Martin Luther King

Az egyházat sokszor vádolják azzal, hogy a sötét történelme során erőszakosan viselkedett azokkal, akik nem értettek egyet vele. Elég csak a keresztes hadjáratokra gondolni, vagy a katolikus inkvizícióra, melyek nem a szeretet evangéliumát képviselték. Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes megjegyezni. Az egyik az, hogy soha nem azok követték el ezeket az igazságtalanságokat, akik komolyan vették Jézus tanítását. Az egyházpolitikai élet vezetői többnyire nem a bibliai, evangéliumi kereszténység képviselői voltak.

Martin Luther King

Másrészt érdemes figyelembe venni azt is, hogy az igazi keresztények hogyan reagálnak az igazságtalan szenvedésre és bántalmazásra. Martin Luther King (Jr.) olyan időben élt, amikor ebből kijutott neki. A polgárjogi mozgalma azért harcolt, hogy a négereket elfogadják, és ne kelljen a rasszizmussal és igazságtalan bántalmazásokkal szembenézniük. A harca során — példaképeihez, Jézushoz és Gandhihoz hasonlóan — sosem támogatta a fegyveres, erőszakos ellenállást. Megértette, hogy az igazságtalanság és erőszak ellen nem lehet fegyverrel, csak szeretettel és hittel harcolni. Hosszú harc árán, melyben sokan haltak erőszakos halált, sikerült elérnie az elfogadást. Ezt már ő nem érhette meg a maga teljességében, de lelki szemeivel látta a győzelmét. Ez a tény, ill. a tudat, hogy Isten az ő oldalán áll, segített neki a kitartásban.

A gondolatok, melyeket megfogalmazott, bátorítólag hathatnak a ma emberére is, ha igazságtalan üldözéssel találkozik szembe:

“A keresztény tanítás mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy előbb viseljük a keresztet, s csak aztán a koronát. Aki keresztény, annak föl kell vennie a keresztjét, bármilyen nehéz, gyötrő és feszültséggel teljes legyen is az, s addig kell hordoznia, míg ez a kereszt nyomot nem hagy rajtunk, s közelebb nem visz bennünket a tökéletességhez, amelyhez egyedül a szenvedésen keresztül vezet az út” (Idézi: Philip Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz, Harmat, Bp. 2010. p. 56.).

E harc közben az is lényeges, hogy hogyan tekintünk azokra az emberekre, akik ellenségeinkként viselkednek. Jézus arra tanított, hogy szeressük még őket is. Azért mondta ezt, mert ha valaki, akkor ő tudta, mi mindenre képes az igazi, önfeláldozó szeretet. Nekünk nem megy ilyen könnyen az, hogy szeressünk másokat. Tudatosan törekedni kell arra, hogy azt lássuk meg másokban, amit Isten:

“Nem azért szeretjük az embereket, mert kedveljük őket, nem azért, mert szimpatikusak, vagy esetleg valamiféle isteni szikrát vélünk felfedezni bennük. Mindenkit azért szeretünk, mert Isten is szereti minden teremtményét” (uo. p. 60.).

Érdekes belegondolni abba, hogy Martin Luther King tevékenysége csupán néhány évtizeddel ezelőtt történt. Az amerikai filmekből mégis egy teljesen más világ tárul már a szemünk elé, ahol a rasszizmusnak többnyire már nyoma sincs. Bár tudjuk, hogy a gyakorlatban még nem minden ilyen rózsás, főleg a déli államokban, de Kingnek sokat köszönhet az afroamerikai lakosság.

Amint olvastam Philip Yancey Kerülőutak a boldogsághoz című könyvének Kingről szóló részét, a  Sült zöld paradicsom jutott eszembe. A film a korabeli Amerikában játszódik, és részben érinti a rasszizmus, a Ku Klux Klan, a szegregáció témáit is, és ezáltal segíthet megérteni Martin Luther King szavainak jelentőségét.

Reklámok

8 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, idézetek

8 responses to “Martin Luther King

  1. Látom neked is bejött Yancey új könyve! :-)

    Amióta olvastam a kötetet – benne Martin Luther King sztoriját is – kicsit máshogyan gondolok az amerikaiakra. Mondjuk az tényleg elképesztő, hogy ez az egész sztori pár évtizede történt, ráadásul a “demokrácia őshazájában”… Az ember azt hinné, ilyen fokú rasszizmus csak diktatúrákban fordulhat elő, nem egy olyan ország keretin belül, melynek még az Alkotmányát is (részben) a Biblia alapján írták.

  2. Igen, bár Yancey minden könyve bejött eddig, amit olvastam. :]

  3. berciXcore

    Sytka: az Alkotmány csak annyiban alapszik a Biblián, amennyire a Felvilágosodás, a polgári forradalom, a humanizmus és a klasszikus liberalizmus is – ugyanis az Alkotmány ezeken alapul.
    ” Az Amerikát keresztény alapokon alapították” és “az Alkotmány a Biblián alapul” szólamok közkedvelt eszközei az amerikai keresztény jobboldalnak (http://bit.ly/fTGjq0), vagy ahogy a szókimondóbbja szeret fogalmazni a Christianism (http://bit.ly/gwjVBr) ideológusainak és követőiknek.
    Hol is aktív ez a lobbi? Hát csak nem a déli államokban? Hmmm, hmmm…
    Ám sajnos ezeknek a gondolatoknak egy többé-kevésbé kilúgozott formája megjelenik jóhiszemű amerikai keresztényeknél is.

    A témánál maradva: mit várunk attól a keresztény politikai lobbitól, amelyik képes volna kiírni az ország történelméből Jeffersont, a Felvilágosodást, vagy épp a John Locke nevével fémjelzett klasszikus liberalizmust?

  4. berciXcore

    Még ezt tenném hozzá – bár a HuffPost sokaknál kiveri a biztosítékot: http://huff.to/cnddSE

  5. l. gabi

    Nagy örömmel olvastam amit írtál. Valahonnan megpróbálom legalább kölcsönvenni a könyvet.

  6. infaustus

    Én is könyvtárból vettem ki, így gazdaságosabb. :] De Yanyey könyveit megveszem majd idővel, ezekbe érdemes beruházni.

  7. @Infaustus: >>”Én is könyvtárból vettem ki, így gazdaságosabb. :]”<< Hjaa,így könnyű…! [;<-)) Azok a régi szép idők,amikor még én is jártam könyvtárba! Philip Yance könyvei egyre jobban kezd érdekelni engem_is! Köszi,hogy Megemlékezel Martin Luther Kingről! Szerintem a XX. század egyik leghitelesebb keresztény közéleti figurája.

  8. Én is köszönöm az írást.