Rejtjelek egy másik világból

“Egyszer ellátogattam Argentína csücskébe, a Magellán felfedezői által — a tengerparton égő tüzek nyomán — Tierra del Fuegónak (‘a tűz földjének’) nevezett területre. A felfedezők megérkezése idején a helyiek ügyet sem vetettek a szoroson átkelő hatalmas hajókra. Később elmondták, hogy a hajókat egyszerűen látomásnak vélték, hiszen a látványt semmilyen korábbi élményükhöz nem tudták hozzákapcsolni. Nem volt elég tapasztalatuk, s még képzelőerejük sem ahhoz, hogy meg tudják fejteni a szemük előtt elsuhanó bizonyíték mibenlétét.

Vajon mi, akik megalkottuk New York felhőkarcolóit, és nem spanyol vitorlásokat, hanem űrállomásokat meg Hubble-teleszkópot építünk, hogy állunk ezzel? Mi vajon mit nem veszünk észre? Mi az, ami a képzelőerőnk vagy éppen hitünk hiánya miatt elkerüli a figyelmünket?

Søren Kierkegaard egyik példázata egy gazdag emberről szól, aki belső világítással felszerelt hintóján utazik. A kocsis ül a bakon a hideg, sötét éjszakában, és hajtja a lovat. A gazdag ember — azon egyszerű okból, hogy a lámpa mesterséges fénye mellett utazik a hintó belsejében — elmulasztja a csillagok pompás látványát, amely az egyszerű parasztember előtt viszont teljes dicsőségében feltárul. Mintha napjainkban is ez játszódna le: ahogy a tudomány egyre több fényt vet a teremtett világra, árnyékában úgy tűnnek tova a láthatatlan világ körvonalat” (Philip Yancey: Rejtjelek egy másik világból, Harmat, Bp. 2007. pp. 19-20.).

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: idézetek, könyvajánló

One response to “Rejtjelek egy másik világból

  1. liv

    Szeretem ezt a könyvet. Köszönöm, elgondolkodtattál, mint mindig.

    Valahogy eszembe ötlött az a gondolat, hogy ugyanígy vagyunk a belátással is. Mostanában azon töröm a fejem, hogy miért van az, hogy egyik ember képes rá, a másik meg csak köti az ebet a karóhoz, szajkózza a maga vélt igazát az élete végéig. Van, akinek ott a (feltételezett) igazság lámpása, aztán egész életében nem látja meg a csillagokat…