezért érdekes Smith fordítása, ugyanis azokon a helyeken, ahol a Bibliát kijavítja, hibásnak tünteti fel a Mormon Könyvét is, amit szintén ő maga fordított néhány évvel korábban isteni sugalmazásra. (Ld. pl. a Mt 6:35-37-et, amit idéz a 3Nefi 13:25-27 — és mindkettőt korrigálja az ihletett fordításban Smith a Máté evangéliumáról készült megfogalmazással). Joggal merül fel a kérdés: ha a Mormon Könyve tökéletes, és az idők folyamán nem hamisították meg a szövegét, akkor miért kellett korrigálni? (Nem csak a Smith-fordítás, hanem a későbbi kiadások is változtattak a szövegén.)

Ezen kívül vannak olyan szövegek, ahol egyszerűen rosszul fordít. A Gen 8:20-21 szerint Isten megérezte az özönvíz után Noé áldozatának illatát, és úgy döntött, többé nem pusztítja el a földet árvízzel. Smith szerint azonban Noé érezte meg a saját áldozatának illatát, és ezért imádkozott Istenhez, hogy ne pusztítsa el a földet. Más helyeken további kiegészítéseket fűz a szöveghez (pl. Gen 1. fejezet, vagy Jn 1. fejezet). De Smith odáig elment, hogy egyes források szerint a fordítása egy későbbi kiadása még róla is tartalmaz egy próféciát. Érdemes még az Ézs 14:12-ben a Lucifer nevet megemlíteni, ami egy középkori félrefordítás miatt keletkezett. Erről Smith még nem tudhatott az 1800-as években, így a fordításába (és a Mormon Könyvébe is) szolgain belemásolta a nevet, ami azonban eredetileg nem szerepelhetett volna a szövegben, ha csakugyan Isten ihleti.

Összefoglalva tehát, Smith munkája olyan fordítás, mely (1) magának isteni sugalmazottságot tulajdonít, (2) de ugyanakkor konfliktusba került a szintén isteni ihletésből származó egyéb mormon szentírásokkal, (3) és magával a Bibliával is. Talán ez az oka annak, hogy a mormon misszionáriusokkal folytatott beszélgetések során magyar nyelvterületen inkább a Károli fordítás, angolul pedig a KJV kerül elő a hivatalos mormon fordítás helyett.

15 hozzászólás

Kategória: bibliafordítás

15 responses to “Joseph Smith fordítása

  1. endike

    húú milyen lyóképű, kár hogy nincs diplomálya!

  2. A legjobb érv a Luciferes, ezt tudnám mormonként a legnehezebben magyarázni.

    Csak az a gond, hogy ma szerintem az embereket nem lehet meggyőzni észérvekkel szinte semmiről. Szubjektíven, élmények és benyomások alapján élnek, az érvek legfeljebb utólag jönnek életük igazolására.

  3. infaustus

    Sok esetben egy felekezet elfogadása során nem állnak a rendelkezésükre az embereknek az észérvek, csak a szirupos máz. Amikor ezzel már kondicionálták a tagokat, akkor már az észérveket se tudják megfelelő tárgyilagossággal értelmezni. Sajnos…

  4. xyz

    http://socrates58.blogspot.com/2008/05/catholic-resources-on-mormonism.html Catholic Resources on Mormonism ;)

    Felhasználandó érvek :-)

  5. Infaustus írja: >>”Joggal merül fel a kérdés: ha a Mormon Könyve tökéletes, és az idők folyamán nem hamisították meg a szövegét, akkor miért kellett korrigálni? (Nem csak a Smith-fordítás, hanem a későbbi kiadások is változtattak a szövegén.)”<< A mormon olvasók tiszteletére legyen írva: nem fenyegetőztek,nem kérték ki maguknak a post tartalmát. Legalábbis nyilvánosan. Vajon email-ben kifejezték véleményüket?

  6. infaustus

    E-mailben sem. Nem hiszem, hogy túl sok mormon olvasná a blogomat. :]

  7. Köszönöm. Fura dolog…tudomásom szerint nincs tiltva nekik a kritikai írások olvasása. Persze,annak örülök,hogy nem fenyegetőztek.

