Kritikusan az egyházról

Sytka bejegyzései kapcsán vettem a kezembe Frank Viola A gyülekezet újragondolása (Imádság Háza, Bp. 2012.) c. könyvét. Ebben elég kritikusan közelíti meg az egyház mai működését, és a negatív tapasztalatait általánosítja minden egyes közösségre, tekintet nélkül arra, hogy azok valójában hogyan működnek. A bevezető gondolatai jól leírják az álláspontját:

“Miután tizenhárom éven át eljártam több tucat gyülekezetbe és meglátogattam gyülekezetek közötti szervezeteket, megtettem azt a merész lépést, hogy elhagytam az intézményes gyülekezetet. Ez 1988-ban történt. Soha nem tértem vissza azóta az intézményes kereszténységhez. Ehelyett olyan összejövetelekre járok, amiket úgy hívok, hogy ‘természetes gyülekezetek’. Miért hagytam ott az intézményes gyülekezetet? Azzal kezdeném, hogy rettenetesen meguntam a vasárnapi istentiszteleteket. Ez mindenhol igaz volt, ahová csak eljártam, felekezeti (vagy felekezet nélküli) hovatartozástól függetlenül. Emellett nagyon kevés szellemi fejlődést láttam azoknak az életében, akik ezekbe a gyülekezetekbe jártak. Jómagam pedig inkább a hagyományos gyülekezeti kereteken kívül tapasztaltam meg a szellemi fejlődést. Ráadásul valami mélyen bennem olyan gyülekezeti élményre vágyott, amilyenről az Újszövetségben olvastam. Ezt pedig egyik hagyományos gyülekezetben sem találtam meg. Sőt, minél többet olvastam a Bibliát, annál inkább meggyőződtem arról, hogy a jelenlegi egyház nagyon távol került a bibliai gyökereitől. Ennek az lett az eredménye, hogy az intézményes kereszténységen meghúztam az ejtőernyő kioldózsinórját, és természetes módon kezdtem összejárni egy keresztény csoporttal” (p. 13., aláhúzások tőlem).

Amikor a könyv kritikus megjegyzéseit olvastam, bizonyosfajta kettősség volt bennem. Voltak olyan megállapításai, amelyek alapvetően tévesnek tűntek, és az okot a helytelen bibliamagyarázatban és -értelmezésben láttam. Meglepett, hogy egy olyan ember, aki az újszövetségi gyülekezeti modellt szeretné követni, bizonyos pontokon hogy térhet attól ennyire el. Másrészt viszont jogos kritikát is felfedeztem benne, amely elég sok gyülekezetre igaz lehet (pl. a lelki fejlődéssel, a közösség minőségével kapcsolatban). Időről időre érdemes azon elgondolkodnunk, hogy a gyülekezeteink biblikus módon működnek-e. Vajon betölti a funkcióját a hívők közössége, és úgy éljük meg az egymással való kapcsolatainkat (koinónia), az istentiszteletek elemeit (úrvacsora, imádság, dicsőítés, közösség, igehirdetés), ahogyan azokat Isten eltervezte? Változó világban élünk, és a változás akarva-akaratlanul hatással van az egyházra is. A gyülekezeti alkalmainkat azonban nem befolyásolhatja az, hogy milyen igényeket támaszt vele szemben a fogyasztói társadalom – pláne akkor nem, ha ezek az elvárások nincsenek összhangban a Bibliában kijelentett alapokkal.

Sok közösségben mégis azt láthatjuk, hogy a tagok részt vesznek az alkalmakon, mint fogyasztók, majd a szolgáltatás befejeztével (a „műsor” végén) hazamennek, és élik a szokványos életüket. Olyan hellyé vált a gyülekezet, ahová csak álarcban mernek elmenni a keresztények, és nem tudják őszintén önmagukat adni. Így ír erről Gayle D. Erwin: „Ha egyáltalán létezik olyan hely a világon, ahol nyíltan vállalhatjuk a bűneinket és az érzéseinket, hogy segítséget és gyógyulást találjunk, akkor az a gyülekezet — vagy legalábbis annak kellene lennie. Sajnos azonban egyre inkább olyan hellyé válik, ahol az átlagosnál is óvatosabban kell rejtegetnünk valódi érzéseinket, hogy fenntartsuk a folyamatosan sugárzó győzelem látszatát. (…) Az egyházhoz viszont ezzel a bizalmatlansággal és félelemmel közelítünk, és inkább bujkálunk. Valahol útközben arra a véleményre jutottunk, hogy a gyülekezet a tökéletes, nem pedig a bocsánatot nyert emberek csoportja” (A Jézus-stílus, Golgota Kiadó, Budapest, 2011. pp. 85-86.).

