A Templom megtisztítása

Mind a négy evangélista beszámol arról az eseményről, amikor Jézus a jeruzsálemi Templomból kiűzi az árusokat és a pénváltókat (Mt 21:12-13, Mk 11:15-17, Lk 19:45-46, Jn 2:13-25). Maga a történet azonban felvet bizonyos kérdéseket. A szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács) Jézus szolgálata végére helyezik az eseményt, és ennek megfelelően írásaik vége felé található a beszámoló. Náluk akkor történt ez, amikor Jézus közvetlenül a kivégzése előtt felmegy Jeruzsálembe. Ezzel szemben János rögtön a könyve elején, Jézus szolgálata kezdetén számol be a történtekről. Az előbbi három beszámoló csak egy-két vers erejéig emlékezik meg róla, míg János egy hosszabb szakaszt szentel az eseménynek.

Az egyik magyarázat az eltérésre az, hogy Jézus kétszer is megtisztította a Templomot, egyszer a szolgálata kezdetén, egyszer pedig a végén. Átolvasva azonban a párhuzamos szakaszokat, valószínűsíthető, hogy ugyanarról az eseményről van szó, amit a szinoptikusok és János eltérő időszakra helyeznek.

Itt kell megjegyezni az evangéliummal, mint műfajjal kapcsolatban, hogy az nem életrtajz. Teológiai elbeszélések, melyeknek megvannak a sajátos súlypontjai, amit Jézus személyével kapcsolatban szeretnének kiemelni. Ennek megfelelően az eseményeket, ill. Jézus tanításait annak megfelelően válogatják és írják le, amely leginkább megfelel a céljaiknak. És ismételten, a céljuk nem egy pontos időrendben történő beszámoló volt, hanem Jézus személyének más-más oldalról történő bemutatása. Ennek megfelelően észrevehetjük azt is pl. hogy Máté a Hegyi Beszéd tanításait egy helyen, három fejezeten keresztül írja le, míg Lukácsnál ugyanazok a tanítások az írásában elszórva találhatók meg. Olyan ez, mint azok a filmek, amelyek az idősíkok között többször is váltanak, hogy bizonyos események jelentőségét jobban ki tudják hangsúlyozni (pl. Bábel, 21 gramm, Ponyvaregény).

Szerintem ez a helyzet a Templom megtisztításának történetével is. A szinoptikusok Jézus élete végére teszik a történetet, és valószínűleg ekkor is történt. János viszont gyakorlatilag ezzel kezdi Jézus munkásságát, és ennek nyilván van teológiai jelentősége. Sytka írt János evangéliumának szerzőségéről, én csak annyit jegyeznék itt meg, hogy ugyan az az apostol írta, mint a Jelenések könyvét. Ezt megértve közelebb kerülhetünk a miérthez — ahhoz, hogy miért változtatott János az időrenden. Az írásában Jézus első két nyilvános cselekedete a kánai mennyegzőn való részvétel és csodatétel, valamint a Templom megtisztítása. A Jelenések könyve (vagyis megint csak János apostol) beszámol arról, hogy második eljövetelekor az első események, melyekben aktívan részt fog venni, a “Bárány mennyegzője”, valamint Isten Templomának (egyházának) a megtisztítása lesz (ld. Jel 17-20. fejezetek).

Valószínűsíteném, hogy a tényleges esemény Jézus élete vége felé történhetett (már csak a 3:1 arány miatt is). Erről azonban János (mint sok más kérdésről is) eltérő módon számol be — ezzel neki komoly teológiai mondandója van. Nevezetesen az, hogy megalapozza Jézus második eljövetelekor bekövetkező eseményeket, és párhuzamot állítson fel az első és második eljövetel között. Az ilyen írói szabadságon nem kell meglepődni, sem hiteltelennek vagy pontatlannak tartani, mert az evangélium, mint műfaj, magában hordozza ennek lehetőségét. Az adott kor történetírása eltért a maitól. Ma inkább az események lineáris leírását tartják többnyire fontosnak, akkoriban viszont a jelentőségükre fektették a nagyobb hangsúlyt. Ennek megfelelően válogattak, átcsoportosítottak, hogy még inkább kifejeződjenek a lényeges kérdések. Ha ebbe jobban belegondolunk, észrevesszük, milyen zseniális rendezői, szerkesztői, írói módszert alapozott meg ezzel az ókori történetírás.

Advertisements

3 hozzászólás

Kategória: teológia

3 responses to “A Templom megtisztítása

  1. Alapos, helyes meglátások! János evangéliuma szerkezetileg abban (is) erősen különbözik a szinoptikusoktól, hogy elég hamar leszűkíti a fókuszt Jézus életének végére: hosszan tárgyalja az utolsó vacsorát és az utána elhangzottakat, a főpapi imát, majd halálát és feltámadását.
    Teljesen jó meglátás az is, hogy az evangéliumok nem életrajzok, nem ez a céljuk és ezt talán Lukács írja le legjobban. Evangéliumi harmóniának nevezik azokat az összeállításokat, melyek megpróbálják a négy evangéliumból “összeollózni” Jézus életét, amennyire lehet.
    De maguk az evangéliumok más és más céllal és valószínűleg más célközönségnek lettek szánva.
    Lehet, hogy erről még én is írok tovább a blogomban, mert nagy a káosz a fejekben – sajnos sokszor a keresztényekében is… :-)

  2. endike

    Jaj, a Ponyvaregény az olyan zavaros egy film, nem is értem minek csinálnak ilyen filmeket. Összevissza történik benne minden, van olyan hogy már meghalt valaki és utána megint szerepel.
    Sokkal jobban szeretem a Barátok Köztöt vagy a Győzikét, azon teljesen érthető, világos, normális filmek. Jaaj, de jó volt a 23492385. rész is, emlékszetek amikor a Pista majdnem összejött a Julcsival? Húú, nektek az tetszett az a rész? Húú remélem a mai rész is izgalmas lesz!
    ;)

  3. Az előttem szólókhoz csupám annyiban csatlakoznék, hogy az evangéliumot sokszor nagyon-nagyon igazságtalanúl közelitik meg más tudomány ágak művelői.
    A fizikusok, biológusok, szociológusok, és még sorolhatnám, számtalanszor az általuk feltett kérdésekre a teljes igazságot akarják kihámozni belőle. S ha nem találnak ott ilyen válaszokat, akkor már rögtön valótlannak állitják be az Irást. Ez igazságtalan.
    Nem tudom mit szólnának mondjuk a biológusok, ha azzal érvelnék egy vitában, hogy: A fajok eredetében nem találtam semmilyen megoldást a családi problémáimra, s ezért azt komolytalannak tartom. Azt mondanák, mivel nem erről szól, ezért nem találhatom meg benne a választ.
    Ezt a fajta obiektiv józanságot jó lenne tapasztalni a Bibliával szemban is…