Értelmezési lehetőségek

“Egy zsidó vezető megkérdezte tőle: ‘Jó Tanító, mit tegyek, hogy megkapjam az örök életet?’ Jézus ezt mondta neki: ‘Miért nevezel engem jónak? Senki más nem jó, csak Isten'” (Lk 17:18-19, EF).

Érdekes ez a rövid történet, mert szemléletesen megmutatja, mennyire másként értelmezünk bizonyos szakaszokat. Jézus ugyanezen szavait egyaránt felhasználják a háromság-tan támogatói és ellenzői, hogy a saját igazukat bizonyítsák. Az anti-trinitáriusok azt mondják, hogy Jézus egyértelműen kijelenti, hogy ő nem Isten, mivel elhárítja a vallási vezető kijelentését, miszerint ő jó lenne. Azzal, hogy elmondja, csak és kizárólag Isten jó, önmagát alacsonyabb szintre helyezi. A másik oldal viszont eltérő módon értelmezi a szakaszt. A háromság-tan követői szerint Jézus pont az isteni mivoltát igazolja, és közli a vezetővel. Amikor felhívja beszélgetőpartnere figyelmét arra, hogy csak Isten jó, tkp. ezt mondja neki: “Te jónak nevezel engem. De azt ugye tudod, hogy csak Isten jó. Tisztában vagy azzal, hogy én Isten vagyok?”

Az értelmezésbeli különbségnek nem kellene szakadást okoznia, ha nem alapvető fontosságú kérdésekről van szó. Bizonyos esetekben törekedni kell arra, hogy a keresztény hit alapjait tisztán tartsuk. Ilyen alappillérnek tekintem Isten személyét, ill. az üdvösség szükségességét és módját. Sok egyéb kérdés (pl. próféciák értelmezése, karizmák gyakorlása, szentségekkel való élés) másodlagos fontosságú.

Isten részéről zseniális lépés, hogy engedi a különböző értelmezéseket az egyházban. Meggyőződésem, hogy neki nem olyan fontos, hogy teológiailag mindenki ugyanazon az állásponton legyen, mint amennyire nekünk az. Pál apostol is arról beszél, hogy “töredékesek az ismereteink”, és “most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben néznénk” (1Kor 13:10, 12, EF). Ezért lehetetlennek tartom, hogy teljes teológiai egyetértés legyen az egyházban mindaddig, míg el nem jön a “teljesség”. Istennek oka volt arra, hogy megengedje ezt az állapotot. A Jn 10:34-35 tartalmazza azt, hogy Jézus követőit miről ismerni meg — ez pedig a szeretet. Nagyon könnyű olyasvalakit szeretni, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én, ugyanazokat a nézeteket vallja, mint én. Ehhez nem kell megerőltetni magam. Ettől sokkal nehezebb szeretni azt, aki másként éli meg a gyakorlatban a hitét, és más a véleménye bizonyos kérdésekben. Csak ebben a helyzetben mutathatja meg az egyház az igazi szeretetet. Ha megnézem azt, ami napjainkban történik az egyes felekezeteken belül és -között, azt kell mondanom, hogy súlyos kudarcot vallottunk.

Reklámok

7 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

7 responses to “Értelmezési lehetőségek

  1. >>” Az értelmezésbeli különbségnek nem kellene szakadást okoznia, ha nem alapvető fontosságú kérdésekről van szó. “<< Emberfeletti feladat…. olvasva a vallási témájú fórumokat egyre inkább ezt látom. Ezért szeretnék abban megerősödni,hogy megfigyelem: mi az amit a másképp hívőtől / gondolkodótól tudok tanulni.

  2. endike

    Sőt, a felnőtt hívő egyik fő jellemzője, hogy tudja mik az alapok, és elfogadja ha valaki az alapoknál kisebb dolgokban eltérő véleménnyel van, vagy épp nincs véleménye mert tudja hogy részleges az ismerete. Sőt, a felnőtt hívő saját maga is tudja, hogy akkor is elfogadja őt Isten, ha nem biztos mindenben.

    A lusta vagy gyerekhívő pont hogy olyannak akar látszani aki minden tud. De ez nem csak a hívőkre igaz persze. Sőt, a kereszténység egyik legostobább támadása az, amikor azt puffogtatják, hogy “nem tudtok megegyezni arról hogy mi az igazság? hahaha”. Ez az ember azt várja, hogy majd jól egyetért minden egyház meg minden hívő, és akkor majd ő is hívő lesz, azaz várja a sült csirkét a szájába.

  3. Tamara

    Sajnos, nem tudok egyetérteni a fenti érveléssel. Ha Isten attól teszi függővé az üdvösséget, hogy mennyire tudunk megfelelni az Ő elvárásainak, akkor az Ő mértékei szerint is az az igazságos, hogy egyértelmű alapelveket fektet le, amiket nem lehet százféleképpen értelmezni.
    Amit Endike mond, az nekem a fogyasztói társadalom vallásosságát képviseli: mindenki döntse el maga, hogy miben hisz. Legyünk toleránsak – de véleményem szerint ez a mi 21. századi gondolkodásmódunk visszavetítése egy kétezer évvel ezelőtti gondolatrendszerbe.
    Én sem tudom a megoldást, de nekem fontos lenne, hogy egyértelmű, követhető irányelvek legyenek, amit nem lehet félremagyarázni.
    És ez nem lustaság, hanem következetesség.

