Egykérdés

A MEKDSZ legújabb programja az Egykérdés fesztivál lesz. Ennek lényege, hogy keresztények és nem keresztények, teisták és ateisták feltehetnek Istennek egy kérdést. A fesztivál ideje alatt pedig egy teológus — azt nem tudom, hogy ki — az előadásában érinteni fogja a “legnépszerűbbeket”. Magáról a fesztiválról egy bemutató videó is készült, mely a Magyar Televízióban került bemutatásra.

Eddig a legnépszerűbb kérdések a következők voltak: Honnan tudom, hogy nem a saját agyam válaszol, amikor megkérdelek Téged? (147 kérdező) Meleg fiú vagyok, normalis, kiegyensúlyozott kapcsolatban. Tényleg utál engem a civilizált, keresztény világ? (87 kérdező) Miért éheznek és halnak éhen kisgyerekek? (80 kérdező) Nem hiszek benned (pontosabban nem hiszek egyetlen vallásnak sem, mert mindet korruptnak, hataloméhesnek, hazugnak, tolvajnak, dilettánsnak, kirekesztőnek vagy gyilkosnak látom, vallásonként más-más jelző a hangsúlyos). Ha létezel, akkor miért nem úgy irányítod a “földi képviseletedet”, hogy hiteles legyen és én hinni tudjak? (71 kérdező) Ha egy keresztény öngyilkos lesz,akkor is a mennybe jut? (60 kérdező)

Olyan kérdések is felmerülnek, amire mindenképp keresztény választ kell adni. A kérdéseket kategorizálják, és csak az érdekesség kedvéért említeném meg, hogy a homoszexualitás kategóriájába 24 kérdés került ezidáig (plusz a 87 további kérdező a fenti kérdés esetében). Ez azt jelzi, hogy az egyházban nem sok szó esik erről a témáról, és nem adtak rá biblikus, hiteles, igaz és szeretettel teljes választ. Kíváncsi vagyok, hogy az előadónak sikerül-e majd egy evangéliumi (Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség) választ prezentálnia.

Átolvastam a további kérdéseket is. Vannak közöttük olyanok, melyeket valószínűleg a kereskedelmi adókon, amerikai filmeken és show-műsorokon nevelkedő tizenévesek tettek fel a vicc kedvéért. Azonban voltak olyanok is, melyeket érdemes átgondolni, és egy hiteles, elfogadható választ keresni rájuk. Íme néhány közülük:

Apa ugye ott van fent veled?
Mikor leszek végre boldog?
Miért nem válaszolsz?
Miért hagyta meg a lehetőséget, hogy bűnbe essen az ember? És a Sátánból hogy jöhet ennyi rossz, mikor Isten csak jót teremt elvileg?
Azért hallgatsz időnként, mert beleegyezel a tetteimbe, gondolataimba, vagy azért, mert válaszodra sem vagyok méltó?
Ha egy embernek egész életében nem volt esélye rólad hallani, mert olyan messzi civilizációban él, akkor ő is mennybe jut?
Hogyan lehet elviselni az életet?
Miért nem pusztítod el ezt a szégyenteljes soviniszta pedofil egyházat? Mi szükség van erre?
Mért van az, hogy aki másba belerúg, és ott tesz keresztbe ahol tud, aki árt másoknak az Boldog? Aki nem lop, nem csal, nem hazudik, és azon van, hogy fennmaradjon, az nem kap semmit? Legalább Boldogságot.
Miatyánk kivagy a menyekben?
Mikor házasodok meg?
Mi a véleményed arról, hogy ha egy papot kiskorú megrontásával jogosan vádolnak, akkor ez a pap a világ másik felén tovább “szolgálhatja e világ istenét”?
Nem zavar, hogy az egyház sötét múltja teljesen bemocskolja a neved?
Nem lenne jobb,ha megtanulnának hallgatni a keresztények és nem kész válaszokkal dobálózni?

Az utolsó kérdés kifejezetten tetszik. Sajnos jól jellemzi azt a keresztény gyakorlatot, hogy a másik megismerése nélkül a sablonválaszokat és sablonevangéliumot próbáljuk nekik elmondani. Jó kezdeményezésnek tartom a MEKDSZ részéről ezt a projektet, pont azért, mert engedi, hogy a “másik oldal” feltegye a kérdéseit. Az evangéliumot pedig úgy kell megfogalmazni, hogy az válasz lehessen ezekre a kérdésekre.

Advertisements

21 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

21 responses to “Egykérdés

  1. berciXcore

    Én is feltettem egy kérdést, ami az amerikai kereszténység felől érkező kulurkampf-ideológiát érinti.

