János 12:1-11

Néhány évvel ezelőtt a MEKDSZ szervezett egy evangélizációs kampányt az egyetemeken János evangéliumával. Minden diákkör (így mi is) kialakította a saját programjait, és közben adtunk az érdeklődőknek egy példányt a frissen kiadott, és igencsak dekoratív János evangéliumából. Erre készülve több tucatszor elolvastam János írását, és ekkor szerettem meg igazán.

Azóta úgy alakult, hogy gyülekezetben erről a könyvről beszélek fejezetről fejezetre, és épp a Jn 12:1-11-hez értünk. Kezdettől fogva az egyik kedvenc történetem az üzenete (legalábbis amit nekem mond) és a szereplői miatt is. Úgy gondolom, hogy a valódi, Jézushoz hű keresztény élet három fontos alappillérét mutatja be a főszereplőkön (Lázár, Márta és Mária) keresztül, nevezetesen a bizonyságtételt, a szolgálatot és az imádatot. Azonban a történet nem a már ismert, erőltetett módon mondja el, hogy kötelesek vagyunk Jézusról beszélni, másokat szolgálni, Istent pedig imádni. Egyszerűen csak bemutatja a főszereplőket, akiknek más-más temperamentumuk van, és az egyes jellemzők természetesen, spontán módon fakadnak a jellemükből.

Lázár pl. úgy jelenik meg, mint egy csendes figura, aki nem sokat beszél, és nem is nagyon tesz-vesz a jelenetben. De nem is kell neki, nem is erőlteti senki. Nem úgy viselkedik, ahogyan egy keresztény hittérítőtől elvárná az ember. Tulajdonképpen azt is megkockáztatnám, hogy semmit nem tesz az egész vacsora ideje alatt, mint Jézussal egy asztalnál ül. Mégis miatta hisznek sokan Jézusban, és őt akarják megölni Jézussal együtt.

Márta eleve egy nagyon aktív, mindig szorgoskodó teremtés. Elképzelni sem lehetne őt úgy, hogy egy helyben üljön. A lényéből fakad az, hogy tegyen másokért, szolgáljon nekik. A történet mégsem hangsúlyozza túl a szolálat(a) jelentőségét, hanem egyetlen kurta mondattal emlékezik meg róla. Ma többnyire a szolgálathoz nem így állnak hozzá. Olyasvalami az, amit csinálni kell, amitől valaki jó keresztény lesz. De Márta, mint a szolgálók előképe, nem ilyen — ő egyszerűen azt teszi, ami a személyiségéből fakad.

A kedvencem pedig Mária, az a nő, aki folyton Jézus lábai előtt üldögél (Lk 10:39, Jn 11:32, Jn 12:3). Semmi más nincs róla leírva a Bibliában, csak az, hogy bármilyen helyzetről volt is szó, ő Jézus lábai előtt volt. Most pedig az imádatát olyan bőkezű és őszinte módon fejezte ki (drága kenet, saját haja), amit egyesek rossz szemmel néztek, de Jézus viszont nagyra értékelt. Ez részéről olyan imádati mód volt, amin nem kellett erőlködnie, nem más noszogatta, hogy csináljon már valamit, hanem egyszerűen megtette, amit előre elhatározott, és ami a szívében volt.

A bizonyságtétel, a szolgálat és az imádat három fontos területe az életünknek. De a Biblia más képet fest róla, olykor ellentéteset az elterjedt keresztény gondolkodásmóddal. Az utóbbi esetében elvárás, hogy beszélj Istenről, szolgálj másokat, és imádd Istent. A Biblia viszont úgy mutatja be mindhárom jellemzőt, mint ami teljesen személyre szabott lehet, összhangban azzal, hogy milyenek vagyunk, mire vagyunk képesek. Így lesz igazán őszinte mindhárom terület, és olyan, ami Istennek is jobban tetszik, mint amit mások unszolására kiizzadunk magunkból.

Alapvetően nem szeretem a prédikációk vázlatait feltölteni, mert azok nálam csak akkor nyerik el a végleges formájukat, amikor már a szószéknél állok. Másrészt csak egy csontvázat nyújtanak, és néha azt veszem észre, hogy bár egy zsiráf csontvázát írtam le, de amikor elmondom, zebra lesz belőle. De most mégis csak felteszem, mert fontos témának érzem, és hátha lesz, aki érdekesnek találja. Innen letölthető.

Reklámok

4 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, tanítások

4 responses to “János 12:1-11

  1. Jó volt ez az írás, köszönöm.
    Halottam már külön külön prédikációkat ezekről a személyekről, de jó volt így egybe látni a csapatot.
    Remélem megengedsz nekem egy kérdést? Önmagad bemutatásánál írtad, hogy felekezetfüggetlen keresztyén vagy. Ebben az írásban pedig említetted a szószéki szolgálatot. Megkérdezhetem, hogy hol szoktál igéthirdetni?
    A prédikáció vázlatot pedig köszönöm, hogy feltöltötted!

  2. infaustus

    Szívesen. A többire privátban válaszoltam.

  3. >>”Lázár pl. úgy jelenik meg, mint egy csendes figura, aki nem sokat beszél, és nem is nagyon tesz-vesz a jelenetben. De nem is kell neki, nem is erőlteti senki. Nem úgy viselkedik, ahogyan egy keresztény hittérítőtől elvárná az ember.”<< Köszönöm! Erre nem figyeltem fel. Nem csak a "Pál apostol" típusú/kaliberű tesók lehetnek jó keresztények.

  4. ribizlibogyó

    Azon gondolkoztam, hogy Izraelben erős társadalmi nyomás, erkölcsi előírás volt a házasság. Szinglik nem léteztek, nőnek egyedül élni erkölcstelen volt. Rómában, a császárkor elején, amikor a hódítások miatt megnőtt a birodalom gazdagsága, és a jómódú nők nem szívesen házasodtak, kezdett terjedni a szingli jelenség. És ezt szörnyen erkölcstelennek látták. Vagyis azt, hogy ez a három testvér felnőttként még együtt élt, és nem voltak házasok, a környezetük egészen biztosan nem nézte jó szemmel, akármi is volt az oka – Jézus tehát a társadalom pereméről választotta őket barátaiul. Márta szerintem épp amiatt volt megszállottan szorgos, azért hajtotta túl magát (szerintem), hogy mindenki lássa – ő rendes, dolgos nő és nem kurva. Szerintem félt attól, hogy megbélyegzik. Máriát is attól féltette, hogyha egyedül ücsörög a férfiak társaságában, akkor megszólják, és ez mindhármukra rossz fényt vet. Szerintem nála nem pusztán szolgáló lelkületről lehetett szó. Szerintem inkább a félelem és aggódás irányította, a jó hírük és becsületük elvesztésének félelme.