  8. Ajánlottam a postot az Alfa-Omega keresztény fórum “mormon” topikjában: http://www.alfa-omega.hu/forum2/index.php?topic=762.15

  9. infaustus

    Igen, láttam már én is. Azt hiszem, egy korábbi bejegyzésben utaltam is rá.

  10. Haho

    És mi a véleményed a revideált szövegről? Mennyiben találod jobbnak az 1990-eshez képest?

    Itt van a rómaiakhoz írt levél is:

    Click to access mbta_rom_probakiadas_doc.pdf

    Így talán jobb összehasonlítást lehet végezni.

  11. infaustus

    Hogy őszinte legyek, egyelőre csak Mózesbe tudtam beleolvasni, de abban túl sok különbséget nem láttam. A római levélbe is belenéztem, de nem hasonlítottam össze versenként az 1990-essel, de ha lesz hozz egy kis kedvem és időm, akkor megteszem. :]

  12. Úgy érzem helyénvaló, hogy egy “mormon” is hozzászóljon a disputához.
    Néhány dologra szeretném csupán felhívni a figyelmet, a teljesség igénye nélkül:

    1. A “Joseph Smith Fordítás (JSF)” nem “bibliafordítás” abban az értelemben, ahogyan azt általában megszoktuk. Nem fordítástudományi munkásság eredménye, hiszen nem is eredeti szövegek a forrásai, hanem a Biblia eleve angol nyelvű Jakab Király fordítása (King James Version). A JSF (ahogyan azt magáról ki is jelenti) ihletett szövegeket tartalmaz, amelyek a Biblia egyes szakaszainak olvasásához kapcsolódóan új kinyilatkoztatásként érkeztek a prófétához. Ebből következően a JSF nem a Biblia valamely közismert változata helyett, hanem a mellett használatos, külön szentírás. Joseph Smith nem “javítja a bibliát”, nem cserél ki valamit, valami másra, hanem egy szöveghez kapcsolódva, ami önmagában is értékes, új isteni sugalmazásra kapott gondolatot ad hozzá új szentírásként, valami olyan dolgot ami most vált fontossá. A mormon szentírásgyűjteményben a teljes eredeti Jakab Király változatú Bibliát (Ó- és Újszövetséget), a Mormon Könyve teljes szövege, majd a Tan és Szövetségek teljes szövege, majd a Nagyértékű Gyöngy teljes szövege követi. A JSF azon szövegrészei, amelyek a King James szövegétől eltérnek a Nagyértékű Gyöngyben vannak elhelyezve, pontos kereszthivatkozással, indexeléssel és kalauzzal ellátva, hogy a szentírásgyűjtemény bármely részét olvasva mindig megtalálhassuk a témához kapcsolódó összes egyéb szentírásrészletet.

    2. Joseph Smith próféta nem szorul védelemre, hiszen a tanításai, művei, életműve, munkássága és tanúbizonysága (amelyet 1844-ben vérével és életével pecsételt meg) önmagáért beszélnek. Hasznos azonban tudni, hogy kinyilatkoztatásainak írott változataiban (amelyek a szentírás-gyűjteményeinkben szerepelnek) azokat a szavakat, kifejezéseket és fogalmakat használta, amelyek kortársai számára közérthetőek voltak. Egy bibliaolvasás közben kapott inspiráció lejegyzésekor miért kellett volna tekintetbe vennie, hogy az eredeti ősszövegek milyen szavakat használtak?! A Lucifer (fényhozó) szó ebben az időben egyértelműen és közismerten utalt arra a személyre aki bukása után ördögként vagy sátánként ismert, Joseph Smith tehát bármilyen ihletett fordítás, vagy inspirált kinyilatkoztatás, vagy beszéd, tanítás (…) kapcsán nyugodtan használhatta ezt a szót, ennek a személynek a megjelölésére.

