Ég és föld között

“Fölemelt engem a lélek az ég és föld közé…” (Ez 8:3, MBT).

Érdekes teremtmény az ember. A teste a földhöz köti, a lelke pedig Isten országához. Mivel testével még ehhez a világhoz tartozik, a Lélek csak az ég és föld közé tudja emelni, de nem egészen az égig. Ahogyan Pál apostol mondja, test és vér nem örökölheti Isten országát (1Kor 15:50). Ezért nem járulhat még fizikai valójában Isten elé. De már ehhez a világhoz sem tartozik, mert a gyertya lángjához hasonlóan, mely fölfelé törekszik, a lelkével ő is Istenhez kívánkozik, és ez a világ már nem tudja maradandóan és teljesen kielégíteni. Ebben az állapotában ismeri föl, hogy csak átutazóban van ebben a világban, és az igazi otthona nem itt van. Jobb után vágyódik, Isten után (Zsid 13:14).

“Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített” (Zsid 11:13-16, MBT).

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: gondolatok, spiritualitás

One response to “Ég és föld között

  1. Crestfallen

    zseniális a Zsid 11:13-16…