Jézust kivégezték?

A keresztény hit egyik alaptanítása az, hogy Jézus meghalt, majd feltámadt a halálból. Az első keresztényektől kezdve minden követője különleges jelentőséget tulajdonított a halálának, ugyanis az a megváltásunk eszköze. Olyannyira fontos, hogy az evangélium egyik legkorábbi megfogalmazásában is helyt kapott: “Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot (…) hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint” (1Kor 15:1-7). Ezzel szemben a Korán azt írja, hogy Jézus nem lett keresztre feszítve: “…és [mivel] azt mondták: ‘Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét’ — holott [valójában] nem ölték meg őt és nem feszítették keresztre, hanem [valaki más] tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá [és azt ölték meg]. Akik [Jézust] illetően összekülönböztek, azok kétségben vannak felőle. Nincs tudomásuk róla, csupán vélekedésüket követik. Bizonyosan nem ölték meg őt, ellenkezőleg, Allah magához emelte őt. Allah hatalmas és bölcs” (4:157-158, zárójelek a fordítótól).

Ha a Korán tartalmazza az igazságot, a megváltás-tan, ill. összességében a kereszténység értelmetlenné válik. Azonban ha szemügyre vesszük a Biblia belső összefüggését, valamint a kortárs történelmi feljegyzéseket, akkor megláthatjuk a keresztre feszítés történetiségét.

Először is észre kell venni, hogy a Biblia következetesen állítja, hogy Jézus útja céltudatosan a kereszthez vezet. Az Ézs 53:9, mint a legismertebb messiási prófécia egyértelműen megfogalmazza a halálát. A szolgálata során Jézus sem volt egy percig sem bizonytalan afelől, hogy milyen sors vár rá. Tudta, hogy meg fog halni, és ezt közölte a követőivel is (Mt 16:21, Lk 18:31-32, Jn 12:30-32). Mind a négy evangéliumi beszámoló tartalmazza a kivégzés leírását, és megnevezi azokat a személyeket, akik ennek tanúi voltak (pl. Mt 27:54-56, Jn 19:26). Nem sokkal a halála után a követői hirdetni kezdték, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Történelmi tényként kezelték a halálát (ApCsel 2:23, 13:29). Az evangéliumból kiderül, hogy még az ellenségei is tisztában voltak Jézus halálával, és azt egy pillanatra sem tagadták (Mt 27:62-66).

Másodszor szemügyre kell vennünk a kortárs utalásokat Jézus halálára. Ezek olyan személyektől származnak, akik nem voltak érdekeltek abban, hogy a téves híradással a kereszténység tanait erősítsék meg. Abban viszont érdekeltek voltak, hogy lehetőség szerint pontosan jegyezzék fel azt, ami történt. Még ha nem is voltak jelen Jézus halálakor, arra lehetőségük volt, hogy minden részletnek utána nézzenek. Ezt tette Lukács is, az egyik evangéliumi könyv írója — alapos kutatómunkát végzett (Lk 1:1-4). A történetíróknak volt lehetőségük, hogy felvegyék a kapcsolatot a szemtanúkkal (vö. 1Kor 15:5-7), és ha hazugságra derítenek fényt, azt megírják.

Ezzel szemben a történelmi források egybehangzón mutatnak ugyanabba az irányba: “Jézust, a názáretit… Peszách előestéjén kivégezték” (Talmud, Szanhedrin: 43/a). Josephus Flavius szerint a zsidók “főembereinek följelentésére Pilátus keresztre feszítette” (A zsidók története). “Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört” (Tacitus, Tacitus összes művei). Szamoszatai Lukianosz is beszél Jézusról “aki bevezette szokatlan szertartásaikat, és ezért keresztre feszítették” (Peregrinus haláláról). Mara bar Szerapion filozófus is utal Jézus halálára ekképp: “Mi hasznuk volt a zsidóknak abból, hogy kivégeztették bölcs Királyukat?”

A muszlim álláspont szerint az evangélium és a történelmi források is a már kialakult keresztény hagyományt veszik alapul. Azonban a történetírók nem voltak ott a kivégzés során, így nem tudhatták biztosan, hogy mi történt. Ez az érv viszont nem állja meg a helyét. Egyrészt a zsidó vezetők érdekeltek voltak abban, hogy Jézust megölessék — végül pedig sikerült is elérniük a céljukat. Másrészt sem ők, sem pedig a római történetírók nem lettek volna olyan felületesek, hogy szemet hunyjanak egy ilyen történelmi csalás fölött. Ha csakugyan nem halt volna meg Jézus, akkor ezt könnyen be tudták volna bizonyítani, és ezzel elejét vehették volna a kereszténység terjedésének. A Megváltó halála nélkül ugyanis értelmetlen a vallás. Tény azonban, hogy ilyen jellegű cáfolat nem maradt fenn, sőt, az ellenségek is elismerték és megerősítették Jézus halálát.

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: apológia

2 responses to “Jézust kivégezték?

  1. berci

    Én nem lennék meglepődve azon, ha a Koránban valamelyik korabeli *fizita álláspontok körüli zavarok hatása lenne érezhető. Jobban belegondolva a különféle *fizita krisztológiákba, komoly fejtörést okozhat, hogy most ki is halt meg a kereszten, melyik személye, természete, micsodája?
    Azt tudjuk, hogy Mohamed találkozott egy nesztoriánus szerzetessel, akitől hallhatott a személyiség-természet vitáról, és ez elgondolkodtathatta, hogy a a fizikai (emberi) test halála számít-e, ha a lelkét úgysem ölhetik meg, stb.
    Azt is tudjuk, hogy az Arab-félsziget nyugati sávjában telepedtek meg a már egészen korán üldözötté lett ebioniták, akik Jézus keresztrefeszítését nem, de istenségét, halálának bűnmegváltó szerepét és fizikai feltámadását tagadták.
    Szóval szerintem ő elég nagy gondban volt azzal, hogy mi is van.
    Egyébként ami angol fordításokat olvasok, abban nincs benne a “valaki mást”, csak annyi, hogy “úgy tűnt nekik, hogy megölték”.

    De már én is kezdem elveszíteni a fonalat. :)

  2. infaustus

    Több ponton is világosan felfedezhető a Koránban a keresztény hatás. Ez persze többnyire nem éppen az ortodox tanítás volt. De az olyan kérdések, mint a Szentlélek azonosítása Máriával, a Jézus gyermekségéről szóló elképzelések, Mária és Mirjam azonosítása stb. — mind-mind megtalálhatók a különféle keresztény mozgalmakban. Az azonosság túl nyilvánvaló ahhoz, hogy Mohamed függetlenül írja le ugyanezeket.