C. S. Lewis a bibliakritikáról

Az előző bejegyzés kapcsán elolvastam C. S. Lewis A modern teológia és a bibliakritika című cikkét, amely eredetileg a Walter Hoopers szerkesztette Christian Reflectionsben jelent meg. Ez a kötet tulajdonképpen C. S. Lewis írásainak gyűjteménye. Az említett cikkében néhány velős kritikáját fogalmazza meg a modern bibliakritikával kapcsolatban, és már rögtön az elején leszögezi: “A régi igaz hit aláásása nagyrészt az újszövetségi bibliakritikával foglalkozó teológusok műve volt.” Való igaz, ugyanis a jellemzően liberális bibliakritika művelői mást sem tesznek, mint a Biblia szövegét elemzik, kategorizálják, és szelektálnak az olyan elemek között, amelyek minden bizonnyal mitologikus vagy szimbolikus értelműek. A probléma azonban az, hogy az ilyen “tudósok” szerint minden egyes csoda (így Jézus messiási csodái is) mítoszok, nem pedig a valóság történelmi elbeszélései.

Hozzáállásukkal szemben C. S. Lewis egy egészen sajátos szempontból fogalmaz meg kritikát, nevezetesen az irodalomtudós szempontjából. A kritikusok olyan kifogásokat hoznak fel az Újszövetség bizonyos elemeivel kapcsolatban, amely megértéséhez és cáfolatához segítség lehet Lewis tudása. A kompetenciáját így fogalmazza meg:

“Egész életemben verseket, románcokat, látomásirodalmat, legendákat, mítoszokat olvastam. Tudom, milyenek. Tudom, hogy egyik sem hasonlít ehhez [a Jn 13 egyik eleméhez]. Ezzel a szöveggel kapcsolatban csak két nézet lehetséges. Vagy tudósításról van szó — bár ez kétségkívül tartalmazhat hibákat –, amely nagyon közel áll a tényekhez, majdnem olyan közel, mint James Boswell, vagy pedig arról, hogy a II. században egy ismert elődök és követők nélküli ismeretlen szerző hirtelen ráérzett a modern, regényszerű, realista elbeszélés egész technikájára. Ha ez nem igaz, akkor a másik fajta elbeszéléssel állunk szemben. Az az olvasó, aki ezt nem látja, egyszerűen nem tanult meg olvasni.”

Egy kicsivel korábban pedig arról ír, hogy milyen szempontok alapján határozzuk meg a bibliakritikusok kompetenciáját. Ha ők az Újszövetséget kritizálják (és annak tekintélyét aláássák), nem elegendők pusztán bibliai ismeretek. Irodalmi jártasság is kell ahhoz, hogy megláthassák a Biblia és a mitikus irodalom egyezését vagy különbözőségét: “Ha az illető azt mondja, hogy az egyik evangélium valamelyik része legenda vagy regényes történet, akkor azt szeretném tudni, hány legendát és regényes történetet olvasott, ínye mennyire jártas az íz alapján történő felismerésben — nem pedig azt, hogy hány éven át foglalkozott azzal az evangéliummal.”

C. S. Lewis cikke elolvasható Josh McDowell: Bizonyítékok a keresztyén hit mellett c. könyvében (KIA, Budapest, 2004. pp. 559-564.). Ennek elektronikus változata innen letölthető, és a továbbiakban megtalálható lesz a Studies oldalon is. Jó olvasást kívánok hozzá!

Reklámok

C. S. Lewis a bibliakritikáról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: apológia, teológia

Hozzászólások lezárva.