    Azt írod, hogy “sablonválaszokat és sablonevangéliumot”. Kíváncsi leszek, hogy a válaszadó(k) átlépi(k)-e a saját sablonhatárai(ka)t.

  2. andras

    Az én kérdéseim:
    Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?
    Mi az a megtérés?
    Aki megtért, az biztosan tudja, hogy megtért?
    Aki megtért, az később válhat hitetlenné?
    A megtértek miért nem képesek hegyeket mozgatni, nincs mustármagnyi hitük sem?
    Akkor miben különböznek attól aki nem tért meg (tőlem)?
    A megtért kételkedése mennyiben más, mint a nem megtért kételkedése?
    :)

  3. andras

    Ja, ez nem egy kérdés volt, bocsi…

  4. Hatalmas ötlet. Már az is pozitív, hogy nem félnek meghallgatni a kérdéseket!
    Várom én is a válaszokat.

  5. Most látom a videóban, hogy nem válaszokat fogunk kapni… Na franc, pedig azt hittem megtudom a tutit :S :P
    pl. Darwin ott van veled? :D

  6. “Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?”

    Miből gondolod hogy elhagyott? Mit értesz elhagyás alatt?

    “Mi az a megtérés?”

    Rátalálni a keskeny útra, és azon haladni.

    “Aki megtért, az biztosan tudja, hogy megtért?”

    NEM! Sőt ellenkezőleg.
    Jézus nagyon óv az elbizakodottságtól. Vagy az önmagunk felmagasztalásától.
    Aki tényleg megtért arra mindez nem jellemző.
    Keresi Jézust és örökké elégedetlen magával, már ami a saját hitét, és a Jézus (és a felebarátai) iránti szeretetét illeti.

    “Aki megtért, az később válhat hitetlenné?”

    Miért ne válhatna?

    “A megtértek miért nem képesek hegyeket mozgatni, nincs mustármagnyi hitük sem?”

    Talán nincs.
    De miért akarnának hegyeket mozgatni?!
    Kifejezetten bűn lenne semmire sem jó cirkuszi mutatványokra használni a hitet.
    Ha pedig képletesen vesszük, akkor a megtért keresztények a föld sói!
    Példamutató életükkel nagyon sokakat képesek elvezetni az igazságra. :)
    Ennél többet ebben a materalista világban nehéz elképzelni…

    “Akkor miben különböznek attól aki nem tért meg (tőlem)?”

    Például gondolkodásmódban, világnézetben.

    “A megtért kételkedése mennyiben más, mint a nem megtért kételkedése?”

    Jellemzően teljesen más a kételkedés tárgya.

    Nem tőlem kérdezted, de talán megfelelnek a válaszaim, amiket így kapásból, hasraütésszerűen írtam.
    Sablonszerűnek biztos nem mondhatóak, mert nem ismerem a sablont. (Teológiailag vannak nálam sokkal jobban felkészültek is.)

  7. infaustus

    Némely kérdésnél a “hasraütésből” írt válaszok helyett jobb lett volna, ha biblikus választ adsz, ha már válaszolsz. Pl. amit a megtérésről, ill. részben az üdvbizonyosságról írtál, az tökéletesen beleillik a katolikus sablonba. Ha úgy gondolod, hogy vannak, akik teológiailag jobban felkészültek — magad mondád –, akkor hagyd inkább rájuk a válaszadást az ilyen kérdésekben.

  8. Lehet hogy jobban felkészültek teológiailag, de meggyőződésem hogy én értelmezem helyesebben az írást. :)

    “Pl. amit a megtérésről, ill. részben az üdvbizonyosságról írtál, az tökéletesen beleillik a katolikus sablonba.”

    A legközvetlenebb módon pont a keskeny úttal utaltam a Bibliára!
    Hiszen egyenesen Jézus szavaival jöttem! :)
    Ha ez csak a katolikus sablonnal egyezik meg, akkor hatalmas a probléma a többi egyházzal. :(

  9. infaustus

    Ne forgasd ki a szavaim, se Jézusét. A keskeny út a megtérésnek csak egy része, és nem mond ellent pl. az 1Jn 5:12-13-nak. Ha ezt csak a katolikus egyház nem tudja, akkor hatalmas probléma van. ;]

  10. Jól is néznénk ki ha az egyik evangéliumi ige ellent mondana a másiknak. :)

    Nézd, én megtettem azt, amit ti nem. Válaszoltam a feltett kérdésekre. (Persze tudtam, hogy ezt nem hagyjátok itt szó nélkül. Benned különösen biztos voltam. Hurrá, egy kis provokáció is volt részemről.)
    A SAJÁT válaszaimat írtam. (Nekem ilyen is van.)
    Megtisztelő, ha szerinted ebből “mondjuk” 1,5 egybeesik a katolikusokéval is. Többnek még inkább örülnék, de hát ez van.

