Túláltalánosítás

Az Apostolok cselekedeteinek, mint könyvnek van egy érdekes vonása, amit nem mindenki vesz figyelembe. Az ugyanis történelmi könyv, és Lukács, a szerző történelmi elbeszélést közöl az egyház létrejöttéről, és a Jézus halála utáni eseményekről. Történészként leír egy általános jelenséget, amit a későbbiekben már nem ismétel meg újra és újra, csak az ettől való eltéréseket emeli ki. Amikor ezt nem veszik figyelembe, egész érdekes igemagyarázatok születhetnek.

Jó példa erre a megtérés és újjászületés. Hogyan történik? Úgy, ahogyan a samáriaiak esetében történt? Kell hozzá egy ‘beavatott’, aki a megtérőkre teszi a kezét, mert addig azok nem kapnak Szentlelket? Vagy úgy, mint Kornéliusz esetében történt? Esetleg úgy, ahogy Keresztelő János tanítványai esetében volt? Tényleg megtérhet az ember, és nem kapja meg a Szentlelket, csak később? Szerintem nem, és ezt a könyv történelmi jellege igazolja is.

A pünkösdi beszédében (ApCsel 2) Péter hirdette a Szentlélek eljövetelét, ill. a megmentés módját Jézus által. A sokaság tudni szerette volna, hogy mit kell tenniük. Erre Péter elmondta nekik, hogy meg kell térniük, bemerítkezni (ami az első keresztények esetében azonnal követte a megtérést), és ezzel bűnbocsánatot nyernek, és megkapják a Szentlelket is. Lukács beszámolójának vége pedig elég világos: “Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (ApCsel 2:41, MBT). Két dologra érdemes itt szerintem felfigyelni: (1) Az apostol a megtéréssel több dolgot is ígért, nevezetesen a bűnbocsánatot, és a Szentlelket. Mivel tényleg megtértek ezek az emberek, meg is kapták mindezt, annak ellenére, hogy Lukács már nem mondja ezt ki konkrétan. (2) Azt írja Lukács, hogy csatlakoztak hozzájuk, vagyis az egyház tagjaivá váltak, ez pedig csak és kizárólag a Szentlélek által lehetséges (1Kor 12:13).

Ez tehát a megtérés és újjászületés általános módja, amit egyszer írt le Lukács. A könyv tovább fejezeteiben csak az ettől való eltéréseket említi meg, de azok sosem voltak általánosak. Az ApCsel 1:8 meghatározza az evangélium terjedésének ütemeit, és ennek megfelelően minden új állomásnál megerősítésre volt szükség. A samáriaiak és a pogányok (Kornéliusz) első megtérése fontos mérföldkő volt, de semmiképpen sem általános érvényű. A samáriaiaknak (és a keresztény egyháznak is) szüksége volt arra, hogy keresztény vezetők kézrátétele által kapják meg a Szentlelket, és ezzel ismerjék el, hogy “az üdvösség a zsidók közül támad” (Jn 4:22). Aki ezt a történetet általánosítja, és teszi kötelező érvényűvé, az talán jobban tenné, ha újra átolvasná az Apostolok cselekedeteit.

Az általánosítás hibáját sokan és sokféleképpen elkövetik az életükben. Nem csak úgy, hogy az egyedit teszik meg örök érvényűvé. Az talán még veszélyesebb, amikor valaki a saját tapasztalatát akarja kiszélesíteni másokra is. Én így tértem meg, tehát mindenkinek így kell megtérnie. Én így élem meg az Istennel való kapcsolatot, tehát mindenkinek így kell élnie, ha jó keresztény akar lenni. Én ilyen vagyok, mindenki másnak is ilyennek kellene lennie. Én ezeket a dolgokat szeretem és tartom normálisnak, mindenki másnak is így kellene gondolkodnia. Engem így gyógyított meg Isten, tehát téged is így fog meggyógyítani, vagy ha nem, akkor az azért van, mert nincs elég erős hited (bezzeg nekem volt!).

