Megváltásom

“Eredendően kétezer évvel ezelőtt menekültem meg, amikor Isten Fia testet öltve emberré lett és felajánlotta Önmagát mint tökéletes áldozatot az egész emberiségért, legyőzve a bűn erejét a Kereszten és lerombolva a halált az Ő csodálatos Feltámadásával. Minden nap megmenekülök azáltal, hogy elhatározott szándékkal követem Jézus példáját minden egyes élethelyzetben, amiben magamat találom, azáltal, hogy a paradicsomra nem csak egy valamikori célként tekintek, hanem mindennapos tapasztalatként az önmegtagadásban, a betöltekezésben, az Eucharisztián keresztül, az engedelmességben, mások szeretetében, Krisztussal. Meg fogok — Uram irgalmazz! — menekülni a Nagy és végső Ítéletben, amikor számot adok az életem minden cselekedetéről, amikor ez világossá válik: tényleg együtt működtem-e azzal kegyelemmel, amit nagylelkűen adományba kaptam. Ki az közülünk, minden értelmet meghaladóan áldottak közül, aki szükségét érezheti biztosítani azt, hogy a jutalom a választásainkra való tekintet nélkül, ingyen és bérmentve miénk legyen? Ki merészel közülünk lustán leülni a mi ígéretünkkel, a Vőlegény hívásának feltételeit megértve, ameddig a sötétben lámpásainkból kifogyhat az olaj?

Személyes megmenekülésem félelemmel és reszketéssel azokon a felelősségeken keresztül munkálódik ki, amelyeket Isten a legjobbnak gondolt elém tenni. A vámszedő példáján okulva, aki a mellét verte és elnézésért könyörgött, óvatos vagyok azt feltételezni, hogy nálam van meg mások lelki életének megoldása. Leginkább azt tehetem, hogy saját botrányos tökéletlenségemre összpontosítva maradok, tiszteletben tartva barátot és ellenséget egyaránt, hisz mindenki Isten képmására teremtetett, Krisztus Jézus élő ikonjaiként. Megosztom a hitem, igen, de nem kötelezettségből; a lélek, amely önmagára talált nem tehet róla: tanúskodnia kell az ilyen örömről. Állandó bizonyságtételem megmutatkozik a szolgáló cselekedeteken keresztül, az egyetértésben Krisztus parancsával, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat. Szüntelenül imádkozom a bátorításért: megharcolni a jó harcot, megtartani a hitet — legutolsó leheletemig ezen a földön.”

Molly Sabourin (forrás: Brátán János kriptoortodox blogja)

Reklámok

7 hozzászólás

Kategória: idézetek

7 responses to “Megváltásom

  1. Csatlakozom Balatihoz! Már a KriptoOrtodox blogon is megérintett! Köszi Infa, hogy Feltetted!

  2. János

    Kedves Karesz,

    meglepve olvasom, hogy ilyen írást közölsz a blogodon. Mintha nem is lenne ismereted arról hogy mit jelent az eucharisztia, az együttműködés a kegyelemmel (“tényleg együtt működtem-e azzal kegyelemmel, amit nagylelkűen adományba kaptam”). Vagy olvastad a KriptoOrtodox blogjában hogy mit hisznek az Eucharisztia alatt? :”Hiszed és vallod-e hogy az Isteni Liturgiában a hívők a Kenyér és a Bor színe alatt a mi Urunk Jézus Krisztus valóságos Testéből és Véréből részesednek a bűnök bocsánatára és az örök életre?
    Áttérő: Hiszem és vallom.”

    Vagy nem ismered hogy mi van ezek a szavak mögött? Ezek kiemelkedő hamis tanításai a katolikus egyháznak. Mikor a kegyelem + az együttműködésem által növekszik bennem az igazság, és ez az alapja a megigazulásomnak, és a megváltásomnak. Ha valami nagyobb bűnbe esem, kezdhetem elölről. Mikor a kenyértörésben való emlékezést áldozatnak veszik, és Krisztust hétről hétre újra feláldozzák az oltárukon, ezzel szerintük “elérhetővé” teszik Jézust az eucharisztia misztériumában a kegyelemben való részesüléshez. Tudod hogy az egész egy nagyon szépen felépített cselekedetek általi üdvözülés tana?

    persze ma nem népszerű ezt kimondani.

    Mit gondolsz erről?

    üdv,

    János

  3. infaustus

    Nem szükséges, hogy gondoljak erről bármit is, mert te már valószínűleg eldöntötted, mit gondolok. Mégis ennyit hozzátennék: felülemelkedtem azon az elvakult protestáns/fundamentalista hozzáálláson, hogy minden egyes mondatban csak azt keressem, amibe bele lehet kötni, anélkül, hogy meglátnám benne — azok mellett, amikkel talán nem értek egyet — azt, ami képes Istenhez emelni a lelkem. Ebben a két bekezdésben pedig bőven találtam ilyet.

  4. János

    Pál apostol máshogy vélekedett… Szerinted dicsérnie kellett volna a Galatabelieket, mikor ők beszéltek a hitről, de még buzgóbbak voltak, és azt mondták hogy nem elégséges Jézus áldozata, hanem szükséges hozzá még a körülmetélés is… nem kellett volna neki továbbhaladott embernek lennie? Aki inkább csak a jót igyekszik meglátni az emberekben? Ehelyett nem csapódott be, hanem azt mondta hogy: “Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. 7. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.
    8. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
    9. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. “.

    Ugyanez érvényes arra az emberre aki azt mondja hogy kegyelem + az együttműködésem= üdvösség. Észre sem veszed, és ingyen feladod az evangéliumot, és nem véded annak tisztaságát, hanem elárulod a hamis pozitivizmusos hozzáállásoddal. Itt nem valami kis egyet nem értésről van szó, hogy Jézus pontosan milyen események után jön vissza, hanem magát az evangéliumot hamisítja meg. És efelett elsiklani nagy felelősség.

    üdv,

    János

  5. infaustus

    Kedves János,

    Alázatosan megkérlek, hogy ne oktass ki arról, mikor adom fel, sőt árulom el az evangéliumot. Ha konstruktív hozzászólásra nem vagy nyitott, akkor a fundamentalista megjegyzéseidre nem vagyok kíváncsi. Hallottam ilyeneket már eleget, ismerem őket, és elegem is van belőlük.

  6. Kedves Druszám!

    Az általad felvetett kérdések miatt úgy éreztem, billentyűzetet kell ragadnom. A félreértést tisztázó “reblogom” itt van:
    http://kriptoortodox.blogspot.com/2011/07/ott-vagyunk-mar.html

    A másik kérdéskör, amihez szeretnék megjegyzést fűzni az az Eucharisztia. Maga a szó eredetileg “hálaadást” jelentett. Ennek a szónak a jelentése változott meg, főként Pál apostol szóhasználatának köszönhetően, ami – protestáns kifejezéssel élve – az Úrvacsorai jegyek megáldásának aktusát jelenti.

    Mivel Molly nem katolikus (pontosabban: római katolikus, hiszen minden ortodox keresztény a szó eredeti értelmében az egyetemes (=katolikus) Egyház tagjának vallja magát), érdemes lehet Számodra megismerkedni az ortodox kereszténységen belüli Eucharisztia fogalmával. Ebben segítségedre lehet a főként eucharisztikus/liturgikus teológiai irányvonalat képviselő Schmemann atya néhány összefoglaló gondolata itt:
    http://kriptoortodox.blogspot.com/2011/07/alexander-schmemann-az-eucharisztiarol.html

    Szeretettel,
    Brátán János, aki egyben a kriptoortodox is :)