A következő bejegyzésekben szeretném az egyház témáját egy kicsit körbejárni, akár jogos, akár jogtalan kritikáról van szó. Érinteni kívánok olyan kérdéseket, mint a gyökerek: az egyház alapítója, működésének meghatározója, történelmi múltja; az ősegyház példa értékű volta (tényleg?); a nagy gyülekezetek vs. házi csoportok kérdése; a gyülekezet működési elvei és alappillérei stb.

Eközben pedig érdemes olyan forrásokban is utánaolvasni a gyülekezet kérdésének, amelyek igyekeznek egy kiegyensúlyozottan biblikus képet festeni róla. Számomra mostanában az alábbiak bizonyultak hasznosnak:

John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009.
John Stott: Hiszek az igehirdetésben, Harmat, Bp. 2006.
Klaus Douglass: Az új reformáció — 96 tétel az egyház jövőjéről, Kálvin, Bp. 2005.
Klaus Douglass: Isten szeretetének ünnepe — az istentisztelet mai formáiról, Kálvin, Bp. 2005.
David Gooding: A krisztusi hithez hűen — az Apostolok Cselekedetei könyvének új megközelítése, Evangéliumi, Bp. én.
Rick Warren: Céltudatos gyülekezet, Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2006.
John White: A jó vezető, Harmat-Keve, Bp. 2008.
Alexander Strauch: Biblikus gyülekezetvezetés — felhívás a Szentírás szerinti gyülekezetvezetésre, Kézirat, kiadás előtt

Advertisements

9 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, könyvajánló

9 responses to “Kritikusan az egyházról

  1. endi

    Hát az idézet szerintem rendben van. Sajnos én is ezt látom. A legtöbb gyülekezet tagjaival nem lehet beszélgetni csakis teljesen alapvető keresztényi dolgokról, azaz a “tejről”. Vagy még arról se. Évek, évtizedek óta gyülekezetbe járókról beszélek! Olyan szintű ez, hogy rengeteg bibliai kijelentésről SEM lehet velük beszélgetni, mert megrettennek, összezavarodnak ahogy szóba kerül egy ilyen.

    Vajon rendben van az, hogy a legtöbb hívő gyerek szinten marad egész életében? Mostanában ezen gondolkodok. Lehet hogy tényleg ez van, és kész…? Ezért szükségesek a folyton tejjel tápláló gyülekezetek? Bemész, meghallgatod, hazamész. Kényesebb, nehezebb, súlyosabb témákról nincs szó, csak a “tejről”. A legtöbb hívő ilyen és ilyen is marad, és kész?

    Rendben van ez így? Nem hinném.

    Én is ugyanazt tudom mondani mint ez Viola: a hagyományos gyülekezeteken kívül tanultam a legtöbbet Istenről. Olyan hívőktől, akik felnőttek. Pár tucat emberről van szó…

    Szó nincs itt arról hogy én vagy ez a Viola (a kevés idézet alapján amit ismerek tőle) “fogyasztói társadalom igénye szerint” keresnénk Istent, közösséget. SŐT! Épp ellenkezőleg: azokra igaz ez, akik a tejen akarnak élni egész életükben! RÁJUK IGAZ EZ!

  2. Ha a könyvet elolvasod, találsz benne olyan részeket is, amik nincsenek benne. Amit írtál, az nem a könyvről szól. De teljesen egyetértek vele. Nem tartom normálisnak, hogy kiskorúságban maradnak a keresztények, és Isten sem tekinti annak. Én úgy érzem, szerencsés vagyok, mert a gyülekezeti életben és a kiscsoportokban is tudtam épülni, növekedni, mindkettő hatással volt az életemre. Szóval nem minden gyülekezet rossz, nem mindenhol kiskorúk a tagok.

