Babilon

A Genezistől egészen a Jelenések könyvéig, vagyis az őstörténettől a világ végéig visszatérő téma Babilon, mint az Istennel szembehelyezkedő világ birodalma. Korábban az eszkatológiai magyarázatok jobban érdekeltek, de mostanra szkeptikusabbá váltam velük kapcsolatban a sok ezernyi értelmezés miatt. Viszont a Jelenések könyve beszél Nagy Babilonról, mint egy prostituáltról, aki a világ uralkodóival paráználkodik. Ezért mégis csak fontos, hogy legalább alapvető szinten tisztában legyünk azzal, mi is a jelentősége Babilonnak a Bibliában.

Az első előfordulása a Gen 11:1-9-ben található, ahol az emberek egy tornyot akartak építeni. A céljuk ez volt: “Gyertek, építsünk magunknak tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” (4. vers). Ebből legalább két dolog is világosan kiderül a babiloni mentalitással kapcsolatban: (1) a kevélység és büszkeség, mely a saját előrejutását, hírnevét tartja a legfontosabbnak, és (2) az Istennel való szembefordulás, az ő parancsainak való tudatos ellenszegülés (hiszen Isten azt mondta az embernek, hogy töltse be az egész földet). Mindkét területen Isten konkrét parancsokat adott az embernek. A nemrég már idézett Mal 6:8 például arra figyelmeztet, hogy Istennel szemben legyünk alázatosak, ne képzeljünk többet magunkról, mint akik vagyunk, és tudjuk, hol a helyünk. Másrészt az engedelmesség is fontos fokmérő, hiszen ez mutatja meg, hogy valóban szeretjük-e Istent, Jézus barátai vagyunk-e, vagy pedig e világ lelkülete munkálkodik bennünk (Jn 14:15, 15:14, Ef 2:2).

Babilon büszkesége a későbbi prófétáknál is világosan tetten érhető. Ézsaiás azért inti meg, mert beképzelten önmagát tartotta a legnagyobbnak, hozzászokott a jóléthez, a gonoszságában bízott, és engedte, hogy eközben a bölcsessége és tudománya félrevezesse (Ézs 47:8-10). Ugyanezt a kevélységet teszi szóvá Jeremiás (Jer 50:29-32) és János apostol is: “…amilyen mértékben dicsőítette magát é dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessenek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő…” (Jel 18:7).

Egy további jellemzője a központosítás volt: “hogy el ne széledjünk”. Egy központosított birodalomban mindig könnyebb az emberek fölött uralkodni (lelki értelemben is). A Jelenések könyve 13. fejezete igen szemléletesen írja le, hogy Sátán hogyan él a központosított uralkodás e módszerével. A gazdasági és vallási életet említi meg az apostol, mint olyan területeket, melyek teljesen szabályozottak (“Nagy Testvér mindent lát” — Orwell: 1984).

Érdekes, hogy bár az első királyt Izraelben Jahve választotta, de az ember más emberek feletti uralkodása nem tőle származik. A Gen 10:8, 10 alapján ez is Bábelig vezethető vissza, ahol Nimród kezdett el hatalmaskodni és uralkodni mások fölött. Az ember nem arra lett megteremtve, hogy az embertárai fölött uralkodjon. A történelmet megnézve, ill. az aktuális politikai állapotokat is figyelembe véve ez egészen nyilvánvaló. Maga a Biblia is elég negatívan nyilatkozik arról, amikor emberek uralkodnak más emberek felett: “Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Préd 8:9, KÁR).

A babiloni filozófia (emberek feletti uralkodás, Istennel szembeni engedetlenség, büszkeség) végigvonul a történelmen és a Biblián. A Jelenések könyvét olvasva elképzelhetőnek tartom, hogy egy végső, kiteljesedett formájában a vég idején is meg fog majd jelenni egy központosított világbirodalom formájában, de lehet, hogy ez csak spekulálás. Ami viszont biztosabb, az az, hogy a hétköznapi életünkben is tetten érhető a hatása. Hiszen a fő uralkodójának az a célja, hogy az embereket önelégültté és büszkévé tegye, elfeledtesse velük, hogy az Istennek való engedelmességre és a vele való kapcsolatra lettek megteremtve, és arra, hogy egymás mellett egységben és békességben éljenek. A módszerei és tevékenysége pedig olyan hatásos, hogy Izrael és az Egyház, mint Isten menyasszonya mellett Babilon úgy jelenik meg, mint a nagy parázna, aki a világot az Istennel szembeni házasságtörésre ösztönzi.

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: teológia

4 responses to “Babilon

  1. Az emberek ugyanolyan felelősek ebben, mint a nagy hatalomra törekvő uralkodók. Az ember szereti ha valaki megmondja neki hogy mit és hogyan csináljon. Azt is szereti ha nem sok ilyen megmondóember van, hanem minél kevesebb, mert akkor még azon se kell gondolkodni hogy melyiknek engedelmeskedjen. :) Na meg így egyre több barátja lesz mindenkinek, hiszen mindenki egyetért, mindenkinek ugyanaz tetszik stb.
    Nehogymár csak a vezető legyen a hibás…

  2. infaustus

    Nehogymár! :] Vezetni és leuralni azokat lehet, akik hagyják magukat. És mivel hagyták magukat, a vezetők és leuralok egyre rafináltabb és elnyomóbb módszereket találtak ki, hogy ha akarnak, se tudjanak kikerülni a fennhatóságuk alól.