    A katolikus egyház pedig semmivel sem tud kevesebbet, mint bármely másik keresztény egyház.
    Sőt akár többet is tudhatnak. (Ki tudja mit rejtegetnek a Vatikánban.)

  11. infaustus

    Köszönöm, hogy a válaszodban kitértél az 1Jn-ból származó szakaszra is. :]

  12. “Jól is néznénk ki ha az egyik ige ellent mondana a másiknak. :)”

    Szívesen.

  13. andras

    Sziasztok!
    Zolika: kösz, hogy írtál választ.
    Nekem ezek mind nagyon fontos kérdések, amelyekkel régóta viaskodom (na jó, az elsőt feltenni egy kicsit üres szellemeskedés és blaszfemia volt, de akkor nem éreztem ennyire).
    Beidézem a Heidelbergi Kátét, mert református volnék:

    88. K.: Hány részből áll az ember valóságos megtérése?
    F.: Két részből: az ó-ember megöldökléséből és az új-ember megelevenítéséből.
    89. K.: Micsoda az ó-ember megöldöklése?
    F.: Szívszerinti bánkódás a miatt, hogy Istent haragra kényszerítettük bűneinkkel, melyeket hovatovább jobban gyűlölünk és kerülünk.
    90. K.: Micsoda az új ember megelevenítése?
    F.: Istenben való szívszerinti öröm Krisztus által. És vágyódás az Isten akarata szerint való jó cselekedetekkel teljes élet után és annak szeretése.

    Mindezt én elfogadom, (mondhatnám a törvényt gyermekkorom óta megtartom) és mégsem érzem azt a nagy fordulatot, amiről a “megtértek” beszámolnak. Valami hibádzik?
    Talán mert nagyon tartok a hiszékenységtől, hogy Szentlélek helyett egy pszichológiai jelenség (rajongás, szuggesztió) befolyás a alá kerülni. Én az igazságra éhezem és szomjazom, az élő Istent akarom követni, és épp ezért tele vagyok kételyekkel. (Meg bűnnel, kísértésekkel, lustasággal, félelemmel, amelyekkel régóta viaskodom.) Megátalkodott individualista vagyok.
    Jó hitvitát! :)

  14. “Mindezt én elfogadom”

    Az jó. Nekem még elolvasnom is többször el kell, hogy egyáltalán felfogjam. Biztos bennem van a hiba… Ám ha mégsem, akkor éljen az egyházi kommunikáció!

    “(mondhatnám a törvényt gyermekkorom óta megtartom) és mégsem érzem azt a nagy fordulatot, amiről a “megtértek” beszámolnak. Valami hibádzik?”

    Arra a fiatalemberre emlékeztetsz, aki Jézustól kérdezte a legfontosabb parancsokat. Majd mikor Jézus elmondta azokat, ő is azt válaszolta, hogy ezeket gyerekkora óta megtartja. :)
    Jézus válasza: Add oda mindenedet a szegényeknek, mondj le mindenedről, és kövess engem.
    Erre az elszomorodott és elment.
    Jézus pedig erre azt mondta, könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bejutni a mennyeknek országába!
    (Biztos ismered.)
    Szóval NEKÜNK KELL CSELEKEDNÜNK, VÁLTOZTATNI AZ ÉLETÜNKÖN, és örök élet lehet a jutalom. :)

    És mielőtt azt hinnéd lenézlek vagy megvetlek, elismerem én sem vagyok magammal elégedett e téren. Messze nem…
    Sokkal jobban ragaszkodom én is a pénz(istenhez) mint szeretném. :(
    Nem vagyok gazdag, de képtelen lennék mindenemről lemondani holnap. Akkora hitem nekem sincs. :(

    Pedig a nagyátlaghoz képest sokkal jobban állok e téren. Sokkal kevésbé érdekel a pénz, a gazdagság és a hatalom mint az emberek 90%-át.

    Persze láthatunk politikusokat is például, akik kereszténynek mondják magukat. Biztosak az örök életükben.
    És szinte ölni tudnának a pénzért meg a hatalomért. Ha megszólalnak csak hazudnak és érzem a gyűlöletet meg a lenézést a hangjukban.

    Ilyenkor vagyok úgy vele, hogy vagy én, vagy ők de valaki nem a helyes úton jár…
    Szóval nehéz kérdés ez a hit és a megtérés.
    Ám remélem segítettem valamit.

