Tanítványnak lenni

A világon elég sokan vallják magukat kereszténynek. De ha megkérdezzük őket, hogy mit jelent ez számukra, kiderül, hogy vagy csak névleges keresztényekről van szó, vagy olyan pszeudo-keresztényekről, akik elmondtak egyszer valamilyen “megtérő imát”, de azóta a hitük nem jelent túl sokat nekik. Az Újszövetséget olvasva viszont az a kép tárul elénk, hogy Jézus a tanítványainak hívott el bennünket, nem pedig azért, hogy egy klubtagsági kártyát váltsunk ki, és évente egyszer (az egyházi ünnepek alkalmával) megújítsuk a klubtagságunkat.

Tanítványnak lenni komoly és felelősségteljes dolog. Épp ezért sokan nem is vállalják ezt. Le kell mondanunk saját magunkról, meg kell tagadnunk a saját kívánságainkat, a halálba kell adnunk magunkat. Mindezt azért, hogy Istennek élhessünk, és tőle kaphassuk vissza saját magunkat és a minőségileg jobbá, többé tett életünket. A tanítványság vs. ‘kereszténység’ kérdésével foglalkozik Greg Laurie könyve, a Tanítványság. A könyv alcíme pedig ez: Istennek adni a tőled telhető legjobbat. Valóban erről szól az igazi keresztény élet, amelynek komoly ára van. Összegyűjtöttem néhány verset (az Egyszerű fordítás szerint), melyben Jézus arra hív, hogy fizessük meg ezt az árat. Érdemes átgondolni őket:

“Aki utánam akar jönni, annak meg kell tagadnia önmagát. Naponta föl kell vennie a keresztjét és követnie kell engem” (Lk 9:23).
“Útközben valaki így szólt Jézushoz: ‘Bárhová mész is, én követni foglak.’ Jézus így válaszolt: ‘A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak is van fészkük. Az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.’ Egy másik emberhez így szólt: ‘Kövess engem!’ De ő ezt kérte: ‘Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat!’ Jézus azonban így válaszolt: ‘Hagyd, hogy a holtak eltemessék a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten királyságát!’ Másvalaki így szólt hozzá: ‘Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!’ De Jézus így felelt neki: ‘Aki egyszer az eke szarvára teszi a kezét, és visszanéz, az nem való az Isten királyságába!'” (Lk 9:57-52).
“Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást. Erről ismeri majd fel mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13:34-35).
“Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom. (…) Ugyanígy nektek is fel kell adnotok mindeneteket, mert aki ezt nem teszi meg, az nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:26-27, 33).
“Ezért többé ez már nem is az én életem, hanem Krisztusé, aki bennem él. Ezt az életet ugyanis, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát adta értem” (Gal 2:20).
“Isten irgalmára hivatkozva kérlek benneteket testvéreim, hogy adjátok oda magatokat Istennek! Ez olyan, mintha élő áldozatot vinnétek Istennek, amely kedves a számára, és egyedül csak az övé. Ez az, amivel méltóan, igazán és szellemi módon tisztelitek Istent” (Róm 12:1).

A Biblia azokról is ír, akik viszont ezt az árat nem hajlandók megfizetni:

“Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek… inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el” (2Tim 3:1-5, ÚVF).

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

3 responses to “Tanítványnak lenni

  1. Köszönöm,Infa!
    Minden Krisztus-tanítvány -keresztény,
    de nem minden keresztény Krisztus-tanítvány.

    A Szentírásban _tudomásom szerint_ nem is találkozunk az “egyháztag” szóval / fogalommal,-Jézus Krisztus Krisztus követői tanítványok voltak…-és hiszem,tapasztalom,hogy ma is azok.

  2. A Károli fordítású Biblia a mai értelemben vett “tanítványokat” (amely szó az evangéliumokban és az Ap Csel-ben gyakori és elsősorban a Jézust földi szolgálata alatt személyesen ismerőkre vonatkozik) legtöbbször (főként az apostoli levelekben, ahol már valóban a gyülekezetek tagjairól van szó) “szenteknek” nevezi.

    Azt hiszem ez a szó fejezi ki legjobban a tanítványság lényegét. Amikor Jézus Krisztus tanításainak követése nem vallási aktus, nem ünnepélyes deklaráció, nem intellektuális besorolódás, hanem a mindennapi életben megvalósuló szentség. Úgy követem Jézust, hogy azt teszem amit Ő tenne a helyemben, a családomban, a munkahelyemen, a közértben, a vonaton, az utcán…

    3 Móz. 20:26
    “És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek. ”

    Róm. 12:13
    “A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. ”

    1 Pét. 1:15
    “Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;”

    Szentnek lenni, ezekben az utolsó napokban, nem valami statikus dolgot jelent. Hanem éppen azt, hogy napról napra tökéletesítenünk kell magunkat, hogy hasonlóbbakká váljunk mesterünkhöz az Úr Jézus Krisztushoz.

    Eféz. 4:12
    “A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:… “

  3. endike

    Az a baj, hogy sok tanító és keresztény nem tesz különbséget tanítvány és tanítvány között. Ennek a következménye az amikor pl azt mondják hogy add el mindenedet, mert Jézus is ezt mondta. Azt elfelejtik, hogy nem mindenkinek mondta. Ahogy azt se mondta mindenkinek hogy úgy legyen követője hogy megy vele városról városra, faluról falura.

    Pedig jó lenne ezt tisztába tenni, mert iszonyatos károkat okoz szegény keresztények életében…