Hitvédelem

“Arra biztatlak benneteket, hogy tovább küzdjetek a hitért, amit Isten egyszer és mindenkorra átadott népének!” (Júd 3).

Amióta a keresztény egyház alapvető tanításai letisztultak, időről időre megjelentek olyan irányzatok, felekezetek, mozgalmak, melyek egy vagy több ponton támadták a bibliai ortodoxiát. Az első századokban pl. a krisztológia körül folytak viták — arról, hogy Jézus teljesen ember volt-e, vagy éppen teljesen Isten-e. Ugyanilyen támadások érték a Szentlélek személyét és istenségét is. A későbbiekben létrejöttek olyan mozgalmak, melyek vagy az üdvösség módját tagadták, vagy új kinyilatkoztatásokat próbáltak a Biblia mellé csatolni. Voltak olyanok is, melyek kifejezetten destruktívak voltak, és a hitetlen családtagokkal való teljes kapcsolatmegszakítást követelték meg. És talán említeni sem kell azokat a közösségeket, melyek az erkölcstelen magatartásukkal vagy tömeges öngyilkosságaikkal hívták fel magukra a figyelmet.

Napjainkban is gomba mód szaporodnak azok a közösségek, melyekre oda kell figyelni. A hitvédelem egyik eleme az, hogy a — szociológiai vagy teológiai okokból — hamis egyházakból segítsen a tagoknak kiszabadulni. Ez rendkívül nehéz munka, mert sok esetben a tagok egészen komoly agymosáson mennek keresztül a bent eltöltött évek alatt. Én magam is folytattam már hónapokon keresztül tartó közös tanulmányozást mormon misszionáriusokkal, és nem lett szemmel látható eredménye (de ugyanakkor kudarcnak sem nevezném, mert a kritikával szembesülniük kellett).

Nem lehet azonban keresztény értelemben vett hitvédelemnek nevezni azt a tevékenységet, mely csak egy világképet rombol össze a másik félben, anélkül, hogy alternatívát mutatna neki. Azok a személyek, akik egy ember alkotta felekezetbe vetett hitüket elveszítették, nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Arra van szükségük, hogy találjanak valami mást, ami tényleg Istenhez viszi őket közel. Ennek az ellenkezőjére láttam már példát — amikor valaki hite alól kihúzták a talajt, és az illető a teljes anómia állapotába került, anélkül, hogy képes lett volna különbséget tenni aközött, amit a régi felekezete tanított, és aközött, amit valójában Isten jelentett ki. Az alternatívára (helyesebben Jézusra) történő figyelemfelhívás nélkül a “hitvédelem” több kárt okoz, mint hasznot. Amikor Isten elhívta Jeremist prófétának, ezt a kettős küldetést adta neki: “Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy (1) gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, (2) építs és plántálj!” (Jer 1:10). Érdekes, hogy négy kifejezés utal a rombolásra, kettő pedig a felépítésre. Talán ez jelzi, hogy mennyivel nehezebb lerombolni egy téves ideológiát, mint egy újat felépíteni.

Hitvédelmi szempontból igazi sikertörténet Kevin Quick Az Őrtorony zarándoklat c. könyve. Ebben valóban eljut a kalandja során A-ból B-be, egy tévelygő felekezet gondolkodás és kritika nélküli követésétől a bibliai Jézusig. A könyvet Barna Zoli fordította, aki a hitvédelem terén követendő példát állított mások elé, mert a célja mindig az volt, hogy ne csak a tévedésre hívja fel a figyelmet, hanem az igaz Istenre. Az ilyen hozzáállás nélkül a hitvédelem inkább csak rombol, mint épít. További ajánlott olvasmány még Szalai András A hitvédelem — és ami nem az c. cikke az Apológia Kutatóközpont honlapján.

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: apológia

One response to “Hitvédelem

  1. Infaustus, az utóbbi hónapokban egyre inkább foglalkoztattak az Általad leírtak. Nagyon fontosnak tartom,hogy a vallási diktatúrákban élők is megismerhessék a felekezetük elhallgatott történelmét,de tapasztalatból vallom: nincs valódi szabadulás bűnfelismerés (nem csupán a destruktív vallásé,hanem önmagunké-önmagamé is!),és Jézus Krisztus,mint Megváltó felismerése nélkül. Sajnos,ismerek olyan embereket,akik ugyan megszabadultak a vallási diktatúrájukból,de maradtak a múlandóság istenének szolgálatában. Köszönöm a Postot,természetesen “lájkoltam” a Facebookon!