Üdvbiztonság

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva egy másik alapvető kérdés az üdvbiztonság. A kifejezés arra az értelmezésre utal, miszerint az egyszer elnyert üdvösségünket soha nem veszíthetjük el. A kérdést két oldalról érdemes megközelíteni.

Először is le kell szögezni, hogy az üdvösségünk feltétele a hit (Jn 1:12-13, ApCsel 16:31, Ef 2:8-9). Azt is tudjuk azonban, hogy “nem mindenkié a hit” (2Thessz 3:2, MBT). Vannak olyan névleges keresztények, akik egyháztagságuk alapján nevezik magukat hívőnek, mások egyszerűen csak beleszocializálódtak a keresztény életmódba anélkül, hogy valódi változás történt volna a szívükben és gondolkodásmódjukban (vö. Róm 12:1-2). Ha egy ilyen ember egyszer elveszíti a “hitét”, nincs értelme az üdvösség elvesztéséről beszélni, hisz valószínűleg soha nem is volt neki. Az apostolok is figyelmeztetnek az egyházban lévő áltestvérekre, akik valójában nem keresztények (ApCsel 20:29-30, 2Kor 11:26, Gal 2:4).

Máshogyan kell értelmezni akkor, ha megtért, újjászületett keresztényekről van szó. A megtérésünk valójában egy szövetség Istennel, mely Jézus halálán alapul. Ilyen szempontból egyoldalú szövetség, mert annak alapjait csak az egyik fél fektette le, a másik fél pedig a hite által lesz részese. Amikor Isten egyoldalú szövetséget köt az emberrel, akkor felelősséget vállal azért, hogy a szövetségét nem változtatja meg. Jól példázza az egyoldalú szövetség mibenlétét Ábrahám története (Gen 15:7-21, vö. Jer 34:18). Ehhez hasonlóan az üdvösségünkben is vállalta Isten, hogy egyszer s mindenkorra nekünk adja az életet, melyet nem von vissza tőlünk.

Az üdvösség elveszítése akkor szokott szóba kerülni, amikor bűnbe esett, esetleg Istentől eltávolodott keresztényeket látunk. Túl hamar megállapítják ilyenkor az önjelölt bírák, hogy az illető, bár jól indult, de elvesztette az üdvösségét, és ha most meghalna, elkárhozna.

A Biblia szerencsére nem ezt az értelmezést erősíti meg, hanem megnyugtat minket az üdvbiztonságunk felől. Először is nézzük meg a tékozló (vagy helyesebben az elveszett) fiú történetét (Lk 15:11-32). Itt a fiú távozásával a kapcsolata valóban megszűnt az apjával, de a vérség továbbra is összekötötte őket. Amikor pedig visszatért, a kapcsolatuk is újra helyreállt. Véleményem szerint ez történik az eltévelyedett keresztényekkel is: a kapcsolatukban eltávolodtak Istentől, de Isten várja őket vissza a szülői házba. Másrészt vannak egyéb bibliai ígéretek is arra nézve, hogy az üdvösségünk nem vész el. Jézus ezt mondta: “Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (Jn 10:28-29, MBT). Külső hatásra nem ragadhatnak ki minket Isten kezéből, ha egyszer oda kerültünk — de ha “senki” nem ragadhat minket onnan ki, ebbe valószínűleg mi magunk is beletartozunk. Ígéreteink vannak arra is, hogy a Fiú és a Szentlélek is könyörög értünk az Atyánál, hogy ne veszítsük el a hitünket (Lk 22:31-32, Róm 8:26). Ez pedig azért lényeges, mert az üdvösségünk alapja a hit.

Érdemes logikusan átgondolni az üdvösség kérdését. Általában elfogadott tény az evangéliumi körökben, hogy nem cselekedetekért, hanem a hitünk által üdvözülünk. Ha az üdvösséget nem tudjuk elérni cselekedetek által, akkor ennek az ellenkezője sem lehet igaz: elveszíteni sem lehet cselekedetekből. A rossz tetteink és bűneink nem a fiúságunkat fogják befolyásolni, hanem az Atyával való kapcsolatunkat. A Jn 1:12-13 azt mondja, hogy ‘felhatalmaztattunk’ arra, hogy Isten fiai legyünk — vagyis jogot kaptunk rá, mintegy örökbe lettünk fogadva. Egy ilyen szövetség, mely a hitünkön alapszik, a cselekedetekkel nem tehető tönkre.

Miért olyan népszerű mégis az üdvösség elveszítésének nézete? Azért, mert a fundamentalista körökben félnek attól, hogy ez szabadossághoz vezethet. Ismerve a keresztényeket (és magamat!) tudom, hogy valós a veszély. Könnyebb lehet számukra kordában tartani olyan gyülekezeti tagokat, akik rettegnek az üdvösség elveszítésétől, mint akik szabadok az üdvbiztonságuk miatt. De ha Isten vállalta a kockázatot, nekünk is ezt kellene tenni, és rábízni a másik életét és üdvösségét: “Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róm 14:4). Tetszik az a költői és emelt hangvételű mód, ahogy Pál az Isten szeretetéről beszél. Mivel ebben mindent elmond, ezzel zárnám a bejegyzést:

“Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8:38-39, MBT).

