Korán

Nemrégiben rendeltem egy Koránt, amit Simon Róbert fordított. Bele is vetettem magam az olvasásba, és rögtön észrevettem számos érdekességét. Ezekről a későbbiekben szeretnék majd egy átfogóbb jegyzetet készíteni, most azonban ízelítőnek két részletet mutatok be belőle. Elöljáróban álljon itt két idézet, mely megfogalmazza a mércét, melyet maga a Korán igyekszik elérni: “Ezek Allah jelei/versei. Az igazságnak megfelelően hirdetjük azokat neked” (Korán 3:108a). “Vajon nem gondolkodnak el a Koránon? Ha nem Allahtól, hanem mástól lenne, akkor bizony sok ellentmondást találnának benne” (Korán 4:82). Mindkét vers azzal az igénnyel lép fel, hogy a Koránnak a pontos igazságot kell tartalmaznia. Ez valamilyen szinten el is várható, ha olyan kinyilatkoztatásnak nevezi magát, mely az egyetlen Istentől származik, aki korábban “leküldte” a Tórát és az Evangéliumot. Mivel maga a Korán írja le, hogy a korábbi kinyilatkoztatásokat is el kell fogadni (pl. Korán 4:136), ezért jogos az elvárás, hogy az utóbbi kinyilatkoztatás legyen összhangban az előbbivel. A következő két példa talán megvilágítja, mennyire sikerül megütnie az újabb “kinyilatkoztatásnak” a maga által felállított mércét.

Az első történet a Korán szerint Saulról szól, és a következőket írja: “Miután Saul kivonult csapataival, azt mondta [nékik]: ‘Allah megpróbál benneteket egy folyóval. Aki iszik belőle, az nem tartozik hozzám, [s ismét hazamehet]. Aki nem kóstolja meg azt, az hozzám tartozik — kivéve azt, aki csak egy tenyérnyit kortyol belőle.’ Ekkor kevés kivétellel [mindenki] ivott belőle. Amikor [Saul] és azok, akik vele együtt hívők voltak, átkeltek [a folyón], akkor ezt mondták…” (Korán 2:249a, szögletes zárójelek a fordítótól).

Talán ismerős a történet, a bibliai eredeti a Bír 7:4-8-ban van leírva.Azonban a főszereplő valójában nem Saul volt, hanem Gedeon. Simon Róbert a kommentárjában elismeri, hogy probléma van a Korán elbeszélésével: “Mohamed e motívummal Sault Gedeonnal téveszti össze (l. Bír 7:4-8, közrejátszhatott talán 1Sám 14:24-30)” (A Korán világa, Helikon, Bp. 2001. p. 71., kiemelés tőlem).

A másik történet a 3. szúrában szerepel (33-45). A szúra az Imrán nemzetsége címet viseli, és a Num 26:59-ben szereplő Amrám megfelelője. Amrám/Imrám nem más, mint Áron, Mózes és Mirjám apja. A Korán 3:35 úgy említi, mint akinek születik egy Mária nevű lánya, aki pedig a 45. vers szerint megszüli Jézust. Mohamed nyilvánvalóan a nevek hasonlósága miatt összekeverte Mirjámot Máriával, és így történhetett, hogy Mózest és Áront (ill. az egyitomi kivonulást) egyetlen nemzedék választotta el Jézustól (ill. a Római Birodalom virágkorától). A fordító ismételten őszintén vall a problémáról: “A mohamedi Jézus-legenda problémája ismeretes módon az, hogy Imrám (az Ótestamentumban — 2Móz 6:20, 4Móz 26:59 — Mózes apja) lesz Mária (Maryam) apja. Ekképpen Jézus anyja azonos lesz Áron és Mózes testvérével, Miryammal” (uo. p. 84.).

Mária és Mirjám történetének érdekességei azonban itt még nem érnek véget. Rabula, aki Kr.u. 412-ben lett Edessza püspöke, szintén azonosította a két szereplőt. “A két bibliai alak párhuzamba állítása, majd azonosítása Mohamed előtt a szíriai keresztények körében történt” (uo. p. 84.). Érdekes tehát, hogy jelen esetben Mohamed leírása nem közvetlenül a Bibliából származik, hanem annak egy téves értelmezéséből.

Az iszlám kialakulása előtti kor történelmét olvasva észrevehető, hogy a zsidó és keresztény befolyás igencsak erős volt az Arab-félszigeten. A saját teológiai nézetét mindkét csoport képviselte, és Mohamed valamelyest meg is ismerte őket. Azonban ismeretei nem közvetlenül a Bibliából származtak, hanem hallomás alapján vezette át azokat a Koránba. Ha újra a bevezetőben említett versekre gondolunk (Korán 3:108a és4:136), akkor kérdésessé válik az újabb “kinyilatkoztatás” isteni eredete. Ha csakugyan Isten küldte volna azt le, akkor nagyobb összhangban kellene lennie a korábban kinyilatkoztatott írásokkal, és történelmileg is pontosabban kellene visszanyúlnia az eredeti forrásához.

