1517. október 31.

Ekkor történt, hogy Luther Márton kiszögezte 95 pontból álló tételsorát a Katolikus Egyház megújulása érdekében a wittenbergi vártemplom kapujára. Akkoriban még azt gondolta, hogy a felekezeten belüli megújulásra lesz lehetőség, de szembesülnie kellett Róma ellenállásával. Ez a reformáció azonban majdnem 500 éve történt, és azóta azt látjuk, hogy a protestáns talajon álló felekezetek elkezdték a reformátori hagyományt konzerválni, ahelyett, hogy megélnék és továbbvezetnék az elvet, amelyet Luther, Kálvin és társaik hirdettek.

Mára ismét reformációra lenne szükség, hogy újra megformáljuk az egyház biblikus működését, és a Szentírás alapjaira helyezzük hitünket. Minden egyes nemzedéknek szüksége van arra, hogy visszatérjen a Bibliához, és hajlandó legyen ennek érdekében akár a kialakult hagyománnyal, népszerű szokásokkal vagy a törvényi szabályozással is szembehelyezkedni, annak érdekében, hogy mint uralkodónak, Istennek tudjon engedelmeskedni (ApCsel 5:29).

A reformáció lényegét Csia Lajos így fogalmazta meg: A “‘Reformáció’ visszaalakítást, az eredeti alak visszaadását jelenti, vagy másként: az eredeti alakra való visszatérést. (…) Mikor a Biblia ezt mondja: ‘térjetek vissza’ ‘kérdezősködjetek a régi ösvények felől’, akkor ugyanazt mondja, mintha így szólana: ‘térjetek vissza a Bibliához.'” [1] Klaus Douglass pedig ezt mondja: “A Bibliában sem kidolgozott gyülekezeti rendtartást nem találunk, sem világosan felépített eligazítást arra nézve, hogy miként kell az istentiszteletnek lefolynia. Véleményem szerint ez nem hátrány, sőt, szándékos akarat van mögötte: mind a gyülekezetnek, mind az istentiszteletnek másmilyennek kell lennie, mint kétezer évvel ezelőtt. Sőt, meggyőződésem, hogy a húsz évvel ezelőttitől is különböznie kell. Amit az Újszövetség kínál, az néhány nagyon világos alapelv, amely meghatározza, hogy milyen szabályoknak kell érvényesülniük minden gyülekezetfelépítésében.” [2]

A lényeg ez lenne — megtalálni az újszövetségi alapelveket, amelyre az egyház mai működését felépíthetjük, megreformálhatjuk. Ez pedig egy örök folyamat, és ennek során az egymást követő generációknak különféle problémákkal kell megküzdeniük. De a cél ugyanaz: a Biblia változhatatlan üzenetét képviselni a változó világban, és megtartani annak kultúrákon, korokon, szokásokon, hagyományokon, egyházjogon átívelő örök igazságát.

[1] Csia Lajos: Az örök reformáció, Százszorszép, Budapest, 1995. p. 9.
[2] Klaus Douglass: Az új reformáció — 96 tétel az egyház jövőjéről, Kálvin, Budapest, 2005. pp. 15-16.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: teológia

3 responses to “1517. október 31.

  1. endike

    Egyszer régen az indexfórumon nyitottam egy topikot “a református, evangélikus is katolikus” címmel…
    Szomorú dolgok ezek…

  2. infaustus

    Endi, mi lett a kimenetele?

  3. endike

    ahogy nézem semmi: http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9053068&na_order=

    elment politikába :) meg nem is nagyon szóltak hozzá. bár az is igaz hogy nem is nagyon írtam le mire is gondolok. másik topikok beszélgetésének a folytatása lett volna úgy emlékszem…