Isten szeretetnyelve 2.0

„Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6:5)

Sokféle módon kifejezhetjük Istennek a szeretetünket. Szolgálhatjuk őt, nekiszánhatjuk az időnket és életünket, ajándékokat adhatunk neki stb. Ezek azonban önmagukban nem elegendők, ha nem társul hozzájuk a teljes engedelmességünk és odaszánásunk. Ez az, ami tartalmat ad minden más szeretetnyelvnek is vele kapcsolatban. Jézus a már idézett történetben [Márta és Mária története] azt mondta, hogy a vele való minőségi időt minden másnál fontosabbnak tartja, hisz sok dolognak (pl. a szolgálatunknak is) ez az alapja. Azonban még ennél is fontosabb, hogy ez a minőségi idő milyen hatással van az életünkre. Nem elég csupán eltölteni ezt az időt, engednünk kell, hogy megváltoztasson bennünket. Erre vonatkozóan több figyelmeztetést is találunk a Bibliában:

„Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1:23-25).
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21).
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult” (Mt 7:21-25).

Más helyen pedig egyértelműen tudtunkra adja a Szentírás, hogy Isten leginkább az ember engedelmességében leli kedvét, és ebből érti meg, hogy szeretjük őt:

„Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt…” (5Móz 11:13).
„Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (5Móz 5:29).
„Jézus így válaszolt: ‘Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem’” (Jn 14:23-24).
„Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (Jn 15:14).

Ha azt szeretnénk, hogy Isten biztosan tudja, mennyire szeretjük őt, fontos, hogy az elsődleges szeretetnyelvét beszéljük. Az Ószövetségben a zsidó nép beleesett abba a hibába, hogy valódi odaszántság, engedelmesség és szeretet nélkül próbált eleget tenni Isten kéréseinek. Ajándékokat adtak neki, de ezekben Isten nem lelte a kedvét, sőt sértésnek élte meg azokat (vö. Mal 1:6-8, Mt 15:8). Hasonló hibába beleeshetünk mi is – énekelhetünk dicsőítéseket (elismerő szavak), szolgálhatunk másoknak és ez által Istennek (szívességek), adakozhatunk (ajándékok), tarthatunk csendességet és rendszeresen olvashatjuk a Bibliát (‘minőségi’ idő). De közben Isten a szívünket vizsgálja, és keresi a valódi, mély változást bennünk, az odaszántságot, az engedelmességet. Ezért tanácsolja ezt Pál apostol: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:1-2).

További részletek itt olvashatók, a gyülekezeti ifi hétvégén elhangzottak jegyzetében.

Advertisements

14 hozzászólás

Kategória: spiritualitás

14 responses to “Isten szeretetnyelve 2.0

  1. Hogyan kerülhető el az, hogy ne az egyházi vezetőnek szánjuk oda magunkat, ha az engedelmességből tudja Isten, hogy szeretjük, és a bibliát úgy helyes értelmezni, ahogy az egyházi vezető tanítja?

  2. infaustus

    A keresztény nagykorúság elérésével. Egy ideig kellenek a lelki vezetők, mert egy friss hívő nehezen értené meg a Bibliát egymaga. De idővel fel kell nőnie addig, hogy önállóan felelősséget vállalhasson Isten előtt magáért. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Bibliában van utasítás a vezetőknek való engedelmességre is. Persze ezzel vissza is szoktak sokan élni. A bibliaértelmezés esetében pedig kell a kontroll. Ha oda jutok, hogy 2000 év kereszténye mind hülye volt, csak én tudom a tutit, akkor ott valami hiba történt.

  3. norbs

    Egyetértek, hisz nehéz is lenne újat alkotni 2000 év után. Amúgy úgy gondolom, h a vezetoktol tanulhat egy kezdo, de nem szükséges nekik engedelmeskednie. Nem szükséges egy alá-folé helyezett szerepkor kialakítása.

  4. >>” A bibliaértelmezés esetében pedig kell a kontroll. Ha oda jutok, hogy 2000 év kereszténye mind hülye volt, csak én tudom a tutit, akkor ott valami hiba történt. “<< – Nagyon fontos mondatok!
    Mennyi "vallás-alapító" megkímélhette volna magát,-és a Világot,
    ha felismeri,-beismeri ezt az igazságot!