E két szakaszon kívül számos más problémás szöveg is található benne. Ezek között vannak olyanok, amelyek pusztán ószövetségi szemmel nézve is meghaladottnak tekinthetők (pl. a többnejűség kérdése), vannak, melyek egyértelműen az ószövetségi kultúrában gyökereznek, ám az Újszövetség felülírta azokat (pl. a válás mikéntje), vannak benne teológiai ellentétek a Bibliával (pl. a bűn, megváltás, üdvösség kérdésében), és ami számomra nagyon érdekes, olyan megjegyzések, kifejezések és nyelvhasználati formulák, amelyek párhuzamba állíthatók a háromság-tannal. Amint végzek az olvasással (esetleg újraolvasással), igyekszem egy jegyzetben összefoglalni majd az észrevételeimet.

(Aki szeretne vásárolni egy példányt belőle, annak jó hír lehet, hogy a Hanif Iszlám Kulturális Alapítvány kiadásában megjelent egy új [tehát nem a Simon-féle] fordítás, mely a könyvesboltokban beszerezhető. Sajnos elég magas az ára, 6,500 HUF. Érdemes lehet esetleg innen próbálkozni, hátha van rá kedvezmény.)

Reklámok

7 hozzászólás

Kategória: apológia

7 responses to “Korán

  1. indexfórum színvonal :D

  2. infaustus

    mármint?

  3. hát a korán :)

  4. Tudomásom szerint a muszlim hívők csak az arab nyelvű Koránt tekintik hitelesnek,a fordításokat talán a kívülállók felé készíthetik. Nekem is megvan a Simon Róbert-féle fordítás.

  5. infaustus

    Igen, a nem arab nyelvűek csak “értelmezések”. Ez részben jogos is, mert a Biblia sem teljesen ugyanaz magyarul, mint héberül. A fordítások nem mindig tudják visszaadni azt a héber költői nyelvezetet, ami a Zsoltárokban, vagy Példabeszédekben van. De a Korán tartalmát is elég jól közvetítik azért ezek a fordítások.

  6. Jó kis összefoglalót írtál! A Korán magyarázó elve egyébként egyszerűen oldja fel a Koránon belüli ellentmondásokat: mindig a legutolsó szöveg az érvényes. Tehát ha pl. a 97. szúra azt írja, hogy az ég zöld, de a 110. szúra azt írja, hogy az ég piros, akkor utóbbi lesz az ihletett szöveg. Így “egyengetik simává” a Koránon belüli ellentmondásokat a muszlimok.

    Ugyanezt az elvet használják fel a vallások tekintetében is: mivel Allah kinyilatkoztatása később keletkezett, mint a Biblia, ezért a Korán az igazság hordozója, mert az a frissebb. Ezen az elven pedig tök mindegy milyen ellentmondásokat találsz a Korán és a Biblia leírása között, mint a katonaságban, itt is az utolsó parancs az érvényes…

    Amúgy érdekesek még Mohamed “sátáni versei”, melyek először bekerültek, később meg kimaradtak a Koránból: először ezek is “isteni” kijelentések voltak, amiket Mohamed kapott, de később maga Mohamed is úgy vélte, mégsem Allah ihlette őket, hanem a Sátán! Ezek a versek amúgy három istennőről – Al-Lat, Al-Uzza, Manat – szólnak, akiket sokan követtek Arábiában, néhány pogány Allah lányainak vélte őket. :-) Úgy tűnik, mintha hirtelen politeizmus került volna a Koránba, de a hagyomány szerint maga Gábriel (Gibraíl) arkangyal adott visszajelzést Mohamednek, hogy ilyesmit mégsem kellene beleírni… Szóval vannak itt érdekességek… :-)

  7. Találtam két érdekesebb fordítást.
    Az egyik a lahore-i ahmadiktól származik, csak a fordítás, minden lábjegyzet és egyéb nélkül: http://www.muslim.org/engquran/quran.htm
    A másik a The Monotheist Group nevű csoport munkája, a free-minds.org és a progressivemuslims.org közreműködésével, szintén lábjegyzetek és egyebek nélkül (bevezető viszont van, érdemes elolvasni): http://www.free-minds.org/sites/default/files/quran.pdf

    Ami a legérdekesebb: az ahmadikat nem minden muszlim ismeri el muszlimnak, mégis a két fordítás között sok a hasonóság.