“Kinek mondanak engem?”

“Jézus egyszer útközben megkérdezte a tanítványaitól: ‘Kinek mondanak engem az emberek?’ (Mk 8:27-29)

A tanítványok pedig ma így válaszolnának: ‘Egyesek nagyszerű embernek, mások arkangyalnak vagy a mennyei fivérünknek, bolygói vagy napszellemnek, ismét mások esszénusnak, pártusnak, gurunak, druidának, állatvédőnek, természetgyógyásznak, forradalmárnak, humanistának…’

Jézus erre feltett még egy kérdést: ‘Hát ti kinek mondotok engem?’ Péter pedig így válaszolt neki: ‘Te vagy a Krisztus.’

És bár Pétert maga az Atya indította erre a hitvallásra (ld. Mt 16:17), ez már akkor sem volt elég. Ezért tiltotta meg nekik azonnal Jézus, hogy másoknak is elmondják, ki ő. És ettől kezdve velük is háromszor próbálta megértetni, hogy minek kell majd vele történni, mert ő a Krisztus. Ez azonban még a tanítványoknak sem tetszett: nem fért bele a Messiásról alkotott elképzelésükbe, legalábbis akkor még nem (ld. Mt 16:20-22).

Félelmetes képességünk, hogy Jézusról személyes igényeink, előítéleteink, elvárásaink, feltételeink, tudatlanságunk vagy ambícióink szerint olyan képet tudunk festeni, amelyben nem ismerne önmagára. Pedig éppen azért lett egy közülünk, hogy minket újra a saját képére és hasonlatosságára formálhasson. Hogy Jézus Krisztus arcán, Isten ikonján végre felragyogjon előttünk, milyen csodálatos az Isten (2Kor 4:4, 6), és mennyire más, mint amilyennek ki-ki a maga módján elképzeli (ApCsel 17:29).”

(Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium, Harmat-Apológia, Bp. 2011, p. 227.)

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: idézetek

2 responses to ““Kinek mondanak engem?”

  1. Ez mind személyiségfüggő.

  2. Ejj, inf ne hagyj kommentelni, mert olyan jòkat ìrok, h a rajongòim ellepik vele a vilàghàlòt!