A gyülekezet céljai

Ha megkérdeznénk gyülekezetbe járó vagy éppen nem járó keresztényeket arról, hogy mi annak a célja, biztosan százféle választ kapnánk. Lennének, akik az egymással való közösséget emelnék ki, mások a szentségek gyakorlását, a nem keresztények evangélizálását stb. A gyülekezetről való egészséges gondolkodáshoz viszont ismerni kell azokat a célokat, amiket a Biblia fogalmaz meg. Háromféle szolgálati területet lehet észrevenni a Szentírásban, amit nyugodtan kiegészíthetünk egy negyedik céllal is. Előre bocsátanám, hogy ezek nem az egyes gyülekezeti tagok céljai, hanem a gyülekezet egészére vonatkoznak, de erre majd még visszatérünk.

A gyülekezet egyik feladata az Isten felé való szolgálat, ami az imádatban nyilvánul meg. Pál apostol ezt a célt így fogalmazza meg: “Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt… hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét… hogy dicsőségének magasztalására legyünk” (Ef 1:4-12). Amikor pedig a keresztények egymással való viselkedéséről és közösségi életéről ír, ezt mondja: “és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol 3:16). Természetesen az imádat nem csupán az istentiszteleteken való közösségi éneklést jelenti, bár ez is beletartozik. Sokkal inkább egy életformát jelent az egyes keresztények életében, és a gyülekezet egészére nézve is. Az imádat nem más, mint az egyetlen helyes emberi viselkedésforma Istennel szemben, mely magába foglalja az engedelmességet is (Jn 15:14, Mik 6:8).

A második cél a már hívők felé való szolgálat, a táplálás. A gyülekezet célja nem az, hogy emberek megtérjenek, hanem az (kellene, hogy legyen), hogy elérjék a hitben való érett felnőttkort. Pál saját célja az evangélium terjesztése mellett ez volt: “biztatunk és figyelmeztetünk minden embert, hogy amikorra majd Isten színe elé kerül, addigra már elérje Krisztusban a teljességet” (Kol 1:28, EF). A gyülekezet ezirányú szolgálatának egészen addig kell tartania “míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4:13). Mivel Isten célja nem egyszerűen az, hogy megmentsen minket, ezért ezen a szinten a gyülekezet sem rekedhet meg. Ő hosszú távon kíván foglalkozni velünk, és felhasználni minket (ld. Jézus példázatait a talentumokról), erre azonban fel kell készülnünk — fel kell nőnünk a feladathoz. Az egyéni tanulmányozás és a hitben való növekedés mellett a gyülekezetnek segítenie kell a tagok növekedését és önállósulását.

A harmadik cél pedig a világ felé való szolgálat, az evangélizáció és a könyörület gyakorlása. A legfontosabb szolgálat, amelyet egy gyülekezet (és az Egyház) a világ felé végezhet nem más, mint az evangélium továbbadása. A Mt 24:14-ben azt mondta Jézus, hogy az evangéliumot hirdetik majd az egész világon, mielőtt a vég eljönne. A Mt 28:18-20-ban megbízta a tanítványait a tanítványképzéssel. Az Újszövetség több helyen is tényként közli, hogy a keresztények vallást tesznek a hitükről (pl. Róm 10:10, 2Kor 9:13, Zsid 13:15). Ez a bizonyságtétel többnyire annyira spontán, hogy sokan nem is neveznék annak. De valahányszor másoknak beszélünk Istenről, pontosan ezt tesszük. Az evangélizáció mellett a gyülekezet másik fontos feladata a világ felé a könyörület gyakorlása, vagyis a másoknak való segítségnyújtás. A Lk 6:35-36 leírja, hogy Isten milyen jó, hogy a jókkal és gonoszokkal egyaránt jóságosan viselkedik. E példa követésére hív Jézus: “Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” — ez pedig a hívők mellett (pl. ApCsel 11:29, 2Kor 8:4, 1Jn 3:17) a hitetleneket is magába foglalja. A leghatékonyabb bizonyságtétel az, ha a szükségben lévőknek segítünk.

A gyülekezet három feladata tehát az Isten, a keresztények és a nem keresztények felé való szolgálat az imádat, táplálás és bizonyságtétel által. Negyedik feladatként talán azt fogalmazhatnánk meg, hogy törekedni kell arra, hogy ez a három cél mindig a megfelelő egyensúlyban legyen. Egyik se legyen túlhangsúlyozva a többi kárára, ill. ne is legyen semelyik elhanyagolva.

Említettem az elején, hogy ezek a gyülekezet céljai. A gyülekezet azonban emberekből áll, ezért valamilyen szinten a tagoknak is osztozniuk kell ezen célokban. Az egyes személyek hangsúlyait véleményem szerint az határozza meg, hogy milyen ajándékokkal, képességekkel, elhívással rendelkeznek. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy valaki nagyobb hangsúlyt fektet a tanításra, mint pl. a zenés dicsőítésre, vagy fordítva.A gyülekezetet Pál egy testhez hasonlítja, melynek különböző tagjai vannak, a különböző testrészeknek pedig más-más a funkciója és feladata, melyet el kell végeznie. Ez teljesen normális is mindaddig, amíg a saját gyülekezeti szolgálata nem megy a magánéletében annak rovására, hogy az újszövetségi egyensúlyt e három területen meg tudja tartani.

Minden gyülekezeti tevékenységnek (pl. tanítás, dicsőítés, evangélizálás, úrvacsora, bemerítés, fegyelmezés, a közösség gyakorlása stb.) e hármas cél szerint kell megnyilvánulnia, és illeszkednie kell a nagy képbe, melyet az Újszövetség fest. Ha ezek a célok nem jelennek meg, akkor inkább egy klubról, semmit bibliai talajon álló gyülekezetről beszélhetünk.

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

2 responses to “A gyülekezet céljai

  1. Nagyon jó összefoglalás! Különösen ez a mondat tettszik: >>”Az egyes személyek hangsúlyait véleményem szerint az határozza meg, hogy milyen ajándékokkal, képességekkel, elhívással rendelkeznek.”<< Ehhez persze vállalni kell az időt,erőt,fáradtságot hogy megismerjük egymást.

  2. Kedves Infaustus!

    Remekül összefoglaltad.
    Nagyon tetszik.
    Milyen kár, hogy hiányzik ez a gyakorlatban!