Dorian Gray arcképe

Sokszor nem is gondolják a dohányosok, milyen károkat okoznak a tüdejükben a dohányzással. Amikor viszont meglátják egy láncdohányos tüdejét, a benne lerakódott kátrányt, meglepődnek, hogy mit tesznek saját magukkal. Hasonló az alaptörténete az Oscar Wilde regényéből készült Dorian Gray c. filmnek is. (Ha még nem olvastad a könyvet, vagy nem láttad a filmet, a folytatásban spoilereket fogsz találni!)

Egy Londonba visszatérő, húszas évei elején járó naiv ifjúval ismerkedhetünk meg benne, aki a külseje miatt nők és férfiak érdeklődését egyaránt felkelti. Hamar megtalálja pártfogóját, Lord Henry Wottont, aki bevezeti őt a társasági életbe, és annál egy kicsivel többe is. A szépséget, fiatalságot, élvezeteket tárja elé, mint olyan értékeket, melyeket érdemes követni. Miközben Basil Hallward festőművész megfesti arcképét, Dorian aggódni kezd, hogy a képen örökké fiatalnak fog látszani, míg ő maga megöregszik majd. Eladja hát a lelkét, hogy ez megforduljon — hogy ő maradjon örökké fiatal, és a kép öregedjen meg.

Hedonista életet kezd élni, és nem mer elköteleződni senki mellett sem, attól félve (nem is alaptalanul), hogy halált hoz másokra. Az élvezetek hajszolása és az önpusztító életmódja mégsem látszik meg rajta külsőleg. A kép azonban — amelyet már nem mer senki másnak megmutatni — megöregszik és eltorzul. Magán viseli életmódja minden jelét, önálló életet él, és visszatükrözi a tulajdonosa fiatal külseje mögött megbúvó igazi érzelmeket (a haragot, indulatot). Belefáradva a hedonista életvitelbe, kezdi megérteni, milyen nagy árat fizetett az örök fiatalságért.

Ennyire nem látványos ugyan, de az életmódunk, a gondolataink, a tetteink mind hatással vannak a lelkünkre. Külső szemmel nézve talán éljenzésre és ünneplésre méltó lehet valaki élete, de a lelke mélyén megromlott. Csak idő kérdése, és lelkiállapota megjelenik majd szemmel láthatóan is. Régi igazság az, amit egy bölcs egyszer leírt: “Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16:7, MBT). Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg jól ismert szavaival Antoine de Saint-Exupéry: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” És ez volt az, amire Jézus is tanította az embereket. Ő arra figyelmeztetett, hogy ne az evilági javak felhalmozására és élvezetek learatására törekedjünk elsősorban, mert van, ami ennél sokkal fontosabb: “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Mt 16:26).

Aki még nem látta a filmet, vagy nem olvasta a könyvet, annak mindkettőt ajánlom (annál is inkább mindkettőt, mert a film nem mindenben követi pontosan Oscar Wilde regényét). Szemléletesen mutatja be az örömökért folytatott küzdelmet, és azt, hogy mindennek milyen hatása lehet a lelkünkre.

Reklámok

7 hozzászólás

Kategória: filmajánló

7 responses to “Dorian Gray arcképe

  1. Ez annak a filmnek a prototípusa számomra, amit láttam, de nem tudtam, hogy ezt láttam :D

  2. infaustus

    Máskor ne igyál annyit, mielőtt leülsz filmet nézni. :P

  3. endike

    húú de jóképű!!!! úúú

  4. infaustus

    Ettől függetlenül ne legyenek előítéleteid a filmmel vagy a könyvvel! :]

  5. endike

    amiben egy bulizósfiatal szív, azzal nekem nincs bajom :o)

  6. Kicsilány

    ahw annyira imádom Ben Barnest :PP Itt is elfogadnám :) a film is nagyon jó

  7. endike

    úúúú én is ilyenre vágyom csak csajban
    úúúú

    úú