  5. infaustus

    Ez az engedelmesség valóban kényes téma. Elsősorban nem a vezetőnek kell engedelmeskedni, hanem Istennek. Egy lelki vezető viszont megtaníthat arra, mik is azok a területek, ahol Isten engedelmességet vár. De mindez kevés problémát okozna az egyházban, ha olyan vezetők lennének, akik nem élnének vissza a hatalmukkal (igen, a tanítás hatalomgyakorlást jelent), és olyan hívek, akik nem maradnának készakarva csecsemők.

  6. A tanítás szerintem nem jelent hatalomgyakorlást. Aki tanul az azt, addig, és annyit amennyit szeretne. Sajnos keresztényéknél se így megy ez (ugyanúgy ahogy az iskolákban sem). Van kötelező anyag, amit be kell vágni.

  7. infaustus

    A “szerintemekkel” nem tudok vitába szállni. Pál és Jakab véleménye azonban ellentétes a tiéddel.

  8. Pálnak és Jakabnak üzenem, hogy ne szomorkodjanak, élő emberekkel is előfordult már ez :P Remélem Pál és Jakab nem moderál fórumot, hogy letiltson a véleménykülönbség miatt :D

  9. infaustus

    Úgy tudom nem jellemző rájuk. :P

    De ha belegondolsz, némi hatalma azért van egy tanítónak. Emberek életére van hatással az, amiket mond, mert sokan annak megfelelően alakítják az életüket. Ezzel nem is lenne baj, ezért vannak tanítók és vezetők az egyházban. De sokan visszaélnek a hatalmukkal, és a saját malmukra hajtják a vizet. Ezzel megint nem lenne gond, ha érett keresztények ülnének a széksorok között a gyülekezetekben, és észrevennék az ilyen visszaéléseket.

  10. outsider

    Egy gyülekezetben le lehetne váltani a vezetőt?!
    Van ilyen? Hogyan lehetne ezt kivitekezni úgy, hogy ne a gyülekezet tagjai üssék meg a bokájukat?! Tapasztalatom szerint minden vallás annyira zárt, hogy inkább visszafelé sülne el a dolog és akkor az illető mehet új egyházat alapítani, vagy elindul egy végnélküli keresés…

  11. infaustus

    Az attól függ, hogy a gyülekezetben milyen szolgai hűséget és engedelmességet sikerült kialakítania a tagokban. Nem azzal kell kezdeni, hogy leváltjuk, hanem meg kell próbálni feltárni a hibáit, bűneit. Minden a kommunikációval kezdődik. Aztán kiderül, hogy erre nyitott-e vagy sem.

  12. endike

    Az a baj szerintem, hogy olyanok a mai gyülik mintha mostohaszülei lennének a megtérteknek. Ki meri manapság elmondani amit Pál apostol, amikor az általa megtértek és pásztoroltaknak ír? Hogy ő a szülőjük? Szinte senki. Személytelen a legtöbbször az egész…

    A szüleit nem válogatja meg az ember. Nem váltja le őket. Felnő mellettük.

  13. Sziasztok!

    Nem furakodásból, de a fenti cikk fényében mi a véleményetek a következő cikkről: http://jehovatanui.blog.hu/2011/12/16/vannak_e_a_keresztenyeknek_emberi_vezetoik_1_resz

    Őszintén érdekelne a véleményetek!

    Vannak-e az igaz keresztényeknek emberi vezetőik?

  14. infaustus

    Én kissé egyoldalúnak érzem ezt a bejegyzést. Leginkább Jehova Tanúi vezető testületes rendszere ellen (és más hasonló egyházak ellen) szól, és ezt próbálja megcáfolni. Ez sikerült is. Viszont a végén idézett bibliaversek (pl. “ne bízzatok emberek fiaiban” stb.) egyoldalúak, és olyan dolgokról szólnak, amik nem a gyülekezetvezetéssel kapcsolatban hangoztak el. A Biblia szerint igenis van vezetés a gyülekezetben, vannak tanítók, pásztorok, vének, presbiterek, diakónusok. Nekik a vezetés a feladatuk, és az, hogy őrködjenek a nyáj fölött. És természetesen abban igazad van, hogy a fő pásztor Jézus.

    Attól, hogy látunk egy rossz mintát valamely egyházban, nem kell elvetni a helyes bibliai modellt sem. Csak egy-két példát emelek ki:

    “Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra” (Zsid 13:17).
    “Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel 20:28).
    “És ő ‘adott’ némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4:11-13).