  4. infaustus

    Az alapvető kérdésekben tényleg lényeges az egység. Leszámítva néhány keresztény alapú közösséget, ez meg is van. De a másodlagos fontosságú kérdésekben sokféle értelmezés él egymás mellett az “igaz keresztények” között is. Azt, hogy ezekben a kérdésekben is tökéletes egységre kell/lehet jutni (itt a földön), csak olyanok mondhatják, akik mindig a tanítójuktól függnek, az ő véleményét fogadják el, és önállóan sosem mélyedtek még el egyetlen teológiai kérdésben sem. Ehhez felnőttség kell — ld. amit Pál apostol, és amit Endi írt fentebb.

  5. Tamara

    Én úgy tudom, hogy Jézus a tanítónk, akit követnünk kell. Ő azt mondta, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermek. Minden teológiai elmélyülés nélkül, csak a szeretet törvényét követve az összes háborút, vérontást megspórolhattuk volna. Ezt az egyetlen, alapvető törvényt sem tudta a kereszténység betartani. Van-e értelme bármilyen részkérdéseken elmélkedni, amíg az alapok sem működnek?

  6. infaustus

    Van értelme. A Bibliát nem szabad a Bibliával szembeállítani. Jézus nem csak a szeretetről tanított, hanem a végidőkről is. Nem csak a szeretet parancsa van a Bibliában, hanem egy Dániel, egy Ezékiel és egy Jelenések könyve is. Nem csak a boldogmondások várnak arra, hogy kikutassuk az értelmüket, és megéljükl a mindennapokban, hanem a komoly teológiai kérdések is. Nem lehet őket egymástól elválasztani. Mind lényeges, mind Isten közlése, mindet meg kell ismernünk és kutatnunk.

  7. Hahó

    Az ifjú jónak nevezi Jézust, s az Úr látszólag visszautasítja azzal, hogy ez a megszólítás csak az Istent illeti meg, s ezt arra használják fel a kereszténység ellenségei, hogy Krisztust csak embernek tartsák. Az evangélista legrégebbi magyarázója erre vonatkozólag megjegyzi, hogy Jézus gyakran válaszolt azok gondolata szerint, akikkel beszélt. Az ifjú úgy jött Jézushoz, mint emberi tanítóhoz. Jézus az ifjú dicséretét akarta visszautasítani, s rávezetni őt arra, hogy a földi jóság felett van égi jóság is: az Isten, őt illeti meg minden dicséret.

    Egyedül Isten jó, tudniillik tökéletes értelemben. Jézus az ifjút, ki őt még nem tartotta Istennek, hanem csak emberi értelemben mondta jónak, az Isten tökéletes és végtelen jóságának tudatára akarta ébreszteni.

    Ha netán visszafogottabban hirdette a maga istenségét, mint az ő nyomdokait követő apostolok, az magyarázható az ő önmegüresítésével, valamint azzal, hogy ő az Atyát jött megismertetni, és saját maga mellett inkább cselekedeteivel és tanításával tanúskodott. De Jézus igenis hirdette a maga istenségét, például ott, ahol azzal vádolták, hogy “ember létére Istenné teszi magát,” és ő nem tiltakozott, hanem igazolta eljárását egy ószövetségi hivatkozással, mindeközben hangsúlyozva, hogy az ő Istennek nevezése sokkal magasabbrendű, mint amazoké, akikhez az Ige szólt, és ezért szerepelnek “istenekként.” Az idézett igehely tehát éppen Jézus istenségét alátámasztva értelmezendő: figyelmeztette a kérdezőt, hogy őt jónak mondván egyben Istennek is mondta, amit a kérdező bizonyára nem szándékosan tett.
    Márk és Lukács változatában Jézus éppen azzal torkolta le a hízelkedőt, hogy ráébresztette, mit is mondott valójában. Csakugyan nagy merészség a tagadó részéről, ha Jézust nem hajlandó jónak (agathosz) mondani, holott az elvont jóságnak ezt a kifejezését az Újszövetség széltében alkalmazza Istenen kívül emberekre és tetteikre is.

    Nowhere in this passage does Jesus imply that He is not good. On the contrary, according to the context, Jesus was helping the rich ruler recognize that the attribute of “goodness” which the ruler had applied to Him was a quality that only God possesses. Thus, Jesus was forcing the ruler to recognize that either He is “good” and is therefore God, or He is bad and is therefore only a man.

    Jesus said this because it is true that only God is good. When Jesus said this he wasn’t saying that people can’t do good things on a human level but that true goodness belongs to God alone. He is the standard of what is good. So, we must ask the Jehovah’s Witness, “Was Jesus good?” Obviously, the answer has to be yes. Therefore, when Jesus said only God was good, he was confirming His own deity because what He was doing was good.