    Kérdezed, hogy “és kész?” Részemről kész. Én más gyülekezetekkel és azok tagjaival nem tudok mit kezdeni. A sajátomban viszont küzdök azért, hogy idővel a legfrissebb megtértek is elérjék az érett felnőttkort. Az apostol célját a magaménak is tekintem. Hogy máshol mit lehetne tenni, és hogyan lehetne ezt a kialakult rossz helyzetet orvosolni, azt nem tudom.

  3. endi

    Biztos bennem is hiba van hogy nem nagyon találok egy közösséget…

    Amúgy a bejegyzés címe fordítottan is értelmezhető. A szervezett egyházak “közelítik meg” kritikusan a nem szervezett egyházat… Sőt… szinte teljesen megvetik és elvetik.

  4. Ebben is van igazság. Itt megintcsak egy oldalon állunk, mert a mi gyülinket se nagyon fogadják el: (1) nincs bejegyezve, (2) a vezetőknek nincs teológiai végzettsége, (3) saját épülete sincs, és (4) a nagy gyülik komolytalan szektának tartják. Én meg ezért szeretem. :]

  5. már mondtam valahol,hogy szabadult alkoholista vagyok.Rendszeresen találkozunk egymással,kb.évente tízszer.Mindig eljön az alkalmainkra egy magyarul elég jól értő,ritkán megszólaló román pünkösdista néni..Amikor egy alkalommal én vittem haza,s együtt utazhattunk 8o km-t alaposan kikérdeztem.Csak az utolsó vallomását idézhetem:köztetek nem kell szégyeljem magam bukdácsolásaim miatt,nem kell titkoljam,nem el kell eljátszanom,hogy amióta vallást tettem,meg bemeritkeztem,semmi kisértésem nincs.Azt tudom mondani barátaim a kutatásban és a közösség-keresésben,ahol a fejlődést az igazolja,hogy nincs semmi baj,vagy a megszentelődést az ujraszidolozott képmutatás,ott csak idő kérdése,hogy pápasággá váljék,vagy püspökös protestánssá.Ehhez képest még az anonim alkoholisták imádatnélküli traccspartija is nyitottabb az őszinteségre.Engem a gyülekezetemben a református hivek ezért nem szeretnek,mert ugymond nem csak pusztán az igét mondom nekik,hanem a megtérés mozzanatait a bűn megutálásától a Krisztus Jézusban való abszolválásig.Egyértelmüen szektásnak mondanak a hátam megett,s szemből se tisztelnek még annyira se,mint azt a kollégát,aki még messze nyakig benne van szénhidrátok erjedésében.

  6. nemcsakmese, akkor beszélsz a megtérés stációiról, mikor kérdeznek róla?

  7. amikor kérdeznek,ad 1
    amikor a vasárnapi,számomra kötelező két igehirdetés,plussz liturgia kiszolgáltatása számára nyert alapige üzenete és Úra irányit,ad 2
    a János első levele 2.rész vége felé szó van arról a “kenetről”,amivel a megtéréskor ajándékoztat-tunk meg a Kenet Úrától,amely kenet kit-kit a maga ki-elhivatottsága szerint noszogat arra a szolgálatra,amire pont őt és csak szólitotta,ad 3
    ad 4:piszok rosszul megy ez nekem mostanság,-piszkálsz,vagy szeretsz még nem tudom,de még a párbeszéd is jól esik.

  8. Előbb piszkálásnak indult, aztán átalakult kíváncsisággá.
    Köszönöm a válaszod.

  9. vadászné erika

    Engem kicsit meglepett a dolog, mármint hogy kis hazánkban is vannak ilyen “természetes gyülekezetek”. Soha nem találkoztam még velük, vagy olyanokkal, akik ilyen helyre jártak volna. Pedig biztosan elmentem volna. Ti tudtok ilyenről Budapesten? Vagy netán Budán? Válaszotokat megköszönve, egy (gyülekezet)kereső.