    3. A mormon teológiai gondolkodás fontos része, hogy amit tanítunk annak az összes szentírással összhangban kell lennie. Ha valaki két látszólag egymásnak ellentmondó szentírásrészletet talál és mindkét szentírás hiteles, akkor nem arról van szó, hogy Isten tévedett, vagy nem tudja mit beszél, hanem azt, hogy az olvasó nem értette meg, hogy mit mond a szentírás, így tovább kell tanulmányoznia azt a kérdést a szentírásokban is és imádkoznia is kell róla, hogy végül megérthesse, megkapván Krisztus Világosságát. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a szentírásgyűjteményekben található szentírások különböző időkben és nagyon különböző szituációkban adattak. Isten mindig azt akarja, hogy a “hegy” felé haladjuk, de ha történetesen jobbra állunk a hegytől, akkor azt kell mondania a szentírásnak, hogy “balra menj!”, ha pedig balra tértünk el az igaz úttól, akkor azt kell mondania, hogy “jobbra menj!”. Aki ezeket utólag olvasva ezt úgy értelmezi, hogy Isten egyszer jobbra másszor balra küldte az embereket, tehát valamelyik szentírás hamis (sic!), az egyáltalán nem érti, mit jelent az, hogy szentírás.

    4. Könnyen belátható, hogy ha több szentírást fogad el egy közösség, akkor nem tágabb, hanem szűkebb mozgástér marad az alaptalan emberi filozofálás számára. Szeretném felhívni a figyelmet az ószövetségi szentírások közül a 82. zsoltárra, vagy a 45. zsoltár 7-8 versére, amikkel a történelmi keresztény teológiák általában nemigen tudnak mit kezdeni, a mormon szentírások fényében azonban teljesen világosak és teljesen összhangban vannak a Biblia összes többi részével.

    5. A mormon egyháztagok számára nincsenek megfogalmazva intellektuális tilalmak. Amikor a prófétát megkérdezték arról, hogy hogyan tudja ilyen eredményesen és hatékonyan vezetni a népét, azt válaszolta, hogy helyes alapelveket tanítok nekik, és ők elvezetik magukat. Ez a mai napig így van az Egyházban, ezért becsüljük annyira a szabad akaratot, önrendelkezést és ezért tudunk megbecsüléssel fordulni a más hitet vallók felé is.

  13. infaustus

    Sajnos úgy érzem, hogy a közös nevezőre nehezen tudunk eljutni. Ugyanezt tapasztaltam a mormon misszionáriusokkal való többszöri beszélgetésekben is. Más alapon állunk, és máshogyan közelítjük meg a kérdést. Te minden áron azt szeretnéd bebizonyítani, vagy legalábbis elfogadtatni, hogy Smith újabb kinyilatkoztatásokban részesült. De én ezeket nem fogadom el, mert teológiailag ellentmondanak a Bibliának.

    Másrészt meg mi lenne velünk, ha minden ilyen “prófétának” elhinnénk, amit mond? Miért lenne hitelesebb, amit Smith állít, mint amit Russell tanított? Mindkét “prófétát” milliók követik. És a sort folytathatnánk. Minden ilyen, próféta-alapította közösségnek megvannak a saját kategóriái, melyek mentén magyarázza és igazolja a meglétét. És egyiket sem tudom hitelesebbnek tekinteni a másiknál. A magam részéről a reformáció elvéhez tartom magam ilyen téren: Sola Scriptura.

  14. Én csupán annyit szeretnék ha látnád, hogy mormonnak lenni nem feltétlenül az elmebetegség egyik tünete. Hogy számunkra a hitünk és vallásunk tanításai ésszerűek is, nem csupán jók, hasznosak és értékesek. Szeretném ha látnád, hogy nem vakon követünk valami “rózsaszín ködöt”, hanem szilárdan állunk a valóság talaján és őszintén keressük Istent.

    Nem érzem feladatomnak, hogy elfogadtassam veled Joseph Smith prófétai elhívottságát, és az sem lehet célom, hogy téged vagy bárki mást “megtérítsek”. Megtérni, bizonyságot szerezni, hitem szerint csak a Szentlélek által lehetséges, amihez az ima, esetleg a böjt, a bűnbánat, a “szívbéli változás” vezet.