  3. Kicsiláng

    Kicsit off, de talán mégsem…
    Nekem erről ez jutott eszembe:

  4. Fogarasi István

    Sziasztok!

    Egy kicsit én is hozzászólnék, hiszen Babilon tényleg fontos bibliai jelkép, és nem árt tudnunk, hogy mi jellemzi! A Jelenések könyve 17-20. fejezetekben láthatjuk Babilont, az akkori pogány Rómát, a vadállatot, amely minden istenellenes hatalom szimbóluma, Krisztus világuralmának karikatúrája. Ott, ahol valakik világuralomra törnek, jelen van a vadállat, a Sátán, aki azt hazudja, mint Jézus megkísértésekor a pusztában, hogy övé az egész világ, s annak adja, akinek akarja. Ez a kereszténység ördögi utánzata. János saját korát nézi, látja benne a rossz, az emberi hitványság hatalmas erőit, a római császárság erejét, de látja azt is, hogy ezek nem mérhetők össze Jézus Krisztus feltámadásának erejével, mert, bocsánat a kifejezésért, nem egy súlycsoportból valók. A császárok meghalnak, a birodalmak elenyésznek, az ideológiák szétmállanak, de Krisztus romolhatatlan teste él, és a keresztény mindennap ehet az élet fájáról. Itt is bebizonyosodik, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18).

    Babilon jelkép, a keresztényeket üldöző római hatalom jelképe. De Babilon tovább él, s mindaddig, amíg lesz emberi történelem, lesz Babilon is. A huszadik században mindannyiunk szeme láttára omlottak össze birodalmak. Pedig az idősebbek még emlékeznek a század ötvenes éveinek önelégült kommunista propagandájára, a még idősebbeknek a fasiszta ideológia fennhéjázó öntömjénezéséről is vannak emlékeik. Mindkettő világmegváltást ígért, földi paradicsomot, és öröknek képzelte magát, miközben hullahegyeket termelt és égbekiáltó gazságokat művelt. De íme, megbukott ez is, az is, és nem elsősorban politikai vagy gazdasági okok miatt, hanem lényegében egy antropológiai tévedés folytán: Istentől elszakadva, az ő ellenében akart egy nagy és örök birodalmat építeni, márpedig ez olyannyira ellentétes az ember teremtett mivoltával, hogy nem maradhat fenn sokáig.

    Persze, sajnos új Babilonok is alakulnak, és talán minden századnak, minden nemzedéknek megadatik, hogy meglássa egy-egy Babilon tündöklését és bukását. A mi korunk is kitermeli a maga istenellenes birodalmát, amelyet nem merek nevén nevezni, ahogyan János sem merte saját korában. Akinek esze van, találja ki. Lehet ez egy birodalom, egy szervezet, egy eszme, egy ideológia, amely Isten egyetemes uralma ellen lép fel. Babilon lényege a világuralomra való törekvés, jellemző rá a kinyilatkoztatott vallásnak, a kereszt titkának eszeveszett gyűlölete, amely előbb a tolerancia, az álbékesség leple mögé rejtőzik, mondván: az embernek mindent szabad, végül egy napon nyíltan rátámad Krisztus Egyházára. Jellemző rá Isten törvényeinek teljes kiforgatása, a tízparancsolat szép sorjában történő parlamenti leszavazása, a legalapvetőbb kategóriák, mint férfi és nő, élet és halál teljes relativizálása. Félelmetes erejű apparátussal csatlósává teszi a mindenkori tömegtájékoztatást, melyen keresztül manipulálja az emberek gondolkodását és felforgatja értékrendjüket.

    Ne legyünk annyira naivak, hogy ne látnánk meg mindezek mögött a személyes gonosz, a Sátán mesterkedését. Az új meg új Babilonok az ő tervei alapján épülnek, még ha e terv végrehajtói nem is tudják, hogy ki a főnökük. Ezért bárki közeledik hozzánk, hogy szép elméletekkel beépítsen egy szervezetbe, legyen bátorságunk megkérdezni, hogy kinek a nevében jön, ki küldte, kinek tartozik elszámolással, a közvetlen főnökétől sorban a legfőbb vezetőig.

    Mégis, az új Babilonok bukása is mintegy már megtörtént, mert a semmire építenek, alapjuk maga a romlás. Az emberi életet, az emberi közösséget nem lehet másra építeni, mint arra, hogy az ember keresi a végső igazságot, vagyis magát az Istent. Milyen jó olvasni a Jelenések könyvét, amely felnyitja a szemünket: Babilon bukása egészen biztos!