Borzasztó hazugságok ezek, és hatalmas károkat tudnak okozni. Vannak dolgok, amik tényleg közösek lehetnek minden keresztény életében, ezek az alapok (mint az ApCsel 2-ben az első megtérések leírása). De mivel Isten nem sémák szerint cselekszik, ezért lehetnek eltérések (és voltak is az ApCselben is). Ha valaki a saját tapasztalatait általánosítja, akkor Istent zárja be falak közé, és őt formálja a saját emberi képére és hasonlatosságára — pedig ennek fordítva kellene lennie.

Advertisements

5 hozzászólás

Kategória: gondolatok, teológia

5 responses to “Túláltalánosítás

  1. Teljesen egyetértek, kedves Karcsi.
    Kihangsúlyoznám, hogy az első keresztyének célmutató és átformáló prédikációja ez volt: Térjetek meg és tartsatok bűnbocsánatot. Nem volt soha, most sincs és sohasem lesz újjászületés e két dolog nélkül. A megtérés és bűnbocsánat után jöhet csak az újjászületés vagy ahogyan egyesek kihangsúlyozzák “az újonnan születés”? De mi is tulajdonképpen ez? Egy új élet felöltése szent szellem által. De mi a szent szellem vagy ahogy egyesek szeretik írni “Szent Szellem”? A szent szellem nem más mint szent szavak és az az erő ami a szent szavakban van jelen és ami tetterősen hat a régi bűnöktől való megtisztulás, az új élet és az új jellem megvalósításában.

    Két példa erre:

    1.A lélek (szellem) az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
    2.4. A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
    5. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
    6. A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
    7. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
    8. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
    9. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.

  2. infaustus

    “A szent szellem nem más mint szent szavak és az az erő ami a szent szavakban van jelen…”

    Ettől a Szentlélek szerintem lényegesen több, de ismered az álláspontomat.

  3. Igen, lehet túl leegyszerüsítettem és félreértésre adtam okot.
    Megtoldanám egy párhuzanmmal, hogy mire gondolok.
    Tegyük fel, egy mérnők egy új gépet alkot. Mi által alkotta? Természetesen keze által. De mi állott a kéz mögött. Sokkal több. És ez a szellemiség, a mérnök “lángesze” vagy “fényes esze” ahogy egyesek mondják. Így látom én is a szent szellemet, azaz nem csak információnak, “lángésznek” vagy “fényes észnek” látom, hanem egyben ” mérnöki kéznek” is.
    Tehát, szerintem a szent szellem ez a kettösség: fényes ész és mérnöki kéz.

    Ez az utolsó posztom, itt a blogban. Megköszönöm mindenkinek a közreműködését és a hozzám tanúsított türelmét.
    Az én eljárásom az, hogy csak egy relativ ideig maradok egy fórumon, vagy blogon és aztán, amikor elérkezettnek látom az időt, más fórumra, vagy blogra megyek. Az én munkám inkább a tanúskodás, mint a személyek megnyerése egy ügy érdekének. Az elsőhöz értek, a másodikhoz nincs tehetségem.

    Úgy látom elérkezettnek jött az idő, hogy innen is tovább áljak.
    Lehet, hogy egyesekkel találkozok majd más forumokon, blogokon. Addig is a legjobbakat kívánok minden ismerősomnek!
    Szeretettel,
    János

  4. endike

    Jó írás, de szerintem te is általánosítasz néhol. :) Pl. én a megtérésem után hónapokkal kezdtem nyelveken szólni. Ezzel nem azt állítom, hogy akkor kaptam a Szent Szellemet, de bizonyára sokan ezt gondolhatják.

    Vagy a másik, hogy aki csatlakozik az egyházhoz, az csak a Szent Lélek által teheti. Ez igazi is, csak hát nem látunk bele mindenkibe, így aki eljár valami közösségbe arról nem feltétlen biztos az se, hogy megtért.

  5. infaustus

    Endi, persze, de én az egyházhoz való csatlakozás alatt nem azt értettem, hogy egy helyi gyülekezetbe kezd járni (bár látható szinten így jelenik meg általában).