Őstörténet

Az őstörténet (Gen 1-11. fejezetek) érdekes részét alkotják a Bibliának. Többnyire a teremtési beszámoló az, ami megosztja a keresztényeket, de az azt követő fejezetek is különös figyelmet érdemelnek. Nem szabad kiragadni, és csak az első két fejezetet értelmezni, mert a teljes őstörténet alkot egy egészet. Ez a tizenegy fejezet stílusában, szerkezetében és műfajában egyaránt egyedülálló a Bibliában.

Ennek értelmezéséről olvastam egy jó könyvet, melyet Rózsa Huba írt. Ő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Hittudományi Kar tanszékvezető professzora. Tárgyilagosan és alaposan ír az értelmezéshez szükséges előismeretekről (pl. mitológia, etiológia, őstörténet, mint fogalmak tisztázása). Párhuzamba állítja az őstörténetet a próféciákkal: míg az utóbbi Isten közreműködésével azt jelenti, hogy a jövőbeli eseményeket látja meg és írja le a próféta, addig az előbbinél ugyanez a múltba visszanézve történik meg. Sok esetben akár a jövőbe, akár a múltba való bepillantás nem azt a célt szolgálja, hogy egy pontos időrendet állapítson meg, és a múlt vagy a jövő puszta ismeretéért közöljön ismereteket. Sokkal inkább az a célja, hogy a jövő vagy a múlt ismerete fényében a jelent tudjuk megfelelő módon értelmezni. A bevezető rész után pedig egyesével nagyító alá tartja az őstörténet elemeit (teremtés, özönvíz, Bábel stb.). Aki érdekesnek találta Szalai András előadását a Hitvédelmi Teaházban a témáról, ezt a könyvet is izgalmasnak találja majd.

“Felmerül tehát a kérdés: hogyan kell értékelni a bibliai szövegben bemutatott világrendet és a benne érvényesülő genetikus (a teremtés hat nap alatt) rendet? A világrend és a keletkezés rendje hozzátartozik-e szerző által tanított hitigazsághoz, vagy más szerepük van? A feltett kérdésekre azt a választ adhatjuk, hogy a bibliai szerző a mitologikus világképpel szemben akar alapvető igazságokat kijelenteni. Ezeket az igazságokat három hitbeli kijelentésben foglalhatjuk össze. Az első kijelentés szerint a világ nem isteni, hanem egy felette álló egyetlen személyes Isten akaratából létezik, akit Izrael mint üdvözítő és szabadító Istent ismert meg. A második kijelentés szerint az ember ne cserélje fel az egyetlen igaz Isten tiszteletét azzal, ami nem Isten. A korabeli ember számára ez azt jelenti, hogy a természet és ami benne van, nem lehet vallásos vagy kultikus tisztelet tárgya, üdvösséget egyedül a világ feletti, személyes Istentől várhat. Végül pedig világos eligazítást kapunk a monoteizmus kérdésében, amely két fontos igazságot mond ki: egyetlen személyes Isten van (szemben a politeizmussal), s ez az egyetlen Isten világ feletti, vagyis nem része a világnak (szemben a mitologikus világértelmezéssel, amely szerint az istenek a megszemélyesített természeti erők” (Rózsa Huba: Őstörténet, Szent István Társulat, Bp. 2008. p. 33.).

Advertisements

Őstörténet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: könyvajánló

Hozzászólások lezárva.