  15. andras

    Direkt idéztem ám azt a történetet. Lefelejtetted a legvégét:
    Amikor a tanítványok hallották mindezt, megdöbbenve megkérdezték Jézust: Akkor ki üdvözülhet?
    Ő így válaszolt: Az embernek lehetetlen, de az Istennek minden lehetséges.(ilyesmi, fejből idéztem most)

    Nekem persze számtalan fogyatkozásom van, nem csak egy, mint a történetbeli ifjúnak. Mégis kicsit hasonló szomorúságot érzek, mint amit ő érezhetett. Valószínűleg arról is szól a történet, hogy mindenkiben van fogyatkozás, és önerőből senki sem üdvözülhet.

    Azt nem tudom, hogy az a lelki élmény, amiről a megtértek beszámolnak, az mi, és hogyan jelent bizonyosságot. Én is éreztem már Isten közelségét, jelenlétét, mégis mindig eltávolodom tőle, volt, hogy ellene fordultam, vádoltam… Sosem jutok nyugvópontra.
    Aki meg megtért, az megtért.
    Lenézéstől, megvetéstől nem félek, sokkal inkább attól, hogy a kételyeimmel megbotránkozást okozok, hogy esetleg másra is átragadnak …

  16. infaustus

    andras,

    Ha az ember megtér, azt azért csak tudja. A Jn 1:12 szerint ez egy akaratlagos döntés, mely szerint a továbbiakban Jézus követésében kíván élni. Innentől kezdve pedig — a népszerű karizmatikus álláspontokkal szemben — nem az érzelmekre, hanem a tényekre kell alapozni. A bizalmat az adja az újjászületett keresztények esetében, hogy elhiszik, amit Isten mond. Ő pedig azt mondja, hogy aki hisz, és megtér, az üdvözül, ebben pedig biztos lehet. Nem, mert beképzeltek vagy elbizakodottak lennénk, hanem mert Isten ezt mondja.

  17. INFAUSTUS: A te logikáddal több milliárd ember fog üdvözülni a jelenlegi 6,5 milliárdból is. :)
    Félek, kevés az ha elhisszük létezik Isten és az ő fia Jézus.
    Szerintem ennél a meglehetősen kényelmes életmódnál több kell.
    Ám legyen neked igazad, és találkozzunk a mennyek országában. :)

    Bár lehet, én meg a másik végletet képviselem…

    andras: “Mégis kicsit hasonló szomorúságot érzek, mint amit ő érezhetett. ”

    Számomra is ismerős az érzés.

  18. infaustus

    Zolika, hol írtam én arról, hogy elég hinni Istenben vagy Jézusban? Idézd, légy kedves.

  19. “Ő pedig azt mondja, hogy aki hisz, és megtér, az üdvözül, ebben pedig biztos lehet. “

  20. infaustus

    1. “…hisz, ÉS MEGTÉR…”
    2. A bibliai értelemben vett hit sosem csak annyit jelent, hogy elhiszi valaminek az igazságtartalmát, hanem magába foglalja az igazságnak való engedelmességet is (vö. Jakab levelével).

  21. Nekem is lenne egy kérdésem. Ki akarja feltenni helyettem?

    A kérdésem az lenne, hogy az esszénus naptárból való kalászok hónapjának azaz a niszán hónapnak 14-ik napja mikorra esik a mai évben?

    “A Vatikán jóváhagyásával, Jean Danielou bíboros úgy nyilatkozott, hogy Jézus utolsó vacsorája valójában esszénus naptár szerint tartott húsvéti lakoma. Jézus az esszénus naptárat használta (Egyiptomig, Mózesig megy vissza), eszerint húsvét szerdára esett.”

    “A korlátozottan rendelkezésre álló adatok szerint a Holt-tenger melléki esszénus
    közösségek kb. i.e. I-II. században – a környező népek Hold-naptáraitól eltérően – önálló
    Nap-naptárt alakított ki. A naptár szerint az év 364 rendes napból és egy pótnapból
    (illetve 4 évenként még egy újabb szökőnapból) állt. Az év 12 hónapot foglalt magába.
    A hónapok többsége 30 napos volt, de minden évszak második hónapja 31 napot
    számlált. A szökőnapok beillesztésénél feltehetően a 4 éves periódust alkalmazták. Mivel
    a pótnapot és a szökőnapot nem számították az év napjai közé, ezért a 7 napjai évente
    megismétlődtek (az első hónap első napja mindig Vasárnappal kezdődött, és az év utolsó
    napja mindig Sabbat-ra esett). Ez a naptárt egy – az akkori kor színvonalát meghaladó –
    öröknaptárnak is tekinthetjük. Kár, hogy hatása nem érvényesülhetett a környezetében.
    Naptárkészítésük elve viszont igen hasonlatos a Kelta-naptárnál tapasztaltakra.”