Sivatagi atyák

A sivatagi atyák a harmadik században élt, aszkéta szerzetesek voltak, akik egyiptom sivatagos területein alapítottak kolostorokat. Bölcs mondásaik kb. a 350-450 közötti időszakból maradtak fenn:

Egy öreg szerzetes így szólt társához, aki nehezen haladt előre a tökéletesség útján: Aki a mézet akarja élvezni, annak bátran szembe kell néznie a méhekkel.

János atya kedvenc mondása volt: Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem, amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk, hanem amelyet életre váltunk.

— Atya, miért hallgatsz mindig? — kérdezte egy fiatal szerzetes Szeraphidosz atyát.
Az öreg erre így válaszolt: — Elsősorban az önfegyelem végett. Másodsorban meg azért, mert túl sokan vannak, akik csak beszélnek és beszélnek, pedig alig van mondanivalójuk.

Egy öreg mondta: Olyan könnyű tévedni anélkül, hogy észrevennénk, mint amilyen könnyű megtéveszteni másokat, anélkül, hogy észrevennék.

Pambosz atya mondta: Azt a keveset, amit tudok, a tudatlanságomnak köszönhetem.

Cirill barát egyik mondása:  Isten olyan, mint a pillangó. Minél inkább szeretnétek megfogni, annál jobban szökik tőletek. Ha hűségesen szolgáljátok és türelemmel vártok rá, akkor pedig egyszerűen az orrotokra telepszik.

Advertisements

6 hozzászólás

Kategória: idézetek

6 responses to “Sivatagi atyák

  1. Ez egy zen koan, amit ma hallottam:

    A mester és a tanítványai járják az erdőt. Egyszer csak egy tigrissel találják magukat szembe. A tanítványok félelmükben a fákra rohannak a mester azonban rezzenéstelenül áll, s megvárja, míg a tigris szép lassan eloldalog. Ezt látva a tanítványok lemásznak a fáról, és előveszik íjaikat, nyilaikat és azokkal próbálják lelőni a tigrist. A mester rezzenéstelenül áll.
    A sikertelen vadászat után a tanítványok a mesterhez fordulnak: „Mester, te miért nem rohantál el a tigris elől, mikor az föl akart falni? És azután miért nem akartad lelőni a tigrist, azért, hogy legyen egy jó vacsorád?”
    A mester ezt feleli: „Nézzétek. Ha én eszem meg a tigrist, akkor tigris leszek. Ha a tigris eszik meg engem, akkor is tigris leszek.”

  2. Nagyon teszik ez is. Mi a forrása?

  3. endike

    miért lesz tigris ha nem eszi meg?
    azt értem hogyha a tigris eszi meg akkor tigris lesz, de az is csak testileg
    zavaros ez

  4. endi, egy zen koant megmagyarázni főbenjáró bűn :) Nem is teszem.

  5. infaustus

    Levente, a forrás: R. Kern: A sivatagi atyák bölcs humora (Agapé, Szeged, 1997)

  6. Két atya lakott egy kellionban. Soha nem volt a legkisebb civódás sem közöttük. Így szólt egyszer az egyik:
    – Veszekedjünk egyszer már mi is, mint ahogy más emberek szoktak!
    A másik így felelt:
    – Én nem tudom, hogyan kell veszekedni.
    Az első azt mondotta:
    – Nézd, ide kiteszem a fazekat és azt mondom: Ez az én fazekam. Te akkor ezt mondod: Ez nem a te fazekad, hanem az enyém. Így lehet aztán veszekedni és civakodni.
    Valóban oda is állították a fazekat, és az egyik elkezdte:
    – Ez az én fazekam.
    A másik pedig:
    – Azt hiszem, az enyém.
    Ezután a másik ellenkezett:
    – Ez nem a tied, hanem az enyém.
    Társa erre azt mondta:
    – Ha a tied, vedd csak el!
    Így aztán nem került sor a civódásra.
    (In Lakatos László: Ünnepi könyv – a Bizánci Egyház liturgikus évéhez, Örökségünk Könyvkiadó Kft, 2008, Nyíregyháza, 52. o.)