    Én magam 5 évvel ezelőtt még meggyőződéses ateista voltam, aki bár sokféle vallás tanításai iránt érdeklődött, érdeklődése csupán intellektuális természetű volt. Számos vallás tanításait igyekeztem megismerni, de idegenek, élettelenek, halottak voltak számomra. Általuk nem tudtam közelebb jutni Istenhez. A mormonizmus tanítása egy váratlan katarzis volt. Így is fel lehet fogni?! Így is lehet érteni?! Ennek ilyen következménye is lehet?! Hirtelen a bibliai szövegek értelmet nyertek. És amikor végül imádkoztam, megkaptam a választ. Ez a válasz személyesen nekem szólt és hálás vagyok érte. Egy szabadon gondolkodó, kritikus, kiváncsi, de hitben erős és összetartó vallási közösség tagja lettem, amely sok áldást hozott az életemben. Fél évvel a keresztelőm után szüleim is megkeresztelkedtek, 2 év múlva a testvérem is, kicsit később az unokahugom és végül a feleségemet is az egyházban ismertem meg. A hit nagyon megerősítette családi kapcsolatainkat is (amik persze azt megelőzően is nagyon jók voltak).

    A reformációt én magam is értékes szellemi áramlatnak tartom, amely megnyitotta a kaput a középkor sötétségéből a világosság felé.
    A Sola Scriptura mellett azonban még másik 4 “Egyedül” is volt. Ezek közül most a Sola Fide-re szeretnék utalni, hogy egyedül hit által üdvözülünk, mert a hit az a motiváció, amely a helyes cselekedetekhez vezet minket. És a helyes cselekedetek azok, amelyek igazán fontosak, hiszen nélkülük a hit is “megholt ő magában” (Jak. 2:17).

    A Sola Scriptura fontos elv volt abban a szituációban amikor keletkezett (maga az elv ugyan nem biblikus gondolat, de azért még szerintem is ésszerű). A Sola Scriptura akkor azt jelentette, hogy vessük el azt a töménytelen dogmát és hitvallást, amely a zsinatok sokaságán hatalmi harcokban, Istentől távol keletkezett és térjünk vissza a tiszta forráshoz, az isteni kinyilatkoztatásokhoz, a szentírásokhoz.

    A tiszta forrás, a “Sciptura” nem más, mint az Istentől jövő kinyilatkoztatások gyűjteménye, amelyet a próféták sora jegyzett le és amely szentírássá vált. Ha a prófétákat és apostolokat elveted, akkor a szentírást és az isteni kinyilatkoztatást veted el.
    Miért inkább próféta Ézsaiás, mint Ezékiel? Miért inkább Mózes, mint Ámós, vagy keresztelő János?

    1 Kor. 1,12
    “Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. ”

    Sola Scriptura. De melyik?
    Miért a Károli Biblia, miért nem csak a Tóra, vagy talán a Korán, vagy a Bhagavad-Gita, vagy a Védák, vagy a zend Aveszta vagy bármi más? Luther vagy Kálvin mennyivel igazabb “próféta” mint Mohamed? Hogyan döntöd el?

    Végül egyedül Isten segítségével, imával és személyes kinyilatkoztatással döntheted el Te is, hogy honnan szól hozzád az Úr.

    Hogy miért fontosak nekem az élő próféták?

    Erre a Biblia maga is megadja a választ:

    Ámós. 3:7
    “Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. ”

    A próféták mindig a saját koruk problémáiról a saját kortársaikhoz szólnak. Az ősiek szavai számunkra is értékesek lehetnek persze, de általuk nem szól az Úr az internet, vagy az adósságcsapda vagy a kábítószerek veszélyeiről. Erről egy mai próféta szólhat, akit az Úr ma inspirál, aki a mai éhezőket látja, aki a mai mozgássérülteket, a mai megalázottakat ismeri.