Reklámok

11 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

11 responses to “Üdvbiztonság

  1. endike

    Hát pedig az is a valóság és kinyilatkoztatás leegyszerűsítése, miszerint a cselekedetek nem számítanak az üdvözülésben. Ó, mennyit beszélt erről Jézus…

  2. >>” Miért olyan népszerű mégis az üdvösség elveszítésének nézete? Azért, mert a fundamentalista körökben félnek attól, hogy ez szabadossághoz vezethet. Ismerve a keresztényeket (és magamat!) tudom, hogy valós a veszély. Könnyebb lehet számukra kordában tartani olyan gyülekezeti tagokat, akik rettegnek az üdvösség elveszítésétől, mint akik szabadok az üdvbiztonságuk miatt. “<< Számomra ezek a kulcs-mondatok! Nagyon fontosnak látom megkülönböztetni az üdvösséget/újjászületést (-ami Isten kegyelme,és csodája,amit nem tudunk megtenni) a megszentelődéstől,ami viszont a mi lehetőségünk-felelősségünk. Az előbbihez kapcsolódik az üdvösség (ami fix dolog,-ha valaki újjászületett),a másikhoz a JUTALOM (1.Korinthus 3.fejezet)-ami valóban elveszíthető. Egyetértek a posttal,-köszönöm!

  3. Zsotza, ezek szerint te érted valamennyire hogy mit jelent a jutalom. Mit jelent?

  4. @Endi>>: Az,amit az Úr az odaszánás,és a szellemi-lelki életbe befektetett cselekedetek arányában ad majd az Ő országában. Konkrétan,hogy mi lesz az,nem tudom,-de csak jó lehet. Egyik megközelítés: 1.Péter 5:4
    “És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. ” (UFO) 1Kor 3,8
    “Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. ” (UFO) -és: 2Kor 5,10 ”
    mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) előtt, (azért) hogy ki-ki aszerint kapja meg azt, amit testben (testen át) tett, akár jót, akár rosszat” (Vida Sándor fordítás) Ugyanez az Új Világ fordítás szerint: ” Mert nyilvánvalóvá lesz Krisztus bírói széke előtt, hogy milyenek vagyunk, hogy ki-ki megkapja jutalmát a test által tett dolgokért, aszerint, amiket cselekedett, akár jó, akár hitvány az. ” Itt a hívő keresztények (-akik már az újjászületésükkor átmentek a halálból az életre) kapják a jutalmukat:ki-ki mit cselekedett a Földön. Úgy értem, hogy nem lesznek egyformák a jutalmak. Szerintem érdemes még elolvasni ezt a magyarázatot is: http://www.gotquestions.org/Magyar/Iteloszek-Krisztus.html Így értem,és látom én.

  5. Jó, jó, ezeket ismerem én is. De akkor úgy kérdezem, hogy milyen lesz annak aki “csak” üdvösséget nyer, jutalmakat nem? :)

  6. infaustus

    Endi, Jézus és Pál is beszélnek az uralkodásról a következő Millenniumban. Valamilyen módon ebben az életben készülünk fel arra, hogy majd odaát “többet bízhassanak ránk”. Tudom, az eszkatológia szerteágazó téma, de a Jézussal együtt uralkodás azért alapkérdésnek tűnik. És lesznek, akikre több, lesznek, akikre kevesebbet tud majd bízni, és lesznek olyanok is, akikre semmit. Szerintem erről beszél Pál, amikor azt írja, hogy az ember ugyan átment, miközben minden (eddigi, földi) munkája megégett — mert nem a mennyben gyűjtött kincseket.

  7. De ezeket is ismerem. Csak nem értem hogy mitől jutalom ez? Úgy értem miért lesz rosszabb annak aki nem kap ilyen jutalmat? Kisebb háza lesz a mennyben, vagy nem ehet annyi csokit? :)

  8. infaustus

    Szerintem nem lesz neki rosszabb. Egyszerűen csak másra/máshogyan fogja őt Isten alkalmazni. De ezt nem úgy képzelem, mint egy cégnél, mikor kitüntetik a legjobban dolgozókat (bár tudom, sok keresztény így gondolkodik). Viszont pontosabban nem tudom körülírni, mint ahogy Jézus példázataiban van, mert ez egyelőre még egy isteni titok.

  9. dod

    Ha nem veszíthető el az üdvösség, akkor mit jelent az az ige, h “aki mindvégig kitart az üdvözül” ???

  10. infaustus

    Szó szerint ez a vers: aki mindvégig kitart, az megmenekül. Sok mindentől lehet megmenekülni azzal, ha valaki élete végéig, vagy épp a világ végéig kitart Isten mellett.

  11. Hun-Gary

    “Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. ” (1.Péter 1:5)

    Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete VAN; sőt ítéletre s e m m e gy,
    hanem átmenT a halálBÓL az életBE. (János 5:24, -saját kiemeléssel)

    Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
    
    MERT Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. (Fil. 2:12,13 -saját kiemeléssel)