Neked ki bocsát meg?

“Ma furcsa dolog történt az irodában. Glander odajött hozzám, és gúnyosan elhúzta a száját:
— Tudod, az a félnótás Thynn barátod a buliról…
— Igen? — néztem rá meglepetten.
— Nos — folytatta Glander –, az egyik barátom nemrég látta Mr. ‘Szent’ Thynnt, amint kissé illuminált állapotban hevert a járdán az egyik neves italbolt előtt, úgy hogy néhány egyenruhás embernek kellett hazakísérnie. Ha jól értesültem, Thynn jó barátod, aki állítólag az Úr egyik ártatlan báránykája, gondoltam, jobb, ha tudsz a dologról.
Már majdnem kicsúszott a számon, hogy Leonard egyáltalán nem közeli barátom, és a gyülekezet többi tagja egyáltalán nem ilyen, de hirtelen eszembe jutott, hogy Anne és Gerald és Kitty és Leonard és Jézus mind azt figyelik, mit válaszolok. Ezért így feleltem:
— Tudom, Everett. Leonard az egyik legjobb barátom, így a legtöbb dolgáról tudok. Gondja van az alkohollal, mint ahogy nekem azzal van gondom, hogy mindent összekeverek, és gyakran hibázom. A gyülekezetben mindannyiunknak vannak problémái. Nem vagyunk tökéletesek, de Isten megbocsát nekünk. Neked ki bocsát meg, Everett?
Mintha nem is én mondtam volna. Azt hittem, Glander kiröhög, de csak egy grimaszt vágott, morgott valamit, és visszament az asztalához. A nap végén odajött hozzám, és majdnem bocsánatot kért. Ki tudja — talán majd egyszer…?”

Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Harmat, Budapest, 2005. pp. 156-157.

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: idézetek

3 responses to “Neked ki bocsát meg?

  1. endi

    Én az ilyet kissé csalásnak érzem. Neki ki bocsásson meg? Miért, ő hisz a bűnben, hisz abban hogy van Isten és az ember bűnös, tehát Istennek meg kell bocsátania a bűnöket?
    Ez kissé érzelmi manipuláció szerintem.

  2. infaustus

    Én találkoztam már olyan nem kereszténnyel, aki tudta, hogy követ el bűnöket. Neki egy hasonló kérdés nem érzelmi manipulációnak hatott, hanem elgondolkodtatta. De aláírom, van, amikor értelmetlen erről beszélni hitetlenekkel.

  3. Sipos Andras

    egy fura eset,Stoppoltam Segesvár felé.Tél volt,de felvettek valamilyen felekezetü románok.Számonkértek a hitem felől.Elmondtam a magam gyarló román-nyelvüségemmel.Alaposan kiforgattak a záporozó ige-idézeteikkel,s azt mondtam végül nekik,hogy a Bibliát az ördög tudja csak jobban kivülről,mint Luther,de velem Isten személyesen beszélt,amikor megbocsájtotta gyalázatos életemet.Igy jött be nekem is feléjük ez a kérdés:és nektek megvan-é ez a bizonyosságotok a személyes kapcsolatban?Pár percnyi csend után megérkeztünk a segesvári vasutállomásra,s a viszont-nem-látás-reményében köszöntek el tőlem..