The Office

Nem vagyok nagy rajongója a tévésorozatoknak, azonban a The Office nagy kedvencem lett. Egy vígjáték sorozatról van szó, amit kézi kamerával vettek fel, és nincs benne gépi nevetés, ami pl. a Jóbarátokban nagyon zavart. A Dunder Mifflin papírvállalat egyik regionális irodájában játszódik, és néhány színes egyéniség életébe enged bepillantást. Többek között van benne egy hiperaktív vezető, aki nincs tudatában saját erősségeinek, gyengeségeinek, sem jellemhibáinak. A többi szereplő is széles spektrumot képvisel.

Eredetileg az Egyesült Királyságban futott a sorozat, és azt adoptálták az amerikai közönség számára. Magyarországra már az amerikai változat jutott el, és ez vált a népszerűbbé. Az érdekességét az adja, hogy olyan emberekről szól, akik a munkájuk miatt életük egy jelentős részében össze vannak zárva. Többnyire olyan emberek, akik egyébként nem találkoznának egymással, és nem töltenének együtt időt. Bizonyos esetekben a papírüzlet kérdésein kívül nem is tudnak másról beszélni. Ahogyan egyes helyzetekre reagálnak, és az élet különböző kérdéseivel szembenéznek, az mégis humoros — ami egyáltalán nem hátrány egy ilyen vígjáték vagy szituációs komédia esetében.

Számomra itt kezd érdekessé válni a történet. Egy lokális gyülekezet ugyanis pontosan ilyen emberekből áll — akik a közös kapcsolódási pont nélkül (aki jelen esetben Jézus) sosem találkoznának. Így viszont kénytelenek idejük egy jelentős részét együtt tölteni, egymás személyiségzavaraival együtt élni, különböző helyzetekre csoportként reagálni, problémákra közösen megoldást találni. A való életben ezt nem éljük meg annyira mókásan, ahogyan a sorozatban történik. De általában találkozunk olyan lelkészekkel vagy vezetőkkel, mint a filmbeli Michael Scott, aki minden egyes szavával és tettével kellemetlen helyzetet teremt. Élnek körülöttünk olyan kellemetlenkedő és piszkálódó fundamentalisták is, mint Angela (aki a filmben egy keresztény nőt alakít). Vannak Meredith-re emlékeztető visszaeső bűnösök (aki a sorozat alkoholistája), vagy Creed, aki csak arra képes, hogy másokat kihasználjon a saját érdekében. Vannak a gyülekezetekben Dwight Schrute-ok, aki a főnök mindenese (tkp. “nyalizik” neki egy leendő jobb pozíció reményében), és igyekszik magát fontosabbnak láttatni, mint amilyen valójában. És sorolhatnánk még tovább a szereplőket, akiket a gyülekezeteinkben is be lehet időnként azonosítani.

Érdemes ilyen szemmel belenézni a The Office-ba. Akit pedig nem érdekel, de érez magában akár az írásra, akár filmezésre ambíciót, összehozhatna valamit a The Church címmel. Hátha egyszer tudnánk nevetni is azokon a dolgokon, amikkel együtt kell élnünk a mindennapokban.

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: gondolatok

One response to “The Office

  1. A “The Church” című verzió különösen érdekelne!