Isten árnyéka

A teremtési beszámolóban Mózes az ember teremtéséhez érve így fogalmaz: “Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (Gen 1:26, MBT). Érdekes ez a megfogalmazás, és a kifejezés, amit itt Mózes használ, mert sokat elárul arról, hogy milyen különleges kapcsolatba került az ember a teremtés révén Istennel.

Először is észre kell venni, hogy Mózes elbeszélésében az ember az egyetlen, akit Isten a saját kezével formált meg: “Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élő lélekké” (Gen 2:7). Minden mást a szavával teremtett — Isten kimondta, és az “élő és ható” (Zsid 4:12) szavával a létbe hívta a különböző dolgokat és élőlényeket. Az ember mégis különleges, mert Isten nem a szavát, hanem a kezét használta. Nem kimondta az ember nevét, és az létrejött, hanem megformálta azt a saját képmására, magához hasonlóvá.

A másik érdekes gondolat ezzel kapcsolatban az eredeti szövegben lévő kifejezés, melyet képmásnak fordítanak. Ez nem más, mint a héber tselem (צֶלֶם), mely 16 alkalommal fordul elő az Ószövetségben (Gen 1:26, 27, 5:3, 9:6, 1Sám 6:5, 11, 2Kir 11:18, 2Krón 23:17, Zsolt 39:7, 73:20, Ez 7:20, 16:17, 23:14, Ám 5:26). A szótárak (pl. Strong) természetesen a képmás kifejezést tartalmazzák, mint jelentését. Azonban vannak olyan források is, melyek másra is utalnak vele kapcsolatban, összhangban a Zsolt 39:7-ben található értelmével: “Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.” Wilhelm Gesenius pl. az elsődleges jelentéseként az árnyékot említi, és csak a második helyen szerepel a képmás (Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testamament Scriptures). Másként megfogalmazva: “Az ember semmi más, mint Isten képmása… az ember egymagában nélkülöz minden lényeget és értelmet, mivel nem más, mint az igazi Lényeg és Értelem képmása vagy árnyéka” (Sicker).

Az Újszövetség segít értelmezni ezt a képet, amikor az Istennel való szoros kapcsolatunkról beszél. Isten ugyanis bennünk van, mi pedig Istenben. Ez a lehető legszorosabb közösség, ami csak elképzelhető vele. Ha pedig a Szentháromságra gondolunk, még nyilvánvalóbb lesz az ember különlegessége. Egyetlen Isten létezik ugyanis, de három személyben — és mindhárom személy az istenség esszenciáját képviseli. Amikor pl. az Atya szól, az a Logosz, vagyis az Ige, aki nem más, mint Jézus,  a Fiú. Amikor Isten lehel, az a Pneuma, azaz a Szentlélek. Az egyetlen Isten ilyen alapvető megnyilvánulásai, mint a beszéd és a lehelet szintén isteni személyekben jelennek meg. És itt látom én az emberi különlegességet. Mi ugyanis ennek az Istennek az árnyékai vagyunk. A képmását hordozzuk, de csupán két dimenzióban. Valakinek, aki tőlünk sokkal hatalmasabb, dicsőségesebb, számunkra elérhetetlen magasságban és dimenziókban él, mi az e világi, kétdimenziós árnyéka vagyunk. Pál ezt úgy fogalmazta meg, hogy Krisztusért járunk követségben.

Nekem azonban tetszik az a gondolat, melyet az árnyék kifejez. Ugyanis arra utal, hogy lényünkből fakadóan elválaszthatatlanok vagyunk Istentől, tőle függetlenül semmit nem tehetünk, sőt életünk sem lehet önmagunkban. Mindenünk, amink van, tőle származik. Az ő dicsőséges természetét próbáljuk felfedezni és visszatükrözni ebben a világban a magunk korlátozott módján.

Reklámok

6 hozzászólás

Kategória: teológia

6 responses to “Isten árnyéka

  1. endike

    Ez érdekes!
    Mondjuk mi 3d-sek vagyunk, plusz idő dimenzió, szóval Isten akkor minimum még +1 d. :)

    Amúgy ezek a dimenziók érdekes dolgok, mármint a tér meg az idő. A térben tudunk bármerre mozogni, de nem végtelen sebességgel. Az időben csak egyfelé tudunk menni. A térben való mozgásunk időt vesz igénybe.

    Az értelmünk és emlékezetünk képes szimulálni az időben való visszafelé haladást (emlkékezet) és előrefelé haladást (kisebb-nagyobb mértékben következtetni tudunk hogy mi lesz a jövőben). Tehát valamennyire az idő dimenziónak is az urai vagyunk.

    Isten mindezek fölött van, azaz ő az időn és téren kívül van. Egyben látja az egész világot, az időt is.

  2. infaustus

    Ja, kicsit sántít a példa, de tényleg csak példának említettem. Annyit kifejez, hogy mi azért igencsak kevesebbek vagyunk Istennél. A dimenziók száma is érdekes, elvileg 11-ről beszélnek, akik értenek hozzájuk. Ebből mi megélünk 4-et. Ha ezen gondolkodom, mindig a Síkföldhöz jutok, és a két dimenzió korlátoltságához a gömbbel szemben. :]

  3. endike

    Az árnyék kifejezés azért több információt tartalmaz mint a “hasonlatosságára”. Ezért érdekes ez.

  4. >>” Ha pedig a Szentháromságra gondolunk, még nyilvánvalóbb lesz az ember különlegessége. Egyetlen Isten létezik ugyanis, de három személyben — és mindhárom személy az istenség esszenciáját képviseli. “<> “Azután így szólt Jehova Isten: „Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, és egyen róla, s időtlen időkig éljen . . .”<< (1.Mózes 3:22,Új Világ fordítás) Ehhez kapcsolódik még : http://www.freeweb.hu/kevinquick/haromsag.htm

  5. endike

    Szerintem azért az a “mint közülünk egy” vonatkozhat az angyalokra is.

  6. infaustus

    Előtte Sátán azt mondta, hogy “olyanok lesztek, mint Isten”. Bár vitatható, hogy mennyire minősül hiteles közlésnek az, amit ő mond, de akár erre is válaszolhatott Isten, amikor azt mondta, hogy “közülünk egy”. Persze ez csak egy értelmezés.